2020. október 25., Bianka, Blanka
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Fenntarthatóság járvány idején

Egy fenntartható társadalom nem arról ismerszik meg, hogy nincsenek benne válságok, hanem arról, hogy gyorsabban, kevesebb veszteséggel képes a kilábalásra – véli Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára a Köztársasági Elnöki Hivatal körkérdésére adott válaszában.

Dr. Bartus Gábor Fotó: MTI/Soós Lajos

1) Miben különbözhet a pandémia és az általa okozott válság utáni működési rendünk a megelőzőhöz képest, azaz milyen tanulságokat kell levonnunk a fenntartható fejlődés érdekében?

Az emberiség története eddig sem nélkülözte a súlyos megrázkódtatásokat, válságokat, azokat nyugodtan tekinthetjük életünk „normális” velejáróinak. A vírusok és baktériumok okozta járványok sem szokatlanok, végigkísérték az emberiség történetét. A gazdaság működésének ciklusossága is természetes jelenség, a gazdasági válságok ráadásul gyakoribbak is, mint a súlyos globális pandémiák.

Más kérdés, hogy a rendkívül magas jólétet elérő társadalmak tagjaira a történeti szemléletmód kevéssé jellemző, a kényelmes, zavarmentes élet az emberek alapvető megszokása: a járvány- és gazdaságiválság-mentes élet évei alatt gondolkodásunk beáll arra, hogy az élet nem is lehet másmilyen, mint töretlenül fejlődő, biztonságos. Így amikor válság bukkan fel, hajlamosak vagyunk azt tulajdonképpen az élet fundamentumai elleni fenyegetésnek tekinteni, s egyesek fogékonnyá válhatnak a prófétikus, világmegváltoztató ideák befogadására.

Egy fenntartható társadalom nem arról ismerszik meg, hogy nincsenek benne válságok, hanem arról, hogy gyorsabban, kevesebb veszteséggel képes a kilábalásra, s rendszereinek áthangolásával képes rugalmasan alkalmazkodni, ellenállóbbá válni a későbbi hasonló kockázatokkal szemben (azaz reziliens).

A valóságban minden válságból tanulunk is, meg nem is: a válságra válaszul mindig a normalitáshoz, a megszokotthoz, a beválthoz, az örökségünkhöz való visszatérés és a szükséges változtatás valamiféle elviselhető elegyét állítjuk össze.

A fundamentumokon nem kell, nem is szoktunk változtatni. Hosszú listánk van arról, mi vált be, mi értékes az emberiség történetében felhalmozott szokásainkból, intézményeinkből: például a vallásosság, a filozófiai reflexió, a bölcsészet- és természettudományok eredményeire alapozott tudás, a művészetek kiemelt szerepe a világ és magunk megismerésében, a politikai intézményrendszerünk alapvető vonásai a szubszidiaritás elvének alkalmazásával, az önkéntes cserén és megállapodásokon alapuló gazdasági rendszer (a kapitalizmus).

Minden válság után azonban változtatunk is. A két világháború és a holokauszt után megerősítettük az emberi jogok erejét, tilossá vált a gyűlöletbeszéd, az európai közösségi intézmények falai közé tereltük a lövészárkokból az európai országok közötti gyűlölködést; a 70-es évek olajválsága után általánossá vált az energiahatékonyság a technológiai folyamataink kialakításában; 2001. szeptember 11-e után átalakult a légi közlekedés és a nagy látogatottságú rendezvények biztosítása; stb.

Nincs okunk feltételezni, hogy ez nem így lesz a Covid–19-járvány után is: a fundamentumok változatlansága mellett számos ponton történhet majd változás, vagy lenne jó, ha változás történne.

A változás irányait és mértékeit nem lehet pontosan előre látni. Néhány ötletünk lehet, hogy milyen változások következhetnek majd be, ezek egy részét a kormányzatok ösztönzőkkel, új szabályok bevezetésével segíthetik. Néhány változás bekövetkezhet az emberek akaratából, ha tömegesen kötnek egymással másféle önkéntes megállapodásokat, cseréket.

Néhány lényeges változtatásra a világ koronavírus nélkül is megérett már, a természeti erőforrások mértéket nem ismerő fogyasztása, a természet eltüntetése immár ötven éve ismert trend, eddig hiába próbálkoztunk a megfékezésével. Lehet, hogy a járvány okozta leállás és újraindulás során ezt is bevesszük a változtatási portfólióba, lehet, hogy nem.

Lényeges annak a felismerése, hogy ugyan a természeti erőforrások felélése (elsősorban a területhasználat megváltoztatásán és az éghajlatváltozáson keresztül) egyik lényeges részoka a járványnak (a természeti változások növelik a pandémiák előfordulásának valószínűségét – a zoonózis a járványok 60%-áért felelős), de nem kizárólagos vagy egyetlen oka. Ezért a járványok elkerülésének, előfordulásuk gyakorisága mérséklésének, hatásai csökkentésének más válaszai is lehetnek, nem csak környezeti, természeti fenntarthatósági jellegűek.

Ugyanakkor a természeti fenntarthatóság feltételein változtatni egyre sürgetőbb, s általában a fenntarthatósági szemlélet érvényre juttatása egyre fontosabb lenne.

Elméletileg a járvány önmagában nem indokolna ezen a téren lényeges változtatást, de a politikai változtatásokhoz nincs szükség racionális-tudományos ok-okozati összefüggésre: ha az emberek most, a járvány következtében befogadóak a fenntarthatósági fordulatokra, akkor azokat most végre meg lehet lépni.

A fenntarthatóság és a járvány közötti kapcsolatok – mivel találkozhattunk az elemzésekben, publicisztikákban?

  Tipikus magyarázatok Magyarázatok értékelése
Mint közvetlen ok  A környezeti fenntarthatatlanság oka a járványnak (a zoonózis valószínűsége nő a természet felszámolásával). Részben igaz. Járványok vannak egy környezetileg fenntartható világban is, de gyakoriságuk kisebb lehetne.
Mint analógia A környezeti válságok (pl. éghajlatváltozás) ugyanilyen vagy még nagyobb leállást, életszínvonal-csökkenést fognak okozni. Az ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztése más jellegű válságokat okozhat (leginkább hatásukban kisebbeket, globálisan nem ennyire egységeset, de akár tartósabbakat – több ökoszisztéma-válság összekapcsolódása viszont már hatásában is közelíthet a mostanihoz – egy ökológiai válság amplitudója nehezen jelezhető előre).
 Mint megoldás  A fenntartható társadalom reziliens, ellenállóbb a válságokkal (így a pandémiákkal) szemben  Igaz, viszont a reziliencia nem az egyetlen fontos jellemzője a társadalmaknak, fontos a reziliencia hatékony szintjének megtalálása (az biztos, hogy jelenlegi világunk nem eléggé reziliens, de e szempont abszolutizálását is el kell kerülni).
 Mint eszköz A fenntarthatósági programok, fejlesztések, beruházások hatékony formái a pandémia által okozott gazdasági visszaesés kezelésének. Igaz lehet. Mellette szól, hogy a fenntarthatósági átmenet már régóta szükséges lenne, de megvalósításában le vagyunk maradva. Bizonytalanságot okoz, hogy a pandémia által okozott gazdasági válság nem tipikus keynes-i jellegű válság, a szokásos gazdaságpolitikai mentőcsomagok kevéssé hatásosak.
 Mint alkalom/lehetőség Minden válság kizökkenti az embereket a szokásos napi rutinjaikból, ilyenkor hajlandóak bizonyos tartós változtatásokra, így a fenntarthatóságot szolgálóakra is. Ez fontos esélyt teremt, különösen azért, mert a pandémia miatti leállásban számos olyan gyakorlatot voltunk kénytelenek alkalmazni, ami tartósan velünk maradva a fenntarthatóságot szolgálhatja. 

A járványtól nagyobbrészt független, szükséges fenntarthatósági fordulat és a járványmenedzselés közös metszetébe az alábbi tényezők sorolhatók:

  • A lokalizáció és a globalizáció észszerű egyensúlyának kialakítása 
    A globalizáció nem oka a járványnak, járványok mindig, a globalizáció előtt is voltak, sőt, a globalizációból jelentős előnyök származnak (akár a kifejlesztett vakcina rövid idő alatt az emberiség közös kincse lehet); a globális intenzív mobilitás és túlburjánzó értékláncok ugyanakkor gyorsíthatják a járványok terjedését és korlátozhatják a járványok elleni hatékony fellépést. Ugyanígy az optimálist meghaladó szállítás és utazás jelentősen terheli a természeti erőforrásokat, és hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Tévedés lenne átesni a ló túloldalára: a túlzott lokalizációnak is lehetnek negatív fenntarthatósági hatásai. A cserének lehetnek komparatív környezeti előnyei, azaz egyes termékeket az egyik országban alacsonyabb természeti erőforrás inputokkal vagy kisebb szennyezéssel lehet előállítani, mint egy másikban; ha ez a különbség nagyobb, mint a szállítás környezetterhelése, akkor a nemzetközi kereskedelem környezeti fenntarthatóságot eredményez.
  • A területhasználat reformja 
    A biodiverzitás eltüntetésének legfontosabb oka, hogy a földfelszín használatának felosztásában az antropogén használatok radikálisan megnőttek, a természet rendelkezésére álló területarány hihetetlenül alacsonyra csökkent. Ennek a trendnek a visszafordítása járványtól független érdek is, de van járványkezelési hatása is: ha nagyobb területet hagyunk a természetnek, csökkenhet a zoonózis kockázata.
  • A mobilitási szükséglet csökkentése
    A járvány okozta kényszerű otthonmaradás során új tapasztalatokat szereztünk: a mobilitás drasztikus csökkenésével nem jár együtt az életminőség ugyanolyan mértékű romlása, sőt! A home office arányának növelésével, a földrajzi közelségben lebonyolított pihenéssel, nyaralással vagy a házhoz szállításos vásárlásra való áttéréssel az életminőségünk fennmarad, javulhat – lényegesen kisebb mobilitás és csökkenő mobilitás eredetű környezetszennyezés mellett.
  • A digitális kompetenciák fejlesztése 
    A fentiek kihasználásának egy fontos feltétele a digitális technikai platformok fejlesztése és a használatuk ismeretének általánossá tétele, az esetlegesen itt jelentkező esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése.

2) Mik azok a legfontosabb változások, amelyek rövid távon érvényre jutnak, de hatásukban tartósnak ígérkeznek?

Elöljáróban itt is hangsúlyozni kell, hogy nem látunk a jövőbe. Esélyeink vannak, amiket ki lehetne, illetve érdemes lenne kihasználni.

A járvány világosan megmutatta, hogy sokkal kevesebb mobilitással is fenn lehet tartani az életminőséget és a gazdasági aktivitást. A járvány pozitív mellékhatása lehet hosszú távon is, ha az emberek megmaradnak a házhoz szállításos bevásárlásnál (kombinálva azt a közeli kisbolt, pl. pékség gyalogos felkeresésével), ha a munkavégzésben fennmarad az otthonról végzett munkavégzés valamilyen aránya.

Az online megtartott oktatás, értekezletek, konferenciák segíthetnek a környezetterhelés csökkentésében. Képünk illusztráció Fotó: Shutterstock

Most kényszer volt, hosszabb távon szintén a mobilitást és az ahhoz kapcsolódó környezetterhelést és ühg-kibocsátást válthatja ki a távoktatás, az internetes értekezletek, konferenciák.

A járvánnyal kapcsolatos szállítási kockázatok csökkentésére egyes vállalatok tartósan átállhatnak olyan beszállítói láncok fenntartására, ahol a földrajzi közelség elve is érvényesül.

Szintén lehet (reménykedünk ebben...) tartós hatás a földrajzi közelség érvényesülése a pihenésben, a turizmusban (a turizmus alapvetően lokálissá, regionálissá válása).

3) Mik azok a legfontosabb változások, amelyek több időt igényelnek, de elkerülhetetlenek, és aktív beavatkozást igényelnek a döntéshozók részéről?

A zöldebb városok segítenek a mentális egészség fenntartásában, fontos szerepük lesz az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban is. Képünk illusztráció Fotó: Shutterstock

Kiderült, szűkében vagyunk a városi zöldterületeknek, amiket a nem kertes ingatlanokban lakók a kijárási korlátozások idején is a megfelelő távolságtartás megtartásával használhatnának (a zölddel való kapcsolat a mentális egészség és az intellektuális teljesítőképesség fenntartásának alapvető feltétele). Ugyanakkor hosszabb távon a városi zöldterületek fontosak lesznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban is. A városokon kívül is növelni kell az ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtani képes területek nagyságát. Mindenképpen változtatni kell a területhasználat szabályain: korlátozni vagy jelentősen meg kell drágítani a zöldmezős beruházásokat, előnyben kell részesíteni a barnamezős fejlesztéseket, vissza kell adni területet a természetnek, fontos a városi zöldterületek növelése.

A kapcsolatok lokalizálása, a helyes egyensúly kialakítása a globalizáció és a lokalizáció között feltétlenül igényli a kormányzati beavatkozást! Meg kell szüntetni a légi közlekedés közvetlen vagy közvetett támogatásait, a nemzetközi szállítás környezeti externáliáit be kell árazni.

Aktív kormányzati cselekvést igényel a mobilitási igények hatékony (azaz a járvány előttinél lényegesen kisebb) szinten tartása (mobilitási igényeket csökkentő terület- és városfejlesztés, digitális kompetenciák fejlesztése, közösségi közlekedés fejlesztése, motorizációt/egyéni közlekedést szolgáló fejlesztések leállítása vagy jóval alacsonyabb szintre mérséklése).

4) A járvány tanulságait értékelve, mik azok a tények, trendek, amelyeket Magyarország fenntartható fejlődési pályára állása érdekében külön kiemelne?

A járvány – miközben a járványt megfékező kormányzati döntések határozottak és eredményesek voltak, továbbá a társadalom jelentős részében kifejezetten magas szinten nyilvánult meg a szolidaritás – rámutatott Magyarország néhány súlyos erőforrás-deficitjére is.

A magyar egészségügy strukturális problémáinak megoldása tovább nem halasztható.

A prociklikus gazdaságpolitikánk negatív következménye (egy hipotetikus anticiklikussal szemben), hogy a válság mélypontján jóval kevesebb mozgástér maradt a gazdaság kormányzati intézkedések általi felpörgetésére, válságmenedzselésére, a gazdasági válság áldozatainak támogatására.

Javítani kell a digitális esélyegyenlőségen. Míg Magyarország (az itteni szolgáltatók) világviszonylatban is kiváló minőségű internetes szolgáltatásokat nyújtanak (lefedettség, sávszélesség, megbízhatóság), addig a családok nem mindegyike tud ehhez a szolgáltatáshoz a szükséges mértékben csatlakozni.

A járvány kezelése erősítheti majd az államok projektalapú beavatkozásait (akár különösen nagy „zöld” súllyal is), azonban a fenntarthatóság tartós és hatékony kialakítása elsősorban nem attól függ, mennyit költenek a kormányzatok ilyen támogatásokra, hanem hogy a fenntarthatatlanság megfelelően be van-e árazva, s a tevékenységeket befolyásoló szabályaink, normáink a fenntarthatóságnak megfelelően vannak-e hangolva.

A gazdaságpolitikának új irányt kell vennie, ahol alapvető zsinórmérték a tevékenységeink fizikai terjedelmének (terülthasználatának, anyag- és energiahasználatának és szennyezéseinek) csökkentése, majd tartósan alacsony szinten tartása.

A járvány alatt az embereknek egymástól kellett fizikai távolságot tartaniuk, a járvány után a természet kifosztásától kellene megfelelő távolságot tartanunk.

Bartus Gábor PhD
titkár, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács
egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

(A fenti válaszok személyes véleményt tükröznek, nem tekinthetők a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács álláspontjának.)

Neked ajánljuk
Adomány a Vöröskeresztnek Íme a technológia, amely lehetővé teszi, hogy bárhol feltölthessük a villanyautónkat A fenntarthatóság jegyében működik együtt az amerikai tejipar színe-java Már épül a Factory Zero „A tűz jó szolga, de rossz mester!” – Információk, letölthető anyagok pedagógusok részére
Forrás: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam