Hogyan válasszunk tengeri halat?
Az európai uniós vizeken – elvben – a közös halászati politika biztosítja, hogy unokáink életében is legyen élet a kontinenst körülvevő tengerekben. Egy francia fogyasztói szervezet boltokban és piacokon vizsgálta a friss tengeri halak eredetét, és azt állítják, semmilyen módon nem javult a halászati gyakorlat.
Az Európai Unióban az európai halászati flották irányítását, a halállományok megóvását a több mint 30 évvel ezelőtt megalkotott Közös Halászati Politika (KHP) szabályozza. A hangzatos és jószándékú célkitűzések, a bevezetett halászati kvóták ellenére az európai tengerek halállományának állapota továbbra is rendkívül aggasztó.
A Tudatos Vásárlók partnerszervezete, az UFC-Que Choisir francia fogyasztói szervezet 2020-ban 139 halüzlet, valamint 1072 szuper- és hipermarket polcainak kínálatát felmérve 8 faj túlhalászatát állapította meg.
A halászati módszerek és a halászati területek összevetésével megállapították, hogy a vizsgált halak 81%-át nem fenntartható módon halásszák.
Bár köztudott, hogy a fajok fennmaradása alapvetően függ az állományok egészségi állapotától és az alkalmazott halászati módszerektől, a halak kétharmadát mégis olyan állományokból fogják ki, amelyeket már túlhalásztak.
Fenntartható halászati politika hiányában nagyon fontos lenne, hogy a fogyasztóknak legyen lehetőségük arra, hogy beazonosíthassák azokat a halakat, amelyeket jobb elkerülni. Azonban annak ellenére, hogy 2014 óta kötelező, a halak negyedénél nem tüntetik fel az alkalmazott halászati módszereket. A Marine Stewardship Council nevű nemzetközi nonprofit szervezet MSC-logója elvileg garancia a fenntartható halászatra, ugyanakkor a francia felmérés szerint a logóval megjelölt halak jelentős részénél nem teljesült ez a feltétel.
Mit tehetünk magyar vásárlóként, hogy ne támogassuk az európai tengerek halállományának tönkretételét?
- Vásároljunk, fogyasszunk inkább hazai, lehetőleg biominősítésű édesvízi halat.
- Ha tengeri halra vágyunk, keressük a boltokban azokat a halfajokat, amelyek viszonylag gazdag halállománnyal rendelkeznek (pl. szardínia, hering, szardella, makréla), vagy a kevéssé ismert halfajokat.
- Tengeri halból lehetőleg olyat vásároljunk, ami viszonylag közelről jön.
- Mondjunk nemet a mélytengeri halak vásárlására, mivel azok állománya különösen sérülékeny.
- A fenti problémák ellenére az MSC-védjegy még mindig jobb, mint a semmi. Kerüljük azoknak a halaknak a megvásárlását, amelyeket be nem azonosított módon halásztak.
