2018. augusztus 21., Hajna, Sámuel
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Engedd, hogy földes legyen a gyerek keze!

A felnőtté válás küszöbén álló generáció egyre környezettudatosabb, a fiatal városlakók körében a zöldítés menő, hipszter tevékenység lett. A környezettudatos szemlélet kialakítását nem lehet elég korán kezdeni, és bár a szülő a legfőbb minta, van, hogy a gyerekek nevelik a szüleiket a zöld életmódra. Aki nincs eleget a természetben, akár viselkedészavarossá is válhat, ugyanakkor rengeteg dolgot tehetünk akár már az otthonunkban azért, hogy ez ne következzen be. Farkas Andrea egészségtanár – life coachcsal, a Kiskertpiac kitalálójával a gardenista.hu beszélgetett. 

Gardenista: Látható valami elmozdulás a magyarok egészségtudatosságában? Azt mesélted, hogy egész jelentős szemléletváltást figyeltél meg a húszas éveiben járó fiatalokon.

Farkas Andrea: Nem reprezentatív a kutatás, csupán személyes megfigyelések. Eszerint valóban úgy látom, hogy a fiatalok egyre egészség- és környezettudatosabbak. Nem mindegy számukra, hogy mit esznek, előtérbe helyezik a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, az otthoni főzést, követik a világban zajló egészségtrendeket – amelyek jó vagy kevésbé jó irányt mutatnak –; mindenesetre a tudatosság mindenképpen érzékelhető. És ez a szemlélet kiterjed a mozgásra, a növények szeretetére, az állatok védelmére, a hulladékmentesebb életmódra, a használt ruhák csereberéjére is.

Hogyan lehet érzékenyebbé tenni a környezete iránt egy bölcsődést/óvódást/általános iskolást/kamaszt és egy fiatal felnőttet?

A különböző korosztályok más-más megközelítéssel vonhatók be a tudatosabb életmód kialakításába. A kicsiknél jó eszköz a mese, a bábok, a közös játékkészítés természetes anyagokból, a közös főzés, bevásárlás, piaclátogatás – a nagyobbaknál ez már némi ismeretet is tartalmazhat. A kamaszok esetében nehezebb a helyzet: itt bízni lehet abban, hogy a korábbi évek munkája ott van valahol, de esetükben nagy a kísértés az online világból, a kortárs hatások és a konkrét csábítások. Például a gyorséttermek, amelyek látogatása már nem kontrollálható ebben az időszakban.

Vannak befolyásolhatóbb fiatalok, karakánabbak, a megmondók – itt a különféle reakciók néha szélsőségesek is lehetnek. Szülőként nem könnyű megélni ezeket az éveket, de egy nyitott, bensőséges szülő-gyerek kapcsolat esetében sok beszélgetéssel, ügyes odafigyeléssel, szemmel tartással zökkenőmentesen is végigvihető. A példamutatás, a család életformája pedig mindenképpen meghatározó. Azonban több esetben halottam már fiatal felnőttektől arról, hogy az otthoni egészségtelen életmód nem lett meghatározó, a későbbi információk hatására megváltozott szemlélet lett erőteljes, sőt haza is visznek belőle, sarkallva a szülőket is irányváltásra.

Sokak szerint a gyerekek valóban nevelik a szüleiket az egészséges életmódról, étkezésről, hulladékkezelésről, takarékosságról, vásárlói szokásokról, zöldítésről stb. szerzett ismereteikkel. Ez hogyan működik?

Ha a gyerekek élményként élnek meg egy-egy információt, lelkesek lesznek, és ők is úgy szeretnének cselekedni. Ilyenkor könnyű dolga van a szülőnek, csak támogatnia kell a gyerekét.

A foglalkozásainkon a szülők is „tanulhatnak”, ötleteket leshetnek el, látják gyerekeiket az adott szituációban. Konkrét eset: egy korábbi rendezvényen tartott foglalkozás után újra nálunk járt egy család, amely elmesélte, hogy játékaink közben látták a gyerekeiken, milyen szeretettel, örömmel viseltetnek a növények iránt és ez megerősítette őket abban, hogy az agglomerációba költözzenek, ami addigra már meg is történt. A gyerekek nagy örömére saját kerttel, veteményessel.

Köztudott, hogy a szülő a legjobb példamutató és neki van a legnagyobb hatása a gyerekére, de mit tehet az olyan szülő, ahol a családi hétköznapok menedzselése állandó versenyfutás? 

Egy kis tudatos lassítás, a dolgok priorizálása hasznos lehet. Persze, vannak életszakaszok, amikor valóban sok elfoglaltság és szerep tornyosul az ember köré. Azonban ilyenkor is megvannak az alapértékek: a jó minőségű étel főzéssel oldható meg leginkább – ilyenkor érdemes jobban tervezni, rövidebb idő alatt elkészíthető ételeket előtérbe helyezni. Érdemes kihasználni minden együtt töltött időt, például, ha autóban utazunk, lehet közösen énekelni, beszélgetni, szójátékokat játszani, saját mesét kitalálni. A reggeli bölcsibe/oviba/iskolába tartó utat kis rituálékkal ötvözni. Macskák, madarak etetése, egy „titkos” kert gondozása – megfigyelése, akár az útszélen elültetett növénnyel. A példamutatás a mindennapi és apró dolgokkal is működik, sőt szerintem azzal igazán.

Mit tehetünk azért, hogy a rengeteg környezeti probléma tudatában ne váljon katasztrófapedagógiává az érzékenyítési igyekezetünk? Valahol azt olvastam, hogy az ovisoknál és iskolásoknál csakis a szép és kellemes dolgok felől szabad közelíteni a problémákhoz.

Arra valóban mindenképpen ügyelnünk kell, hogy ne alakuljon ki szorongás a gyerekekben a jövőjüket illetően. Pozitív élményekkel, a tettek hatásának megfigyelésével egy gyerek megérzi, hogy lehet tenni. Nagyon kicsi korban nem is feltétlenül kell beszélni róla, csak úgy viselkedni, ahogy az elvárható a jövőnk érdekében. Például ha valaki eldob egy szemetet, el lehet mondani, hogy az nem a természet része, nem ott a helye. A csöpögő vagy fogmosásnál el nem zárt csapnál meg lehet mutatni, mennyi víz gyűlik össze adott idő alatt. Azt hiszem, ebben az esetben is eléggé gyerekfüggő, mi hogyan hat, ezt ki kell tapasztalni.

Van olyan gyerkőc, akinél a mesékkel lehet felkelteni az érdeklődést. Van, akinél rajzzal, kézműveskedéssel vagy tapasztalati úton. Hatásos például, amikor a gyerekrendezvényeinken a környezeti nevelők mutatnak egy olyan madárfészket, melybe a madarak műanyag madzagot gyűjtöttek.

Az interjú teljes szövege további hasznos gyereknevelési tippekkel a Gardenista oldalán olvasható.

Neked ajánljuk
Zero waste gyereknevelés Főzött gyurma házilag Legyen saját kincses naplótok! A jégkorszakoktól a globális felmelegedésig: amikor az éghajlat írja a történelmet Cipzáras cifraságok
Tovább a forrásra: gardenista.hu
Vissza
Hírfolyam