Mennyire tiszta valójában a napenergia?
A napenergia igazán bámulatos. Az előállítása nem jár károsanyag-kibocsátással, ráadásul nagyon olcsó. De ha valami túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor önkéntelenül is azt kérdezzük: jó, de hol a csapda. A Deutsche Welle Planet A annak ered utána, mennyire zöldek valójában a naperőművek.
Világszerte egyre-másra nőnek ki a földből a napelemfarmok, nem véletlenül, hiszen a naperőművek egyre olcsóbban termelnek nekünk tiszta áramot. Van azonban néhány nem is annyira zöld vonása a fotovoltaikus rendszereknek.
A Deutsche Welle Planet A csatornáján megjelent videó a napelemek kapcsán leggyakrabban hangoztatott három kritikát veszi elő, hogy azután megvizsgálja, mennyire állják meg ezek a helyüket.
1. Mekkora hatással van valójában a napenergia a klímánkra?
A napelemfarmok úgy termelnek energiát, hogy közben nem bocsátanak ki szén-dioxidot a légkörbe. Azonban a napelemek előállítása a nyersanyagok bányászatától a gyártási folyamatokon át a szállításig rengeteg energiát felemészt. Mivel az ipar még nagyban támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagok égetésére, így ez bizony üvegházhatásúgáz-kibocsátást jelent. Az életciklus-értékelés módszerével vizsgálva a teljes folyamatot, kiderül, hogy per pillanat összességében a napenergiával nagyságrendileg jobban jövünk ki, mintha fosszilis tüzelőanyagot használnánk, viszont kicsit rosszabbul, mintha szélenergiát termelnénk.
A napenergia tehát nem teljesen emissziómentes a teljes életcikluson, de még mindig az egyik legtisztább energia, amelyet ismerünk és használni is tudunk.
2. Mi lesz a veszélyes kemikáliákkal?
A gyártás során melléktermékként keletkező kemikáliák – mint például a szilikon-tetraklorid vagy a fluorsav – veszélyességének mértéke attól függ, hogy az adott gyártó mennyire kezeli felelősen a szennyvizét és hulladékát. Összességében az előállítási folyamat tisztasága annak a függvénye, hogy a gyártó mekkora felelősséggel jár el a nyersanyagforrások és a hulladékkezelés tekintetében, erre pedig léteznek független elemzők által felállított rangsorok. De gondot jelentenek a panelbe került olyan szennyezők is, mint az arzén, a kadmium vagy az ólom.
A napelemek gyártása során tehát valós problémát jelentenek a szennyező kemikáliák, ezért nyomással kell lenni az iparágra, hogy találjanak biztonságosabb alternatívákat, és kezdjék el ezeket használni.
3. Mi lesz a hulladékkal?
A napelemek élettartama ma nagyjából 30 év, ezután az elemek a szemétben végzik. Ez valóban tetézheti az amúgy is méretes e-szemét-krízist. Ám a napelemek nagyrészt szerencsére újrahasznosíthatók, és az EU-ban ez is történik velük. Azonban nem minden alkotórészt lehet újra napelemgyártáshoz használni. A szilikon például nem elég nagy tisztaságú az újrafeldolgozás után, így másra használják, például cipőtalpak készítéséhez.
Ráadásul az újrafeldolgozás nagyon drága folyamat, így a világ olyan részein, ahol nem kötelező így eljárni, például az USA-ban vagy Kínában olcsóbb a kimúlt paneleket a szemétdombra dobni. Ha nem sikerül profitábilissé tenni az újrahasznosítást és újrafeldolgozást, az komoly problémát jelent majd. De már jelentkeztek az első startupok az első igazán hatékony technológiákkal.
A Planet A videói a csatorna névjegye szerint sorra veszik a fenntartható világ felé tett lépéseinket, és próbára teszik a klímaváltozással való megküzdésről alkotott bevett elképzeléseinket.
A fenti videó is az egyike a csatornán szokásos pénteki vizsgálódásoknak,
a központban ezúttal a napenergia sötét oldalával, és azzal a kérdéssel, hogy hátat kell-e fordítanunk csak azért egy zöldtechnológiának, mert tudjuk, hogy még nem teljesen zöld?
