Gyermekkorunk felejthetetlen kertjei

Képzőművészet

2020. február 3.

A végtelennek tetsző lugas árnyában zúgó darázs, a terebélyes diófa ágai közt beköszöntő hűvös alkonyat, az eper ígéretes fehér virága és az első, homoktól sercegő zöldespiros harapás – a kert, ez a házak közé ékelődő pár négyszögöl többé-kevésbé vadon, amelyben először szembetaláljuk magunkat a természet adományaival, kihívásaival és szépségével.

A gyerekkor Gesztelyi Nagy Zsuzsanna festőművész számára szakrális idő: a legtisztább érzékelés, a teljesség totális megélésének ideje; az egység extázisa, mindenféle bőség paradicsomi korszaka. Az emlékeiben fontos szerepet betöltő két debreceni kert megjelenítésével próbálja újra megtalálni önmagát: a fallal körbevett, zárt kert a paradicsomot idézi, a békességet és felhőtlen boldogságot.

Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: Kondorosi szőlőtőkék I.

Ahogy Halmi-Horváth István elemzése rámutat, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna festészete nem a szemünk és az agyunk által természetesnek gondolt színeket részesíti előnyben. Szinte minden képén jelen van a fluoreszkáló pink, zöld, narancs, természetidegen színek, mondják sokan, pedig ha nem is gyakran, de találkozhatunk ilyen színekkel, akár a legközelebbi erdőben világító tölcsérgomba, szentjánosbogár képében, vagy tengeri rózsák, neonhalak, kalmárok testén.

A gyermekkor teljességének élménye, a biztonság, kiegyensúlyozottság keresése jellemzi ezeket a munkákat. Megidézi azt a védett környezetet, amely mint egy szűrő, védőháló, csak a jót és a szépet engedi át.

Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: Kertfal, Homok utca 97.

Ezeket a valóságtól elemelt, idealizált színeket és formákat szemlélve talán bennünk is újra felderül az a hatalmas és átláthatatlan csoda, ahogyan a természet első éveinkben felsejlik előttünk, újult erővel tör fel bennünk a vágy, hogy megóvjuk azokat a kisebb és nagyobb kerteket, ahol a jövő gyermekei szerelembe eshetnek a világgal, és megtalálhatják a helyüket benne.