2018. október 22., Előd
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A konyha hősei

Az egészséges táplálkozás megkerülhetetlen témává vált. Így aztán ha akarjuk, ha nem, naponta olvashatunk valamilyen szuperételről, ami olyan tökéletes, hogy tulajdonképpen minden betegséget megelőz és meggyógyít, hetente találkozhatunk olyan fogyókúrás fortéllyal, ami minden eddiginél jobb és hatékonyabb – és ezzel egy időben újfent fejünkhöz vágják, hogy minden, amit eddig gondoltunk a főzésről, mellékvágány volt. Vajon a régiek tényleg ennyire tévúton jártak?

Életbevágó feladat

Ha a magyar konyhára gondolunk, pirospaprikás szaftban úszó, zsíros sertéscupákok jelennek meg lelki szemeink előtt, valamilyen nehéz burgonyakörettel, amit aztán a manapság igazi mumusnak számító fehér liszt és cukor alkotta sütemény koronáz meg.

A 19. század előtti szakácskönyveinket felütve meglepve tapasztalhatjuk, hogy ez nem egészen így volt: gyógyhatásukról is ismert fűszernövények, vadnövények, változatos húsfélék és halfajták sokasága, zöldségből készült köretek és gyümölcsös mártások bukkannak fel ezek lapjain.

Ételkultúránk ezen régi korszakát éppen e változatosság miatt egyre többször emlegetik példaként: „bezzeg ekkor még tudtuk, mi a jó!” Bár a reneszánsz konyha tényleg nagyon jó lehetett, nem feltétlenül kell ennyire nagy időutazást tennünk, ha követendő mintát keresünk.

Régi szakácskönyv címlapja 1507-ből Fotó: hu.museum-digital.de

Egy 1938-as női magazin receptjei ugyanúgy megfelelnek napjaink – néha eltúlzott – szigorú követelményeinek. A történelmileg nehéz idők ellenére ugyanis a háziasszonyok pontosan tudatában voltak annak, hogy a főzésnek mekkora a jelentősége. Mert nem csupán a napi rutin része ez, nem csupán arról szól, hogy valamit muszáj az asztalra tennünk. A jól megválasztott étel biztosítja a megfelelő tápanyagokat szervezetünknek, amitől aztán az élet minden területén jól tudunk teljesíteni, egészségesek leszünk, ráadásul még örömet is okoz. Az alapanyag kiválasztása szintén nagy felelősség, nem elég csak összedobunk valamit a bolti akciókhoz igazodva.

Az antibiotikummal teletömött, nagyipari körülmények között tartott, majd műanyagba csomagolt csirkehússal és a műtrágyával, vegyszerekkel agyonkezelt, hosszú ideig hűtőházakban tartott zöldség fogyasztásával

olyan dolgok kerülnek szervezetünkbe, amelyekre semmi szükségünk. Érdemes a szezonnak megfelelő, helyi termesztésű árut vennünk (ami családunkon kívül az azt megtermelő ember életére is kihat, hiszen fizetőképes kereslet lévén biztosítjuk munkájának megmaradását).

Igényesség és sok-sok ötlet

Ahogy a férfiak a politikában vagy éppen a csatamezőn védték az otthont, a nők a konyhában tették ezt azzal, hogy a hagyományos ételeket minőségi módon készítették el. A régi női magazinok ennek ellenére nem egymást túllicitálva harsogták, hogy mától kezdve csak ezt a szuperzöldséget lehet enni, és kerülni kell mindent, amit korábban ettünk. A szenzációhajhász kinyilatkoztatások helyett évszázadok tudását és gyakorlati tapasztalatát osztották meg olvasóikkal.

Fotó: antikvarium.hu

A Prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Nagyasszony című, „társadalmi, szépirodalmi és háztartási lap” régi számait érdemes fellapoznunk.

Trianon után igencsak nehéz sorsa volt a felvidéki háziasszonyoknak, ám az újságban megjelent cikkek jól mutatják azt az igényességet és ötletgazdagságot, ami által méltósággal lehet helytállni a tűzhely mellett.

A májusi receptek például egy rövid kedvcsinálóval kezdődnek. Ebből kiderül, milyen fontos, hogy (a tavaszi fáradtság ellen) a konzervek után végre az idény első terméseivel is bevigyük a szükséges vitaminokat szervezetünkbe. A szerző, Halmy Károlyné ezután végigveszi azokat a vitaminokat, melyekre a testünknek szüksége van – akár arcpakolás formájában – és ajánlja például, hogy gyermekünknek adjunk vajas kenyeret („amennyiben a tehén a táplálékát a napsütötte rét növényeiből szerzi”), hiszen ez is egészséges, és segíti a vitaminok beépülését a szervezetbe. Az általános információk után pedig

olyan recepteket közöl, melyek „szervezetünk minden porcikáját újjáélesztik, friss erőre keltik”: húsleves velősgombóccal, spárgapuding, borított tojás, mágnás szelet, tavaszi főzelék, rebarbaratészta, mogyorótorta és narancslikőr.

A meghökkentő menüsorra természetesen van magyarázat, a rebarbarát például vértisztító hatása miatt, a narancsot pedig azért érdemes fogyasztani, mert serkenti az emésztést.

Egy régi recept

A borított tojás jól mutatja, az egyszerű alapanyagokból is lehet ínyencség: „Minden személyre egy tojást számítunk, és annyi csésze nagyságú formát vajjal kikenünk, s egy tojást ütünk bele. A formában levő üres helyet megtöltjük spenótpürével, vagdalt sonkával, melyet reszelt sajttal és tejfellel vegyítünk el. Forró vizes lábasba állítjuk, befedjük, és 10-15 percig gőzöljük. Kiborítjuk, és meleg hollandi szószt vagy paradicsommártást adunk hozzá.”

Bogos Zsuzsanna

Neked ajánljuk
Konyhai maradék? Ne dobd ki, hajtass belőle új növényt! Ökokonyha, kütyük nélkül! Gyógynövényes húsvét! Legkevésbé a fiataloknak fontos a szelektív hulladékgyűjtés Fazékmustra: nem mindegy, miben fő az étel
Tovább a forrásra: kepmas.hu
Vissza
Hírfolyam