2018. június 17., Alida, Laura
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Mit tanulhatunk egy tárgyterapeutától – Nagy István írása

„Tisztelem az apósomat. Megoldásai lenyűgöznek. Képes mindent működésbe hozni, ami megállt, elromlott. Apósom mindent begyűjt: a „hátha jó lesz még valamire” ösztöne dolgozik benne. És tényleg, semmit nem vásárol, mert az óriásira nőtt valami-kupacból előtúrja azt a jelentéktelen semmirekellőséget, amit, ha itt meghajlít, ott megköszörül, újra hasznos tagjává lesz a civilizáció alkotta tömegtermelésben világra vajúdott tárgyak túlnépesedett közösségének” – részlet Nagy István Képmás Magazinban megjelent írásából.

Apósom rehabilitálja az enyészet lejtőjére tévedt tárgyakat. Újraéleszti őket. Apósom az utolsó mohikánok egyike. Természetes műszaki intelligenciája és archaikus paraszti gyökerei folytán még beszéli azt az ősi nyelvet, amely mára már a konzum-kakofónia
bábeli nyelvzavarában alig hallható. Ő fogadja a szemétre vetett tárgyak monoton ismétlődő morzejeleit: „S.O.S! Mentsetek ki a feneketlen bendőjű szeméttelepek, telhetetlen étvágyú szemétégetők purgatóriumából! S.O.S! Az emberi alkotószellem, amely megteremtett minket, a leleményes elme még képes feltámasztani tetszhalálunkból.”

Apósom közel tud férkőzni a tárgyak lelkéhez, tárgyterapeuta.

Esernyőjavító Fotó:  Powerhouse Museum Collection / Flickr

Keze alatt megszelídülnek, elmondják titkukat. Apósom makacs és önfejű: csak az jó és csak úgy jó, ahogy ő elgondolja. És tényleg – majdnem mindig – úgy jó. Apósom magányos harcos. Mindennap fricskát mutat konzumvilágban szocializálódott
csenevész műszaki képességekkel hadonászó vejének.

(...) az igazság az, hogy pusztán a látványával, ahogy dolgozik, ahogy a kezével gondolkodik – ahogy igába hajtja maga körül a haszontalan, élettelen, funkciójukat, státuszukat vesztett csonka-bonka hulladékokat, ahogy görbe, rozsdás szögekből,
csiszolatlanul félredobott zsaludeszkákból csinos fészert épít, alumíniumlemez-darabkákból sínt hajlít a beépített szekrényhez, vagy szélkakast a lugas fölé – lenyűgözött. Az én belső túlnyomásom az  apró felismerések kicsiny szelepein át lassan hasznos cselekvésbe fordult. Egy idő után kézmozdulataimon felismerni véltem az ő fogásait.

Talán nincs is más dolgunk, mint bekucorodni a műhely sarkába, nyugton maradni, és elfogódottan szemlélni, ahogy a Mester tesz-vesz, rendbe szedi kallódó, elromlott dolgainkat.

Tovább a forrásra: Képmás Magazin
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
„Klímatudatos Budapest”: pályázat általános iskolás gyermekek részére Újrahasznosított műanyagból készít utat egy brit startup „A kuka nem éhes” – elindult a Budapest Bike Maffia ételmentő szolgálata „Ahol a fák égig érnek” – Pályázat 11–15 évesek számára „Egy doboznyi természet” – Pályázat általános iskola alsó tagozatosai számára