2018. december 11., Árpád
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Óvatosan járjunk az ibolyák között

Bármerre járjunk most, ha csak kettő fűcsomó fér is el egymás mellett a betonfalak rései közt, harmadiknak ott mosolyog közülük egy ibolya, hogy ráébresszen minket a természet mozgolódására. Az ibolya – az egyetlen Goethe-vers, amelyet Mozart megzenésített – egy út szélén viruló kis virágot énekel meg, amelyet óvatlanul eltapos egy kecsesen lépdelő cipellő. 

Mozart 1785 júniusában vette munka alá a verset. Az érzelmes zsánerképet a komponista versszakról versszakra változó hangulatú zenével és narratív értékű kísérettel keltette életre – a dalocska ezért számíthat a romantikus dalirodalom előképének.

Barbara Bonney; „Das Veilchen”; Wolfgang Amadeus Mozart Fotó: youtube.com/liederoperagreats

A réten kis ibolyka állt,
Hol senki rája nem talált,
Szép, rejtett ibolyácska!
És arra ment egy kis leány
Mosolylyal piros ajakán,
Szép volt s danolt
Mint fönn a madarak.

S az ibolya sohajt, szegény:
Oh volnék bár egy perczre én
A föld legszebb virága,
Csak míg a kedves leszakít
És kebelén agyonszorít,
Rövid, rövid
Pár pillanatra csak!

De ah, a lány se hall, se lát,
Eltapossa az ibolyát,
Szegény kis ibolyácska!
Lelkét kiadva áldja még:
Meghalni is gyönyörüség
Te általad,
Kis lábaid alatt!

Goethe: Az ibolya/ Fordította: Dózsi Lajos

Fotó: pixabay.com
Neked ajánljuk
Northern song – animációs klip az északi fény születéséről Ezek mindig zöldségeken zenélnek! Vágyakozás a szabadba A légszennyezettség miatt több mint egymillióan haltak meg tavaly Indiában Az üzemanyag, amely kivonja a szén-dioxidot a levegőből
Tovább a forrásra: tankonyvtar.hu
Vissza
Hírfolyam