A lyocellt felkapta a divatvilág, és ezzel a fenntarthatóság ügye is jól jár
A lyocell anyagot már közel négy évtizeddel ezelőtt feltalálták, ám csak az utóbbi néhány évben lett igazán népszerű.
A lyocellt az American Enka vállalat fejlesztette ki, még 1972-ben. Az eredetileg Newcell nevet viselő anyagon a nyolcvanas években a brit Courtaulds Fibres szakemberei dolgoztak tovább, akkoriban kapta a Tencel nevet. A gyártási eljárást 1990-től elsőként az alabamai Courtaulds műselyemgyárakban alkalmazták.
A lyocell gyakorlatilag egy természetes alapanyagokból előállított, speciális, környezetbarát műselyem.
A gyártási eljárás lényege, hogy a keményfából (esetleg bambuszból vagy eukaliptuszból) nyert cellulózt úgynevezett N-metilmorfolin-N-oxidban oldják, majd ebből az oldatból húzzák a szálakat. Az előállítás a viszkózgyártásénál kevesebb vizet igényel, illetve teljesen zárt rendszerben történik, ezért nem jár káros anyagok kibocsátásával, az oldószer pedig csaknem teljes egészében visszaforgatható és újból felhasználható.
Azon felül, hogy már a gyártási folyamata is kíméli a környezetet, a lyocell szuperképessége, hogy egyesíti a természetes és a mesterséges szálak előnyeit. Tartós, erős szerkezetű, erősebb szerkezetű, ugyanakkor lágyabb tapintású és esésű, mint a pamut. Bőrbarát, könnyed és szellős. Ráadásul formatartó, gyűrődésálló szövet, amely nem hajlamos a bolyhosodásra sem, ráadásul biológiailag lebomló.
Bár más típusú textíliákat (például lakástextilt, műszaki textíliákat) is gyártanak belőle, a legsokoldalúbban kétségkívül a divatipar használja a lyocellt. Gyakran alkalmazzák egyrészt a farmer szellősebb alternatívájaként a nyári kollekciókban. A 100 százalék lyocell holmik mellett találkozhatunk kevert szálas darabokkal is, ilyenkor általában pamuttal, viszkózzal vagy elasztánnal keverik, ezáltal még több, sokkal kevésbé környezetbarát anyag kiváltására válik alkalmassá.
