2019. október 19., Nándor
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Canyoning Székelyföld legszebb szurdokában

A legújabb outdoor tevékenységnek tekinthető canyoning (canyoneering), amit magyarul talán kanyonjárásnak lehetne mondani, Nyugat-Európában is csak pár éve van jelen. A természetjárás eme különleges módja a legtöbb esetben bárki számára elérhető megfelelő túravezetővel. Szigeti Ferenc Albert és csapata a Gyergyószentmiklós, Erdély kalandfővárosa mellett található Száraz-patak szurdokában tette próbára a bátorságát, és nagyon, de nagyon élvezték.

De mi is az a canyoning?

Az angolból átvett canyoning lényege a kanyonjárás, azaz olyan szurdokok és kanyonok végigjárása, ahol nem vezet semmilyen ösvény, ezért csak a vízben mozogva tudjuk bejárni ezeket a különleges helyszíneket. Lehet ez egyszerű kanyonjárás, ahol néha a vízben úszva, vagy benne sétálva, néha a sziklákon átmászva járunk be egy szurdokot, de a legtöbbször kötéltechnikára is szükség van, hogy leereszkedhessünk a kisebb-nagyobb vízesések mellett, vagy éppen bennük.

A Száraz-patak szurdokának legalsó szakasza talán a leglátványosabb
Fotó: turistamagazin.hu/Szigeti Ferenc Albert

Sőt, sokszor a víz által kivájt sziklákon csúszdázhatunk medencéről medencére, a legnagyobb élmény pedig minden bizonnyal a sziklákról a vízzel teli medencékbe való ugrálás, bár ez a programpont a legtöbbször nem kötelező, csak lehetőség az adrenalinfüggőknek. Egy közös pont van mindenesetre: mégpedig a szorosan a testhez simuló neoprén ruha, amelynek használata kötelező, hiszen a hegyi patakok vize hazánk tágabb környezetében meglehetősen hűvös.

A canyoning története Jon Krakauer: Álmok az Eigerről – Az ember és a hegy találkozása című kiváló könyvéből ismerhető meg legjobban, a könyvet amúgy is csak ajánlani tudom minden természetjárónak. A canyoning története az USA-ban, az 1960-as években indult, amikor is egyes hegymászók és túrázók figyelme az addig nem járt szurdokok és kanyonok felé fordult. Az egyszerűbb, vizes trekkingek után a vállalkozó kedvű felfedezők egyre mélyebbre merészkedtek, vízesések mentén ereszkedtek le, és kialakították a canyoning mászótechnikáját, valamint az azóta is használt nehézségi fokozatait.

A kalandfőváros projekt dübörög: falatozás közben ritka látványban van részünk – lovas, ráadásul nyugati túrázókba botlunk Fotó: turistamagazin.hu/Szigeti Ferenc Albert

Némi elemózsiázást és felszerelés-ellenőrzést követően meg is indulunk a kékben párálló fenyvesek felé. Utunk először elkerített legelők mellett vezet, majd rátérünk a Fehér-mezőre tartó állathajtó útra, ezen tekergünk felfele kitartóan. Mintegy 400 méter szint megtételét követően vezetőnk egy határozott mozdulattal belép a sűrűbe, és egy alig követhető ösvényen leereszkedünk a patakmederbe. Ami valóban száraz, így szeptember közepén egyáltalán nincs benne víz. Persze, mészkővidéken járunk, ez azért nem annyira különleges.

Irány a rengeteg! Fotó: turistamagazin.hu/Szigeti Ferenc Albert

A teljes cikk a Turista Magazin honlapján olvasható tovább.

Szöveg és fotók: Szigeti Ferenc Albert

Neked ajánljuk
Öt országon átívelő bioszféra-rezervátum lehet Európa Amazonasa Magyarország környezeti helyzetképe Meleg színű, meghitt fények A Coca-Cola is papírpalackokkal kísérletezik Egyre több az illegális hulladék Pécsen
Tovább a forrásra: turistamagazin.hu
Vissza
Hírfolyam