2020. december 2., Melinda, Vivien
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

David Attenborough filmjéből megtudhatjuk, miért lesz valóság a Holnapután című film (videóval)

Kihasználtuk a bolygónkat, ami előbb vagy utóbb hátrahagy majd bennünket – kis túlzással ezt a hangvételt üti meg a 94 éves Sir David Attenborough legújabb dokumentumfilmje. Az Egy élet a bolygónkon vészjósló, komor hangulatot áraszt, de szerencsére a természettudós még ma is tud olyan alternatívát kínálni, amivel a legrosszabb forgatókönyv is elodázható.

Ez az én tanúvallomásom. A globális hanyatlás története egy emberöltő alatt. Ha ezen az úton folytatjuk, a veszteség, amely életem meghatározó eleme volt, eltörpül majd amellett, ami csak most következik – mondja David Attenborough legújabb dokumentumfilmjében, ami ezúttal a Netflixen landolt. A természettudóssal készült film másfél órája igazán hektikus: az Attenborough-ra jellemző csodás vágóképek keverednek a vészjósló narrációval, mellyel egyetlen üzenetet szeretne átadni: az, amit a világgal csináltunk, visszafordíthatatlan, már nem tehető meg nem történtté, bele kell törődnünk, hogy döntéseinkkel romba döntöttük az otthonunkat.

A veterán természettudós új filmjében egy önéletrajzot mutat nekünk, miközben statisztikákkal támasztja alá, mivé lett a világ, ahol élünk.

Az első percekben Csernobilban, Pripjaty elhagyatott városában sétálgat, miközben arról beszél, hogy bizonyos értelemben ez az atomkatasztrófa történik meg a világban is, kissé lassabban és máshogy, viszont több halállal jár. Pusztítjuk a környezetünket, az élővilágot, de ez nem Ukrajna határain belül történik, hanem globálisan.

Később csodálatos természetképeket látni a filmben, Attenborough pedig nem kertel, egyszerűen a néző arcába mondja, ha ő ma születne meg, ezekből a csodákból javarészt alig láthatna valamit, hiszen 2050-re:

  • az Amazonasból szavanna lesz, fajpusztulásokkal karöltve, a globális vízkörforgás pedig megváltozik;
  • az Északi-sark jege elolvad;
  • vége a korallzátonyoknak, ezzel együtt a halpopulációnak;
  • termőtalajaink kimerülnek, eltűnnek a méhek, az időjárás pedig pontosan olyan lesz, mint Roland Emmerich Holnapután című katasztrófafilmjében;
  • 2100-ra megindul a hatodik tömeges kipusztulás, melyről ugyan sokat beszélnek a tudósok, de valahogy nem vesszük elég komolyan, épp ezért lesz a Föld pokoli hely lesz bő nyolcvan éven belül, később pedig teljesen lakhatatlanná válik.
Fotó: Netflix

„Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat”

– jegyzi meg a kamerába nézve. És hogy mit tesz a világ ez ellen? Javarészt semmit.

Bár Attenborough filmjének hangvétele lemondó, mégis mutat alternatívákat. Nem hibáztat senkit, nem mutogat ujjal egyes országokra, egyszerűen közli: mind kollektívan vagyunk bűnösök. Szerencsére lát egy járható utat, ami lassíthat a folyamaton, tehát a legpusztítóbb forgatókönyveket is bizonyos értelemben ki lehet tolni.

A cél, hogy tudomást vegyünk a biodiverzitásról, a biológiai sokféleségről. A holdra szállás volt az első felismerési pont, hogy a világunknak mindenképp vannak határai, bolygónk pedig csak egy csepp az univerzum tengerében. Ha nem vigyázunk rá, nem lesz hová mennünk, vannak határok, amelyeket az ember egyelőre nem képes megugrani.

Az addig csodásnak tűnő vágóképek hirtelen más értelmet nyernek: a tengerben úszkáló bálnák éppúgy el fognak tűnni a természet körforgásából, mint a vadon élő gorillák élettere, ha az ember nem tesz hátrafelé két lépést, és nem akar minden területet a saját képére formálni. Hasonló problémát jelent Attenborough szerint a túlnépesedés, melyben nemzeteket persze nem említ, helyette pozitív példaként Japánt hozza föl, ahol felismerték, hogy a népesség növekedésének megállítása egyaránt érinti a gazdasági és a természeti érdekeket.

A természettudós azt javasolja, hogy a megújuló energiaforrásokat próbáljuk kiaknázni, emellett a termőterületeink egy részét is el kell engednünk, hogy vad kezekbe kerülhessenek, az állatok újra elfoglalhassák azokat. De mint mondja, akár hajlunk a változásra, akár nem, bármilyen súlyosak is a hibáink,

a természet végső soron úrrá lesz mindenen. Az élővilág fenn fog maradni, mi, emberek nem feltétlenül. Mi vagyunk az legintelligensebb faj a Földön, ezért jutottunk el technikailag oda, ahol most vagyunk. Mi tudjuk csak elképzelni a jövőt, nekünk van víziónk, ám azt nagyon sokszor nem értjük, mi a baj azzal, amit a fejlődés érdekében teszünk.

Szerinte csak az jelenthet megoldást, ha egyensúlyba kerülünk a természettel, mert ez a harc most nem a bolygónk jövőjéért megy, hanem értünk, a mi kihalásunk ellen.

És pont ez az az üzenet, ami éppen azokhoz nem fog eljutni, akikhez nagyon kellene.

Neked ajánljuk
Farkasok a medvék ellen (ismeretterjesztő film) Farkasok a medvék ellen (ismeretterjesztő film) TED: Környezetvédelem – A szeretet forradalma (videó) Megtört a jég – A megújult tananyagokban kiemelt szerepet kapnak a digitális megoldások Indul a pályázat az egyszer használatos műanyagok helyettesítésére
Tovább a forrásra: 24.hu
Vissza
Hírfolyam