Mégsem olyan környezetbarát a halfogyasztás, mint gondoltuk
Korábbi kutatások szerint a tenger gyümölcsei kisebb szénlábnyommal rendelkeznek, mint más állati eredetű fehérjék, mivel a halászat nem igényel termőföldet vagy állattartást. Ám egy friss tanulmány szerint a halfogyasztás rosszabb hatással lehet az éghajlatra, mint azt korábban gondoltuk volna.
A tengerfenéken húzódó nehéz hálókkal történő halfogás – az úgynevezett vonóhálós halászat – globálisan körülbelül ugyanannyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a légi közlekedés.
A vonóhálós halászat során a tengerfenék üledékeit, amelyek hatalmas szén-dioxid-nyelőként működnek, megbolygatják, felforgatják, ami szén-dioxid felszabadulását eredményezi
– nyilatkozta Dr. Sala, a National Geographic rezidens kutatója és a Nature-ben megjelent tanulmány vezetője. A BBC honlapján megjelent hírről a hamuesgyemant.hu számolt be.
Az óceán tele van olyan apró élőlényekkel, mint a planktonok, mikroszkopikus algák és garnélarákok. A legtöbb ilyen élőlény, amikor elpusztul, az óceán fenekére süllyed, és évezredek, évmilliók során felhalmozódnak, végül iszapot képeznek.
Fotó: MTI/EPA/EFE/Roman Rios
A szakértők számításai szerint átlagosan kb. 1 gigatonna szén-dioxid keletkezik a fenékhalászati tevékenység során, ami a globális CO2-kibocsátás mintegy 2 százaléka. Összehasonlításképpen: a légi közlekedésnél ez az éves mennyiség megközelítőleg 1,04 Gt, ami 2,5 százaléknak felel meg.
A vonóhálós halászat az egyik legelterjedtebb halászati módszer a világon, ez teszi ki az Egyesült Királyság éves halfogásának felét.
Vannak, akik vitatják a tanulmány hitelességét, és úgy vélik, hogy Dr. Sala túlbecsülhette a halászatból származó CO2-kibocsátást.
