2021. április 14., Tibor
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Tony Stark „szíve” csak mese, vagy tényleg létezik a radioaktív szuperakkumulátor?

Vajon működhet a valóságban is a Vasember, Tony Stark „szíve”, a palladium izotópját energiatermelésre használó Arc Reactor, vagy csupán energiautópia az elképzelés, hogy a radioaktív anyagokat fel lehet használni hosszú élettartamú, töltést sem igénylő akkumulátorok készítéséhez?

Radioaktív elemet már az 1970-es években is alkalmaztak szívritmusszabályzók működtetésére. Az első szabadalmaztatott béta-voltaikus akkumulátor a Betacel volt, amely a prométium nevű ritkaföldfém béta-bomlása során keletkező energiát hasznosította – kezdi izgalmas cikkét a raketa.hu.

A béta-voltaikus elem ugyan árban és hatékonyságban is lekörözte a korszak másik radioaktív technológiáját, a plutóniumon alapuló termoelektromos generátort, ám mindkét megoldással csak nagyon kevés energiát lehetett termelni. A gamma-sugárzás is aggasztotta az embereket, így hosszú időre parkolópályára került a projekt.

Pedig más anyagok kipróbálásával biztonságosabbá és hatékonyabbá lehet tenni a technológiát, amelyre leginkább nehezen újratölthető elektromos eszközeink – űrszondák, nukleáris erőművek mérőműszerei – működtetéséhez volna szükségünk.

Sci-fi, vagy létezik a radioaktív akkumulátor? Illusztráció: shutterstock.com

Az új kutatásokkal szemben mégis megéri kritikusnak maradni.

A kaliforniai NDB például tavaly bejelentette, hogy sikerült olyan nanoméretű gyémántakkumulátort építenie, amely évtizedekig tölti majd az iPhone-okat vagy a Teslákat. A technológiát eredetileg megalkotó bristoli kutatók szerint az akkumulátor elvben ugyan elkészíthető volna, de a feltölteni kívánt eszközöknél jóval nagyobb lenne.

A technológia a nukleáris erőművek grafithulladékát egyesíti egykristályos gyémántrácsokkal. A gyémánt kiemelkedő hővezető képessége miatt a rácsok villámgyorsan továbbítják a radioaktív anyag béta-bomlása során keletkező energiát.

Nukleáris hulladékból ultrahosszú életű elem Forrás: South West Nuclear Hub/YouTube.com

A bristoli fejlesztés nagyjából 200 mikrowatt előállítására képes, amellyel kocsit vagy mobilt bizony nem lehetne tölteni. Az IoT korszakában – mikor körbevesznek minket az alacsony fogyasztású szenzorok és chipek – mégis nagy áttörést jelentene egy ilyen akkumulátor.

Hogy találkozhatunk-e vele hamarosan a piacon, azt elárulja a raketa.hu cikke.

Neked ajánljuk
Egy csapatban a jövő üzemanyagaiért Norman 2030-ra piacra kerülhet Autógyártás: 2030-ra várhatók az első teljesen klímasemleges modellek? Az elit életmódváltása feltétlenül szükséges a klímacélok teljesítéséhez Az Északi-tenger mélyén heverő világháborús hulladékok hatásait kutatják Németországban
Tovább a forrásra: raketa.hu
Vissza
Hírfolyam