2019. november 20., Jolán
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Ha megnézitek ezeket a filmeket, soha többé nem vásároltok ruhát úgy, mint korábban

Mérgező anyagoktól, vegyszerektől felhabzott indiai folyók. India és Banglades határán álló hatalmas vágóhidak. Lehetetlen körülmények között robotoló munkások egy indiai ruhagyárban. Sokan gondolhatják úgy, hogy ruhát készíteni nem a világ legveszedelmesebb dolga, ám erre több dokumentumfilm is rácáfol. Megmutatják a divat flitteres, kristályokkal, gyöngyökkel kivarrt felszíne mögött álló gépezet mocskát.

A Valódi ár (The True Cost) című, 2015-ben bemutatott dokumentumfilm rendezője, Andrew Morgan nem tudott annál többet a divatról, mint amennyit a ruhavásárlók többsége. A 2013-ban összedőlt, és több mint 1000 ember halálát követelő Rana Plazáról készült fotók azonban annyira megrázták, hogy úgy döntött, feltesz néhány nagyon egyszerű kérdést.

Kik készítik a ruháit, amiket nap mint nap visel? Milyen körülmények között dolgoznak? Mennyit keresnek?

Ha belegondolunk, hogy a ruhaipar a világ jelenleg második leginkább környezetszennyező iparága, akkor már el tudjuk képzelni, hogy mibe tenyerelt bele a rendező. Íme, a film előzetese:

A ZDF német tévécsatorna 37° című sorozatának egyik része az olcsó bőr és szőrme előállítását, feldolgozását meséli el:

Nem kérdés, hogy valószínűleg léteznek a ruhakészítésnél sokkal rosszabb vagy veszélyesebb munkák. Az indiai, bangladesi, kambodzsai ruhagyárakban – az úgynevezett sweatshopokban – szélsőségesen szegényes munkakörülmények között, fájdalmasan alacsony bérért dolgoznak a nők. Az épületekben forróság uralkodik, a festéshez, anyagkezeléshez vegyi anyagokat használnak.

Lehet, hogy a legnagyobb nyugati márkák munkát teremtenek a világ legszegényebb vidékein dolgozó embereknek, de mi az ára annak, hogy dolgoznak?

Éjjel-nappal robot, a családjuktól elszakított anyák, vérükkel fizető gyerekek, egyre gyakoribb megbetegedések. Ha egy ruhadarab drágább, akkor is a gyárakban dolgozók bére emelkedik a legkevésbé, a márka viszont arányaiban sokkal több hasznot fölöz le, mint egy olcsóbb árkategóriás ruhadarab esetén.

Fotók: port.hu

A ruhaipar hosszú útja 101 lépésből álló folyamat (a gyapottermeléstől kezdve a bőrcserzésen át a szállításig), amelynek csak 6–8 lépése érinti India, Kína, Banglades vagy Kambodzsa ruhagyárait. Sokkal kevesebbet beszélünk arról például, hogy

milyen hatása van a bolygóra, ha génmódosított, szinte folyamatosan termő gyapotot ültetünk a földbe, amely érzékeny a növénybetegségekre, ezért folyamatosan permetezni kell, rengeteg méreganyag kerül a levegőbe, a talajba, és a vízbe is.

„Benne vagyunk a körforgásban: a gyártók azt szeretnék, hogy egyre több ruhát vásároljunk. Mi pedig engedünk a reklámok, a közösségi oldalak nyomásának, és egyre több ruhát vásárolunk. Annyi ruhát dobunk ki, hogy nincs annyi szegény ember a bolygón, akinek ennyi ruhára lenne szüksége” – jegyzi meg a cikk szerzője, Mengyán Eszter.

Évente 11 millió tonna textilhulladék keletkezik csak az Egyesült Államokban.

Ezek a vegyszerekkel kezelt, olcsó, többnyire nem újrahasznosítható darabok óriási szeméthegyekben 200 év alatt, ha lebomlanak, és bomlásuk során folyamatosan mérgezik a levegőt a bennük található vegyszerek miatt.

Ezek után tényleg nem egyszerű besétálni bármelyik fast fashion üzletbe, vagy rendelni a webshopból, anélkül, hogy ne villannának a fejünkbe a fenti képek.

Neked ajánljuk
Fair trade – Ami jár, az jár (dokumentumfilm) Fair trade – Ami jár, az jár (dokumentumfilm) A tönkretett természet emberi nyomorúságot terem Fényes jövő várhat a megújulókra A gyomok jelenléte valójában jót tesz a növénytermesztésnek
Tovább a forrásra: youtube.com
Vissza
Hírfolyam