Foltvarrás: amikor a kósza, apró textilfecnik is megdicsőülnek
A patchworktechnika történetének kezdetei több ezer évre nyúlnak vissza.
A legenda szerint Buddha varratta az első foltokból álló takarót. A foltvarrást két angol néven is ismerjük: és bár a patchwork- és a quilttechnikát ma már általában kombinálják egymással, eredetileg különböző módszerrel készült textileket jelentettek – írja a Haon.hu.
A patchwork a klasszikus foltvarrás, amikor különböző színű, mintájú, de azonos formájú anyagdarabkák összeillesztésével szabályos mintázatot alakítanak ki.
Ezt az emberi – vagyis asszonyi – lelemény, a takarékosság igénye szülte. A quilt lényege, hogy több réteg anyag összeöltögetésével jön létre egy steppelt textília, tulajdonképpen egy vastag takaró, mely a hideg elleni védekezésre szolgált.
A steppelés nagyjából a 17. század környékén kezdett szélesebb körben terjedni, és főként takarók készítésére használták.
A foltvarrás célja minden használható anyag megmentése volt, a szegényebb családok ruhadarabjaikat kockákra vágták, így születtek újjá a – valamely okból már hordhatatlan – ruhák ágytakaró vagy függöny alakjában.
A divat új lendületet kapott, amikor az Amerikába özönlő telepesek feleségei – szintén takarékossági okból – foltvarrással mentették meg textiljeiket az enyészettől. A legtöbb ekkor készült munka takaró volt, de hamarosan függönyök, szőnyegek is kerültek ki a szorgos kezek alól, az értékük egyre nőtt: a foltmunkák sokszor fizetőeszközként szolgáltak.
A foltvarrás örök divat. Bár a varrógép – már a lábbal hajtott is – forradalmasította a mozaikvarrást, a gépi steppelés soha nem lesz olyan hatású, mint a kézi. Éppen ezért egy valódi, kézzel varrott patchworktakaró bármely lakás értékes dísze lehet.
