Mátyási Péter: Herbárium
Előszeretettel képzeljük magunkat a természeten kívül állónak, a kultúránk által meg-különböztetettnek. A természet még a legjobb esetben is valami megfigyelendő és tudományosan kikutatandó, de mindig a „másik”, a „vad” marad számunkra.
Mátyási Péter nyáron bemutatott Herbárium című kiállításán a természetet alakította kultúrává, műtárggyá, miközben a megszelídített természet újravadonosodásának, az emberi jelenlét hiányának állított emléket.
Sziszifuszi erőfeszítéssel fogalmazta újjá az édesapja távozása után évekig gondozás nélkül maradt termő kert – a tervező avagy teremtő (ember) által nem tervezett –vadhajtásait.
A gondozás hiányában elpusztult gyümölcsfák darabjai, beteg levelek, felhalmozott tűlevelek egy precíz pontosságú, a természettudományi múzeumok és csodakamrák szürrealitásával játszó művészeti installációban kaptak új jelentést.
A művész eredeti tevékenysége, személyes munkája, az örökölt és elvadult kert rendezése halk háttérzeneként, egy absztrakt negatívként van jelen, míg a kiállításra hozott organikus matéria olyan, mint a kert újfenti megszelídítése során leválasztott lelet, néha kórkép.
