Mit tanulhatunk a méhektől?
Aki nem az anyatermészettől, minden mesterek úrnőjétől merít inspirációt, hiába fárad – vallotta Leonardo da Vinci. Ötszáz év múltán egyre több dizájner ismeri fel, mennyire mélyen igaza volt.
Az emberi történelem alatt számtalan módon éltünk (vissza) és használtuk (ki) mindazt a lehetőséget, amit a természet biztosított számunkra. Számos növény- és állatfajt sikerült szolgálatunkba állítanunk vagy egyenesen kiszipolyoznunk, de csak most kezdünk rájönni, mennyit tanulhatnánk a megfigyelésükből.
A biomimikri az élőlényekre nem táplálék- vagy nyersanyagforrásként, hanem a legkülönbözőbb problémákra kidolgozott és bevált megoldások letéteményeseiként tekint.
Minden növény, állat, gomba és baktérium számtalan kipróbált technikával és szerkezeti megoldással segíthet a fenntarthatóság kihívásaival küzdő emberiségnek. Vegyük csak a méheket:
- A lárvák és az életadó méz tárolására szolgáló méhsejtek formáját a hely- és az alapanyag szűkös volta indokolja: egységnyi méhviasz előállításához ugyanis hatszor, nyolcszor annyi mézre van szükség. A hatszögletű formaterv zsenialitását már az ókori görögök is felismerték, ma pedig dizájnerek és építészek sora alkalmazza projektjeiben.
- A méhek 300 fokos látómezőt biztosító, íves összetett szeme szolgált inspirációforrásként egy német fejlesztésű drón kamerájának kidolgozásához.
- Kutatók a méhek navigációjából merítettek ihletett a helymeghatározási, illetve nyomonkövetési rendszerek fejlesztéséhez.
- A rovarok, köztük a méhek ízületeiben található fehérje, az úgynevezett rezilin pedig a legerősebb ismert elasztikus anyagnak bizonyult. Ez teszi lehetővé, hogy a méhek akár 1000 szárnycsapást tegyenek percenkén. Egy ausztrál kormányzati kutatócsoport ezt a csaknem tökéletes „gumit” vette alapul egy rendkívül rugalmas anyag megalkotásához.