Rákpáncél és kávézacc – egy kellemes étkezés romjaiból izgalmas ötletek születhetnek
A bőripar termékeit szerte a földön, számtalan területen használjuk. Azonban nemcsak az alkalmazása, de az előállításával járó szennyezés is általános jelenség. Ezt elégelte meg Uyen Tran dizájner, aki két legyet ütött egy csapásra: nemcsak egy kevésbé környezetterhelő eljárást sikerült kidolgoznia, de az élelmiszer-hulladék hasznosításának is új irányt mutatott.
Az élelmiszer-fogyasztás nyomán globálisan évente mintegy 18 millió tonna kávézacc és nagyjából nyolcmillió tonna rákpáncél és egyéb, tenger gyümölcsei után maradó hulladék kerül a lerakókba. A Tômtex névre keresztelt bőrhelyettesítő ékesen bizonyítja, milyen lehetőségek mennek így veszendőbe.
Az apró páncélokból kivont kitin és a kávézacc felhasználásával előállított Tômtex biológiailag lebomló, víztaszító, tartós, ugyanakkor rugalmas, kézi és gépi varrásra egyaránt alkalmas alapanyag.
Előállításához nincs szükség hőre: a szükséges textúrát és vastagságot szobahőmérsékleten, formákban szárítva kapja meg. Ennek köszönhetően a folyamat energiaigénye és szén-dioxid-kibocsátása rendkívül alacsony.
Uyen Tran természetes színezőanyagokat használ a kívánt árnyalat eléréséhez, az állatbőröket idéző mintákat pedig a formák felületének megfelelő kialakításával hozza létre. A keverék arányait és az eljárást módosítva nemcsak bőrt, de gumit, illetve műanyagot idéző eredményt is el lehet érni, így a technológia egyéb területeken is izgalmas, új megoldásokat hozhat.
A Tômtexből készült tárgyak élettartamának végén az alapanyag újrahasznosítható, de a lerakóba kerülve sem okoz kárt: pár hónap alatt természetes összetevőkre bomlik le.
