2018. szeptember 19., Vilhelmina
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A félelmetes kaukázusi medvetalp – Rémhír vagy valóság?

Sok rémhír terjeng a kaukázusi medvetalp hazánkban történt megjelenéséről, a növény rendkívül mérgező voltáról. A Turistamagazin.hu három évvel ezelőtti cikkében már utánajárt, valóban szívszélhűdést kaphatunk-e, ha túrázás közben vagy netalán a kertünkben találkoznánk a kaukázusi medvetalppal.

Pár évvel ezelőtt szárba szökkent az a hír, hogy Magyarországon rohamtempóban terjed a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) nevű mérgező, inváziós gyomnövény.

Ráadásul még veszélyesebbé teheti, hogy nagyon hasonlít a közönséges medvetalpra (Heracleum sphondylium), amely viszont nem mérgező.

A két medvetalp közötti különbség a méretben van: míg a közönséges fajta maximum 1–1,5 méter magas, addig betolakodó, rossz hírű kaukázusi társa akár 3–5 méteresre is megnőhet.

A neten terjedő beszámolók szerint „a kaukázusi medvetalp puszta érintése is elegendő ahhoz, hogy súlyos égési sérüléseket szenvedjünk. De szembe kerülve akár vakságot is okozhat”.

Az Inváziós növényfajok Magyarországon (2012) című kiadványban a következőket olvashatjuk a növényről: „Napjainkban az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) a Heracleum mantegazzianumot a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt inváziós gyomnövények között tartja számon. (...) A Heracleum nemzetség kumarin típusú vegyületekben gazdag, a H. mantegazzianum, valamint a H. sosnowskyi hajtása egyaránt furanokumarinokat tartalmaz.

Utóbbi vegyületek napfény hatására bomlanak, az állati és emberi bőr felszínén bőrgyulladást idéznek elő, a képződő bomlástermékek hólyagot húznak a bőr felszínén. A 24–48 órán belül felhólyagosodó bőrfelület akár több centiméteres lehet, nagyon nehezen gyógyul, további bőrbetegségek kiindulási helye lehet.

A fotoaktív vegyületek legnagyobb koncentrációban a levelekben fordulnak elő. A növény kifolyó nedve, vagy a levéllel történő egyszeri érintkezés is elegendő a tünetek kialakulásához.

A felhólyagosodott bőrfelszín orvosi ellátása a gyógyuláshoz feltétlenül szükséges.”

Szóval tényleg vigyázzunk vele, mert nagyon agresszív, és mindenképpen jó, ha nem érintkezünk a növénnyel, de azért halált nem okoz, és az sem igaz, hogy csak mostanában bukkant fel.

Honnan érkezett?

A növény a Nyugat-Kaukázusból származik, ahonnan a szakemberek szerint dekoratív évelő dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. A 19. század közepétől Angliában és Európa-szerte kedvelt dísznövénynek számított.

Első kivadulásait csatornák közeléből jelezték. Később nedves területeken, rézsűk szélén, felhagyott farmok környékén is megjelent. A fokozott terjedés a II. világháború után indult meg, amely az emberi civilizációs hatásoknak tudható be.

Hol találkozhatunk vele?

Európában leggyakrabban a homokos és iszapos termőhelyeken fordul elő, de az agyagtalajoktól a sziklás területekig mindenütt képes megtelepedni.

Hazánkban az európai előfordulási helyeknél lényegesen kisebb éves átlagos csapadékmennyiség mellett, patakok, folyók, utak mentén, tarvágásokon, degradált legelőkön jelenik meg.

Mi a teendő, ha mégis összefutottunk vele?

Forduljunk orvoshoz, mert az öngyógyítás vagy a népi gyógymódok nem mindig vezetnek eredményre. Amilyen gyorsan tudjuk, mossuk le szappanos vízzel a növény nedvét. Még jobb, ha égési sérülések ellen használatos spray-vel lefújjuk, vagy gyulladáscsökkentő krémmel kezeljük az érintett területet. Amennyiben erre nincs lehetőség, száraz ruhával takarjuk le a sérülést, a méreganyag ugyanis csak akkor okoz fájdalmas hólyagos gyulladást, ha a bőrt (nap)fény éri.

Ha mégis hólyagok keletkeznek a bőrünkön, azonnal forduljunk bőrgyógyászhoz. Szembe kerülve átmeneti vagy tartós szemészeti problémákat okozhat, ezért ez esetben minél előbb keressünk fel egy szemészorvost!

Hogyan szabaduljunk meg tőle, ha már megjelent?

Rendkívül igénytelen, és gyorsan alkalmazkodó növény, igazi túlélő, cserébe viszont nehezen irtható ki. Víztiszta, átlátszó nedve mérgező, és a legkisebb érintkezés a növénnyel égési sérüléseket idézhet elő. Ezért ajánlatos zárt ruházatban, kesztyűvel megközelíteni, ha mindenképpen gyökerestül ki akarjuk irtani a sokszor akár gigantikus méretre megnövő kaukázusi medvetalpat. De ajánlatosabb szakemberhez fordulni, és/vagy erős gyomirtókkal védekezni az elterjedése ellen.

Neked ajánljuk
A szúnyogoknak nemcsak a csípése, hanem a nyála is veszélyes Ünnepek utáni depresszió Nemcsak a szagok támadnak, az illatok is „Legyél TE is Eleven!” – Fenntarthatósági Nap az Akvárium Klubban Gombából táskát? Baraksó Alexandra szerint lehetséges!
Tovább a forrásra: turistamagazin.hu
Vissza
Hírfolyam