2021. szeptember 23., Tekla
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Mitől állnak még mindig Stonehenge kőoszlopai?

A Stonehenge 4500 éves kőoszlopainak első átfogó geológiai elemzése feltárta a páratlan őskori építmény néhány jellegzetességét, amelyek magyarázatot adnak arra, miként álltak ellen az időjárás hatásainak, és maradtak fenn ezek a kőkolosszusok.

A szakemberek az angliai Wiltshire grófságban lévő Stonehenge homokkőoszlopainak egyikéből, az úgynevezett 58-as kőből még az 1950-es években folyt állagmegőrzési munkálatok során vett mintát vizsgálták meg. A kődarabot évtizedekig az Egyesült Államokban őrizték, és csak 2018-ban adták vissza Nagy-Britanniának kutatási célokra.

A homokkőoszlopok szilkret kőből állnak, amelyek néhány méterrel a földfelszín alatt formálódnak annak eredményeként, hogy az üledéken átfolyik a talajvíz. A kutatók vizsgálata feltárta, hogy a szilkret főként homokméretű kvarcszemcsékből áll, amelyeket szorosan összeerősít a kvarckristályok összefonódó mozaikja.

A kvarc különösen tartós, és nem könnyű elporlasztani vagy szétmállasztani az időjárás és a szél évezredes viszontagságai ellenére sem.

„Ez megmagyarázza a kő ellenállóságát az időjárásnak és azt, miért volt ideális anyag a műemlék megépítésére” – mondta David Nash, a Brightoni Egyetem geomorfológusa, a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmány vezető szerzője.

Felkel a nap a téli napforduló tiszteletére a Stonehenge-nél tartott ünnepség alatt Amesbury közelében, 2019. december 22-én
Fotó: MTI/EPA/Vickie Flores

A Kr. e. 2500-ban épült Stonehenge 58-as köve hét méter magas, és másik kétméternyi része a föld alatt van, becsült tömege 24 tonna.

A vizsgált kőmag 2,5 centiméter átmérőjű, és mintegy egy méter hosszú. Színe élénkebb, mint a homokkőoszlopok halványszürke külső színe, mivel az oszlopok évezredeken át ki voltak téve az időjárási elemeknek.

A kődarabot ajándékba kapta Robert Phillips, aki annak idején az állagmegőrzési munkálatokban részt vevő vállalattal a helyszínen dolgozott. Philips 1977-ben áttelepült az Egyesült Államokba, és magával vitte a mintát. Két évvel a halála előtt, 2018-ban adta vissza Nagy-Britanniának kutatási célokra.

„Az 58-as oszlop kőmagjának vizsgálata kutatásunk Szent Grálja. Minden korábbi kutatás a homokkőoszlopokat illetően vagy a térségben kiásott mintákon folyt, vagy véletlenül levert kőmintákon” – magyarázta Nash.

Fotó: MTI/EPA/Neil Hall

A kutatók CT-, röntgen- és mikroszkóppal végzett vizsgálatokat folytattak, és számos geokémiai eljárást is alkalmaztak a kőzet összetételének megállapításához. „Ez a kicsiny minta lehet most a legalaposabban elemzett kődarab a Hold kőzetein kívül” – tette hozzá a kutató.

A szakemberek számára azonban még mindig nem teljesen világos, miként formálódott a kő, annak ellenére, hogy sikerült megállapítaniuk, hogy néhány homokszemcse kora 1,6 milliárd év, azaz a mezoproterozoikum földtörténeti időszakban keletkeztek.

Neked ajánljuk
Húsz helyszínnel nőtt a bioszféra-rezervátumok hálózata Lehet, hogy a Föld mélységeiben lévő illóanyagok teszik tektonikailag élő bolygóvá a Földet Először rendeznek oktatási konferenciát a fenntartható divatról Közép-Európában Fizessenek többet a városi terepjárósok, mondja egy német polgármester Új akciótervvel küzd a műanyagszennyezés ellen Kína
Forrás: MTI
Vissza
Hírfolyam