2018. augusztus 15., Mária
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A műanyag kettős arcával a kurátorok is megküzdenek

Sokszor hallottuk, hogy a műanyag évszázadok alatt sem bomlik el, ezért hajlamosak voltunk tartós, időtálló anyagként gondolni rá. Talán így voltak ezzel azok a művészek is, akik az 1960-as évek óta érzéseik, gondolataik formába öntésére a szerves polimereket választották. Napjainkban, amikor egyre több kutatás szembesít minket a ténnyel, hogy szétforgácsolódott műanyagok mikroméretű darabjainak millió vesznek körül bennünket, már sejthetjük: ez talán nem volt részükről a legszerencsésebb ötlet.

A modern és kortárs művészetekkel foglalkozó múzeumok kurátorait és restaurátorait a műanyagból készült tárgyak állapotromlása merőben új kihívásokkal állítja szembe. 

A műtárgyak gyakran a múlandósággal szembeszálló dacból születnek, de ettől még nem kevésbé vannak kitéve a változó anyagi világ törvényeinek. Tudjuk ezt jól, hiszen megszoktuk a régi mesterek megfeketedett olajképei vagy lepergő freskói felett tüsténkedő restaurátorok látványát. 

3D-nyomtatóval készült mellszobor Fotó: Mirko Tobias Schäfer/Flickr

Az olajfesték és a márvány törvényszerűségeinek kiismeréséhez évszázadokra volt szükség – a műanyagból készült filmtekercsek, szobrok állapota sokszor már évekkel ezelőtt indokolttá tette volna a beavatkozást, de sok esetben még most is keveset tudunk ahhoz, hogy ez sikeres lehessen.

Katherine Curran, a University College London Fenntartható Örökség Intézetének kémikusa a popsci.com-nak nyilatkozva elmondta:

sok múzeum a mai napig nem veszi tudomásul, hogy gyűjteményében műanyagból készült alkotások is szerepelnek.

Mivel ezek állagmegőrzésével csak az utóbbi két évtizedben kezdtek foglalkozni a szakemberek, a kémikusok és a restaurátorok közös versenyfutásban küzdenek a sokszor már nem szállítható, darabokra hulló vagy éppen felismerhetetlenül eldeformálódott alkotások helyreállításáért, megőrzéséért.

Fotó: Marcel Oosterwijk / Wikimedia Commons

Az egyik legproblematikusabb területet a cellulózalapú műanyagok jelentik, amelyek felületén a gombásodás hatására ecetesedés indul be – ez a sors fenyegeti például a gondatlanul tárolt filmtekercseket.

A műanyagok állapotának jobb nyomon követését segítheti az az új eljárás, amelyet Curran és munkatársai az Angewandte Chemie című német szaklapban publikáltak. A műtárgyak által kibocsátott illékony szerves vegyületek gázkromatográfos vizsgálata viszonylag pontos képet ad alapanyaguk állapotáról, így a múzeumok időben felismerhetik a bajt, és a valóban problematikus állapotba került műalkotások megóvására koncentrálhatják erőfeszítéseiket.

Neked ajánljuk
Klímaváltozásra várva E.T. és a Római-parti kőkert Szeméttel teli bálnát vetett partra a víz Idén még zöldebb a Sziget Olcsóbbak lesznek az újrahasznosított PET-palackok Franciaországban
Tovább a forrásra: popsci.com
Vissza
Hírfolyam