Mindenütt jó, de legjobb otthon...
2020. április 5., Vince
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Az erdő csendjébe merített vásznak

A barbizoni iskola magyar képviselője, Munkácsy Mihály jó barátja, Paál László tájképfestő művei arról tanúskodnak, hogy nemcsak Berzován, Odvoson, Radványon, Mátrafüreden, de Düsseldorfban és Franciaországban is megtalálta, megérezte az erdők illatát, varázsát.

Paál László kizárólag a szabadban festett, mint nővérének írta : „Ez az én iskolám. Ez mindenem, csakis akkor érzem magamat jól, ha az üde levegőt szíva be, eszméimmel foglalkozhatom.” A táj iránti szeretetet az otthoni környezet alakította ki benne, Erdély gazdag természeti világa.

Megörökítette az erdők fenséges nyugalmát, a cserjék, az ágak, a gallyak szövedékeinek világát, a levelek között átszűrődő napsugár arany-ezüst fényét, ragyogását.

„Az élettel viaskodó nagy művész a természet titkait kereste, fürkészte, és fájdalmas hangulatait komor színekben festette vásznaira.”

Forrás: K A R O L A/youtube.com

„Az ösvények szépségét, a több évtizedet megélt fák zsongását élvezte, hallgatta: beszéltek, zengtek az utak, az ösvények, a bokrok, a fák, amit csak ő hallott. A fény, a fények játéka a fák között, a szélben imbolygó árnyak neki beszéltek” – fogalmaz Fenyves Mária Annunziata író, képzőművész a tragikus sorsú tájképfestőnek emléket állító írásában a Montázs Magazin oldalán.

Neked ajánljuk
Magvas gondolatok jégbe öntve Mit tehet a művészet, amikor a plasztik politikai szereplővé lép elő? Művészi tájakon kalandozó tekintet Ingyen varr szájmaszkot egy varrónő, a szabásmintát is közreadta A Tesla hamarosan a közlekedési lámpák jelzéseit is felismerheti
Tovább a forrásra: montazsmagazin.hu
Vissza
Hírfolyam