2019. november 22., Cecília
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Egy misztikus táj soha nem hallott hangjai

A sarkvidékről a legtöbb embernek a hó és jég mellett már a globális felmelegedés jut eszébe. Ez is benne van Jacob Kirkegaard munkájában, de a dán művész szeretett volna ennél tovább menni, és kitágítani a nézőpontunkat. Egy hetet töltött a grönlandi Ilulissat jégfjordban, ahol vándorló és olvadó gleccserek hangját rögzítette.

Isfald – Live című installációjának címe egy sarkvidéken jellemző jégformációt takar, ami a gleccser meredélyes részét jelöli. Jacob egy hetet töltött a grönlandi Ilulissat jégfjordban, hogy olyan hangokat rögzítsen, amelyek egyébként rejtve maradnának az érzékszerveink elől. Ráadásul a sarkvidék mindig is egy misztikus, ismeretlen és távoli hely volt az átlagemberek számára.

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

A projektet a dániai Louisiana múzeum felkérésére készítette egy olyan kiállítássorozat számára, amely ezt a vidéket, a történetét és az örökségét mutatta be. 

Bár nyilvánvalóan történtek változások Grönlandon, a sziget nagy része még mindig érintetlen. Hatalmas jégtakaró, gleccserek és fjordok húzódnak a területén. Jacob egy ilyen helyen járt, hogy a múzeum felkérésére felvegye a titokzatos táj természetes hangjait. Egy hidrofónt, vagyis víz alatti mikrofont helyeztek el 20 méterrel a víz alatt.

Tavasszal óriási jégmozgás tapasztalható itt, jéghegyek tömegei úsznak a tengeren. Egy helyi inuit hajós egészen közel vitt minket hozzájuk, szóval közelről is megnézhettük ezt a bámulatos természeti jelenséget.

– osztja meg élményeit. „Nemcsak testközelből láttam, de hallottam is, amint a legközelebbi, hatalmas jéghegyek óriási csobbanással beleszakadnak a vízbe. A víz alatti mikrofonnal viszont ennél is gazdagabb hanganyagot rögzíthettünk, mert a hang négyszer gyorsabban, és ráadásul messzebbre utazik a vízen át.”

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

Minden rögzített hang az ottani érintetlen táj belsejéből származik, a jégből vagy a víz alól. Az eredeti kiállításon egy installáció formájában mutattam be a munkámat. Egy sötét szobában függöny futott végig a falakon, aminek egyes részeit finoman szórt fényű lámpák világították meg. Ezt a megoldást wallwashnak hívják. Amikor beléptél a szobába, nem láttál mást, mint sötétet – aztán ahogy megszokta a szemed a fényviszonyokat, elkezdted látni a részleteket magad körül. Közben a lábad alatt a jégolvadás nyikorgó, szkercselő hangjai szóltak, majd óriási robajlás, ahogy az hallatszott, amint leszakadnak a jégtömbök. Egy képzeletbeli, mégis létező világot akartam ezzel bemutatni.” 

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

Ha hallgatod a munkámat, és arra gondolsz, hogy na igen, ez a globális felmelegedés – az teljesen rendben van. Én egyszerűen nem akartam senkit befolyásolni, nem akartam megmondani, mire gondoljon. A felmelegedés például egy szerintem is létező, szörnyű dolog, de csak a saját egoisztikus gondolkodásmódunk miatt jut ez egyből az eszünkbe. Az üvegházhatást mi okozzuk, az emelkedő tengerszint a mi városainkat mossa majd el. Számunkra ez negatív dolog, de lehet, hogy a Föld számára nem az. Olyasmit akartam ábrázolni, ami nagyon valós, ami épp történik körülöttünk. De nem akartam megmondani, hogyan gondolkodj és mit gondolj róla.”

Neked ajánljuk
Nem turnézik a Coldplay, de az interneten mindenkinek játszanak Amikor az évszakok harmóniája felborul... Mit érez egy gyermek, amikor az ismert világunk veszélybe kerül? Globális szennyezésként kell kezelni az emberi zajt A világ legjobb utazási célpontjai közé választották az Országos Kéktúrát
Tovább a forrásra: fidelio.hu
Vissza
Hírfolyam