2020. január 21., Ágnes
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Egy misztikus táj soha nem hallott hangjai

A sarkvidékről a legtöbb embernek a hó és jég mellett már a globális felmelegedés jut eszébe. Ez is benne van Jacob Kirkegaard munkájában, de a dán művész szeretett volna ennél tovább menni, és kitágítani a nézőpontunkat. Egy hetet töltött a grönlandi Ilulissat jégfjordban, ahol vándorló és olvadó gleccserek hangját rögzítette.

Isfald – Live című installációjának címe egy sarkvidéken jellemző jégformációt takar, ami a gleccser meredélyes részét jelöli. Jacob egy hetet töltött a grönlandi Ilulissat jégfjordban, hogy olyan hangokat rögzítsen, amelyek egyébként rejtve maradnának az érzékszerveink elől. Ráadásul a sarkvidék mindig is egy misztikus, ismeretlen és távoli hely volt az átlagemberek számára.

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

A projektet a dániai Louisiana múzeum felkérésére készítette egy olyan kiállítássorozat számára, amely ezt a vidéket, a történetét és az örökségét mutatta be. 

Bár nyilvánvalóan történtek változások Grönlandon, a sziget nagy része még mindig érintetlen. Hatalmas jégtakaró, gleccserek és fjordok húzódnak a területén. Jacob egy ilyen helyen járt, hogy a múzeum felkérésére felvegye a titokzatos táj természetes hangjait. Egy hidrofónt, vagyis víz alatti mikrofont helyeztek el 20 méterrel a víz alatt.

Tavasszal óriási jégmozgás tapasztalható itt, jéghegyek tömegei úsznak a tengeren. Egy helyi inuit hajós egészen közel vitt minket hozzájuk, szóval közelről is megnézhettük ezt a bámulatos természeti jelenséget.

– osztja meg élményeit. „Nemcsak testközelből láttam, de hallottam is, amint a legközelebbi, hatalmas jéghegyek óriási csobbanással beleszakadnak a vízbe. A víz alatti mikrofonnal viszont ennél is gazdagabb hanganyagot rögzíthettünk, mert a hang négyszer gyorsabban, és ráadásul messzebbre utazik a vízen át.”

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

Minden rögzített hang az ottani érintetlen táj belsejéből származik, a jégből vagy a víz alól. Az eredeti kiállításon egy installáció formájában mutattam be a munkámat. Egy sötét szobában függöny futott végig a falakon, aminek egyes részeit finoman szórt fényű lámpák világították meg. Ezt a megoldást wallwashnak hívják. Amikor beléptél a szobába, nem láttál mást, mint sötétet – aztán ahogy megszokta a szemed a fényviszonyokat, elkezdted látni a részleteket magad körül. Közben a lábad alatt a jégolvadás nyikorgó, szkercselő hangjai szóltak, majd óriási robajlás, ahogy az hallatszott, amint leszakadnak a jégtömbök. Egy képzeletbeli, mégis létező világot akartam ezzel bemutatni.” 

Fotó: Anders Peter Amsnaes / Dán Nagykövetség

Ha hallgatod a munkámat, és arra gondolsz, hogy na igen, ez a globális felmelegedés – az teljesen rendben van. Én egyszerűen nem akartam senkit befolyásolni, nem akartam megmondani, mire gondoljon. A felmelegedés például egy szerintem is létező, szörnyű dolog, de csak a saját egoisztikus gondolkodásmódunk miatt jut ez egyből az eszünkbe. Az üvegházhatást mi okozzuk, az emelkedő tengerszint a mi városainkat mossa majd el. Számunkra ez negatív dolog, de lehet, hogy a Föld számára nem az. Olyasmit akartam ábrázolni, ami nagyon valós, ami épp történik körülöttünk. De nem akartam megmondani, hogyan gondolkodj és mit gondolj róla.”

Neked ajánljuk
Hogyan szólnak az emelkedő óceánok megáradó emlékei? Így válik hangszerré a Bajkál-tó jege Életünk aggasztó filmjéhez is ő szerez zenét Az italgyártók növelik az újrahasznosított műanyagok arányát A jegybankok sem adnak mentsvárat, ha beüt a baj
Tovább a forrásra: fidelio.hu
Vissza
Hírfolyam