2020. október 30., Alfonz
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Úgy tűnik, a ragadós dallamok a madárfüleknek sem ismeretlenek

Legalábbis a Kanadában élő fehértorkú verébsármányoknak biztosan nem. Ugyanis bár a terület kijelölését és a nőstények elbűvölését szolgáló trillák a madárvilágban meglehetősen állandónak tűnnek, a Kanadában élő énekesmadarak között azonban húsz évvel ezelőtt egy teljesen új „sláger” ütötte fel a fejét, és mostanra csaknem az ország összes sármánya csak ezt fütyüli.

Ó édes Kanada, Kanada, Kanada – így hallatszik az emberi fül számára a fehértorkú verébsármányok hagyományos éneke. Két évtizeddel ezelőtt azonban a Brit Columbiában dolgozó ornitológusok arra figyeltek fel, hogy az utolsó ütemek egy hanggal megrövidülnek – és mára már 2000 mérfölddel arrébb, Quebec tartományban is az új dal szól a fák között. 

A Kana, Kana, Kanada változat tehát nem maradt egy elszigetelt, pillanatnyi fejlemény, sőt – meglepő gyorsasággal terjedt el, ami egy nemrégiben publikált kutatás alapján a  madarak vonulási útvonalának köszönhető.

A téli pihenőhelyükre tartva ugyanis a Kanada keleti és nyugati felén élő verébsármányok a Sziklás-hegység területén találkoznak, így a fiatal hímek hallhatták és eltanulhatták az új módit.

A fehértorkú verébsármány régi és új éneke Forrás: Ann Flowers/youtube.com

Az ugyanakkor a kutatók számára változatlanul rejtély, hogy az új változat népszerűsége kezdetben minek volt köszönhető. A hímek viszonylag korai életkorban elsajátított énekében ugyanis bár máskor is fel-fel tűnnek különbségek, de ezt rendszerint a többi egyed nem veszi át, nem kezd el terjedni. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy esetleg a nőstények reakciója, például az újdonság varázsa állhat a háttérben.

Neked ajánljuk
Megjelent a brit madárvilág hattyúdala Amikor a grafikonok megszólalnak A zongorista, aki friss lombok zenéjével tölt meg egy német erdőt A világ legerősebb és legdrágább chilije Sárrét szívében terem (videó) Vízenergiával „tankolják” az elektromos hajókat a Niagaránál
Tovább a forrásra: nationalgeographic.com
Vissza
Hírfolyam