2019. július 16., Valter
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A Biblia és az ember környezete

Az Oxford Nagyszótár szerkesztősége 2018. év szavának a „toxic” [toxikus] szót választotta. A döntést azzal indokolták, hogy ennek a szónak nagyon sokféle jelentése van és egyre gyakrabban használjuk. Az ember nemcsak a saját maga által előállított vegyületekkel vagy tevékenységével mérgezi környezetét, de a hétköznapi és a politikai közélet szóhasználatában is egyre gyakrabban jelennek meg olyan kifejezések, amelyek szellemi környezetszennyezést okoznak, rontják az egyén és a társadalom közérzetét.

A 20. században a környezetvédelmi mozgalom születését az amerikai biológus, Rachel Louise Carson Néma Tavasz (Silent Spring) című 1962-ben megjelent művétől számíthatjuk. Hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy elmondhassuk, napjainkban már általánosan elfogadott szándék a környezetvédelem, melyet a Kiotói Egyezmény és a Párizsi Megállapodás is többé-kevésbé igazol. Felmerül a kérdés, vajon az európai kultúrában csak most jelent meg ez a gondolat, vagy ez földrészünk öröksége?

Az ókori világban istenként félték a természetet, a napot, a holdat, a csillagokat. A monoteizmus térhódításával a Genezis teremtéstörténet tulajdonképpen felmenti az embert, hogy Istenként tisztelje a természetet, vagy akár annak egyetlen alkotórészét.

Az európai gondolkodás alapjait döntően befolyásoló Biblia szerint a világot az Isten teremti, azaz a teremtett világ és a teremtő nem ugyanaz.

Az ember számára ez azt jelentette, hogy a világ megismerése, a természet, az emberi környezet megváltoztatása, nem jelent beavatkozást az Isten(ek) világába. Tehát a zsidó-keresztény hagyományt tisztelő világban a szabad akarattal rendelkező ember maga döntheti el, hogy mit akar megismerni, miért és hogyan vizsgálja a természetet, és milyen mértékben alakítja át, hogyan használja fel saját céljaira.

Az Ó- és Újszövetség, az emberi gondolkodás olyan kultúráját teremtette meg, amely lehetővé tette a teremtett világ birtokba vételét („hajtsátok uralmatok alá a földet”, Gen. 1,28), vizsgálását, megismerését, azt is kimondja, hogy „műveljétek és őrizzétek is azt” (Gen. 2,15). Ezt erősíti az apostol szava: „vizsgáljatok meg mindent, ami jó, azt tartsátok meg” (1 Tessz 5,21) és az emberek feladata, hogy „biztosítják az örök teremtést” (Sir. 38, 34). Sőt e gondolatok be nem tartása esetén büntetés is olvasható a Jelenések könyvében „…pusztulást hozz azokra, akik pusztítják a földet.” (Jel 11, 18).

Nem véletlen, hogy Ferenc pápa, elődei VI. Pál és Szent II. János Pál után a „Laudato si” kezdetű enciklikájában a teremtett világ, közös otthonunk védelmére, gondozására hívja fel a figyelmet. A tízparancsolat a világ egy jelentős részében a társadalmi ember erkölcsének alapja lett. Amíg az első három törvény az Istennel való kapcsolatunkat szabályozza, az utolsó hét viszont kialakította, szabályozta azt az emberi magatartásformát, amelynek segítségével az ember az embertársaival és a körülvevő világgal együtt tud élni.

Shutterstock

A görög-római filozófiára, jogrendre, a felvilágosodás szellemiségére és a tízparancsolat erkölcsiségére támaszkodó európai kultúra talaján született meg a tényeken alapuló, modern tudomány. A tízparancsolat igen-nem jellege, a jó és a rossz közötti választási kényszere, megteremtette a természettudományos gondolkodásmód alapjait, amely elvezette az emberiség egy jelentős részét a modern korhoz, a technika és a gazdaság exponenciális fejlődéséhez. A természet tulajdonságainak, törvényeinek tudományos megismerése Európa és Észak-Amerika fejlődésének alapja lett, elvezetett a földünk átalakításához, erőforrásainak az ember igényeinek és érdekeinek megfelelő átalakításához. A profitszerzés mindenekfelettisége, a haszon maximalizálása, a fenntartható fejlődés minden áron való biztosítása azonban környezetünk, bolygónk felelőtlen kihasználásához, a föld- és vízgazdálkodás elhanyagolásához, globális felmelegedéshez, élővilágunk biodiverzitásának károsodásához vezetett, illetve vezet.

A mának élés gyakorlata, földünk véges természeti kincseinek felelőtlen kizsákmányolása, az emberiség közös tulajdonát képező földgolyónk magántulajdonba vétele lett korunk egyik, ha nem a legnagyobb problémája.

A XXI. század embere, mint a társadalom mindennapi résztvevője életvitelével naponta károsítja a természetet, a világháló segítségével, gondolataival, írásaival, beszédeivel pedig szellemileg is mérgezi az emberek egymás közötti kapcsolatát és szennyezi a közéletet. Napjainkban ez a magatartás elsősorban erkölcsileg káros, a következő generációknál viszont már visszafordíthatatlan károkat, súlyos gazdasági problémákat fog okozni.

Neked ajánljuk
LajhárBot figyeli a környezetet Egy orvos gondolatai az evolúcióról és az emberiség Földünkre gyakorolt hatásáról A fenntarthatóság kihívásai és lehetőségei Fejleszti termékei energiahatékonyságát a Rockwool Az EU az Energia Charta Egyezmény korszerűsítését sürgeti
Forrás: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam