2018. szeptember 24., Gellért, Mercédesz
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Ismerjük-e a Négy évszakot?

Vivaldi slágerré vált műve 1725-ben jelent meg Amszterdamban. A harmónia és a találékonyság erőpróbája címet viselő tizenkét concertót tartalmazó gyűjtemény első négy darabja már a maga korában is rendkívül népszerű volt – de azt kevesen tudják, hogy nem „csak” zenei alkotásról van szó.

A melléknévvel ellátott klasszikus zeneművek többségének (például Beethoven Holdfény-szonátájának, Mozart Jupiter-szimfóniájának stb.) nem a szerző adott címet, ezúttal azonban más ha helyzet.

A négy évszakot ábrázoló négy concertóhoz ugyanis négy szonett tartozik, sőt, a zene tulajdonképpen ezek illusztrációja. A versek szerzője ismeretlen, elképzelhető, hogy maga Vivaldi írta őket.

Érdemes figyelni arra, hogyan ábrázolja zeneszerző a Tavasz elsõ tételében a madarak énekét, a Nyár lassú tételében a legyek és szúnyogok zavaró jelenlétét vagy éppen a Nyarat záró vihart.

Fotó: Pixabay.com

Már-már látványos az Őszben a szüretelők tánca és éneke (I. tétel), a részegek imbolygása (II. tétel) vagy éppen a vadászat (III. tétel). A Tél elején szinte érezhető a hideg, második tételében a szakadó eső (ne feledjük, Itáliában vagyunk!) stb.

Hallgassuk meg a Négy évszak tán legjobb felvételét, az Il Giardino Armonico előadását, és közben olvassuk el a hozzá tartozó szonettet Baranyi Ferenc fordításában.

A tavasz

Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.
 
Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés – madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.
 
Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.
 
S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.

Nyár

A nap hevétől elgyengülve bágyad
a nyáj, az ember, lángol a fenyő is,
elomlik hangja a kakukk-madárnak,
a gerledal merő szín és merő íz.
 
Szellő piheg, de már tarolva támad
reá észak szele, mindent söpör, visz,
a pasztorál a védtelen magánynak
partján zokog, vihart rettegve ő is.
 
Mozdul a pásztor félve, izgatottan,
dörög az ég, rajta villám cikáz át,
legyek köröznek megbolydult rajokban.
 
Fenséges félelem, amit a nyár ád:
vadul villámlik, az ég szinte robban,
lefejezi a délceg búza szárát.

Ősz

Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve –
holnap álomba hamvad majd vigalma.
 
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.
 
A vadászok hajnalban útra kelnek,
kürttel, puskásan, alvó falvakon túl
vadat hajszolva jó nyomot követnek.
 
A megriadt vadállat puskaportul
prüszköl, rohanna, ám futása sebzett,
bukdácsol még, aztán a fűre fordul.

Tél

Fekete felhőkből jönnek keményen
a szörny-szelek s szigorúan morognak,
a percek lépte koppanó az éjben,
a végtelen fagy fogakat vacogtat.
 
Vonulását az egykedvű napoknak
tűz mellől nézzük, kint esőverésben
járkál az élet, dermesztő fagyok vad
világában bolyong reszketve, tétlen.
 
Sokan csúszkálnak, olykor földre esnek,
majd – felszökvén – suhannak síma jégen,
míg betörik páncélja a vizeknek.
 
Nagy vaskapuk mögül kitör merészen
Bóra, Sirokkó, ura vad szeleknek,
ilyen a tél – s mennyi öröm a télben!

Neked ajánljuk
DNS-ben tárolják egy zenekar albumát Mamoru Fujieda – A növények zenéje 10 éves a Bélaműhely Teleltesd át a paprikád! 3D-nyomtatás a mezőgazdaságban
Tovább a forrásra: magyarulbabelben.net
Vissza
Hírfolyam