Az erdő fohásza – Fekete István fordítása (videóval)
Sokáig azt hitték itthon, hogy a Tüskevár, a Kele, a Vuk és számos nagyszerű, természetközeli mű írójának, Fekete Istvánnak az alkotása a természetkedvelők körében jól ismert vers. Valójában neki a műfordítást köszönhetjük, a költő Hannes Tuch, aki 1927-ben írta meg művét, Az erdő kérése címmel.
A vers eredetéről bővebb részleteket ide kattintva lehet megtudni.
Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
– Ne bánts!
(Fordította: Fekete István)
Címlapfotó: Shutterstock
