Felemelt és leejtett testek, tanuló algoritmusok, avagy energiatárolás a megújulók korában

Magyarországon egyelőre nincs olyan megoldás, amellyel környezetbarát módon lehetne ellátni a többletenergia tárolását, illetve elvégezni az áram visszapótlását, és amíg ez nem változik, addig maradnak a gázerőművek mint átmeneti opciók – fogalmazza meg a Qubit.hu az alapdilemmát. De milyen megoldások léteznek a nagyvilágban az akkumulátorok gigantikus telepein túl?

A Mol tiszaújvárosi napelemparkja 2018-ban még épülőben volt. Mára nem a megújuló energia termelése, hanem inkább a tárolása a kihívás Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Elterjedtek a szivattyús-tárolós vízerőművek. Ezek lényege, hogy két különböző szintmagasságú víztározó között mozgatják a vizet: termeléskor a magasabban fekvő tározóból engedik le egy turbinán keresztül az alacsonyabban fekvőbe, kisebb áramigény esetén pedig visszaszivattyúzzák onnan. A Qubit.hu figyelmeztet rá, hogy egy 2012-es tanulmány alapján ez a megoldás Magyarországon földrajzi, vízrajzi, éghajlati, lakossági és környezetvédelmi okokból nem volna jól megvalósítható.

Terjed a gravitációs energiatárolás módszere is. Ha egy test magasabb helyre kerül, nő a helyzeti energiája, vagyis energiatárolásra alkalmassá válik, míg a test leeresztésével a tárolt helyzeti energia villamos energiává alakítható. Jogos felvetés, hogy ezen elv alapján működnek az előbbi szivattyús-tározós erőművek is, csak épen azok esetében a víz a test. De ezt az elvet használják ki azok a gravitációs energiatároló rendszerek is, amelyek nagy tömegű testek emelésére és ejtésére alapozzák működésüket, persze ezen mozgások megszervezéséhez mesterséges intelligencia segítségével működő autonóm irányításrendszerre is szükség van.

A Qubit.hu intellektuális izgalmakban bővelkedő körútra hívja olvasóját az energiatárolási megoldások világában Svájctól az USA-ig, a műbeton-daruzástól a kaviccsal töltött vagonokig, arra is kitérve, hogy mi köze ennek az egésznek az ivóvízellátáshoz.