Pótolhatatlan sziklarajzokat tesz tönkre a globális felmelegedés
Régészek és történészek arra figyelmeztetnek, a partvidékek klímaváltozással fokozódó eróziója, és a gyakoribbá váló áradások, tüzek, ciklonok és más szélsőséges időjárási jelenségek már most súlyos károkat okoztak több tízezer éven át megőrződött sziklarajzokban.
Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi tanácsadó testülete (IPCC) idén kiadott hatodik értékelő jelentésére reagálva tartott kedden szimpóziumot az ausztráliai Adelaide-ben lévő Flinders Egyetem. Daryl Wesley, az intézmény régésze a The Guardian honlapjának beszámolója szerint Ausztrália egyik legsúlyosabb trópusi ciklonjának hatásairól tartott előadást.
A Monica ciklon 2006-ban, a kontinens északi részén, egy ötven kilométer széles sávban gyakorlatilag lerobbantotta a fák felét, egy részüket sziklaalkotásokra lökte, és tönkretette azokat. Ezután tűz támadt, amely a Monica által hátrahagyott égéstermékek miatt nagyon intenzív volt.
A kövekre festett rajzok gyakran homokkőre készültek, amely sok vizet képes felszívni. A tűz hője miatt a víz felhevül és kitágul, majd felrobbantja a kőzetet, így megsemmisülnek a sziklarajzok.
Wesley, aki az elmúlt 56 év változásait dokumentálta, úgy véli, már egy sor műalkotást tettek tönkre környezeti és emberi tényezők, de a klímaválsággal tovább súlyosbodik a helyzet.
A Griffith Egyetem régésze, Jillian Huntley felfedezte, hogy a világ legrégebbi festményeiben a változó időjárás hatására összehúzódó és kitáguló sókristályok miatt összeomlanak a kőzetek – a felmelegedés által fokozottan érintett trópusi területeken ez a folyamat felgyorsul.
