2020. december 5., Vilma
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A járvány tanulságai, a fenntarthatósági fordulat esélyei

Dr. Hetesi Zsolt fizikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem víztudományi kara docensének gondolatai a koronavírus nyomán fellépő válsághelyzetről. 

Válságként azért gondolhat valaki az elmúlt időszakra, mert megszokott életvitelünk akadályokba ütközött, és hazánkban kb. 40 mikrorizikó többletkockázattal járt a vírus jelenléte. Ez a kockázat mindazonáltal átlag, azaz a népességen belül sokkal nagyobb kockázatot jelentett az idősekre és a krónikus betegségben szenvedőkre. Olaszország esetén, ahol a kezdeti lépések nem voltak elegendők, a járvány nagyobb léptéket öltött, az átlag lakosra vetített kockázat 2200 mikrorizikó volt, a magyar érték 20-szorosa.

Biológiai szigetelősátorban érkezik egy beteg a római Gemelli kórház Columbus egységébe 2020. március 16-án Fotó: MTI/EPA/ANSA/Giuseppe Lami

Ha elfogadjuk, hogy ilyen kicsiny kockázat növekedésére az ország különféle válságintézkedéseket hozott, amelyek szükségességét nagyon kevesen vitatták, akkor néhány fontos tanulság szűrhető le, mielőtt egyáltalán a fenntartható gazdasági és társadalmi működést vizsgálom.

  • A társadalom élénken képes válaszolni viszonylag kis kockázatok megléte esetén is, ha ismert, hogy a kockázat beavatkozás nélkül megszalad.
  • Létezik egy optimum a beavatkozások megkezdésére és nagyságrendjére, amely más országok válságkezelési gyakorlatának figyelembevételével módosítható és alakítható.
  • A társadalmi működés a válság előtt megszokottól hosszú ideig nem térhet el nagyobb gazdasági károk nélkül, és ezt a társadalom nem is képes tartósan elfogadni.
  • A társadalom akkor képes elfogadni egy súlyos következményekkel is járni képes válság kezelésének rá nézve szigorú lépéseit, ha a válság mibenléte és kimenetelének lehetséges súlyossága konszenzus tárgyát képezi, és arra a kormányzat a helyzet súlyának megfelelően válaszol.

Ezek fényében a fenntarthatósági pálya kialakításához világosan, vita nélkül ismertetni kell a társadalommal a várható súlyos kockázatokat, amelyek a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak a tájékoztatásban, és a politikai életnek meg kell szüntetni a politikai alapú, a tudományosságot legföljebb látszólag idéző vitákat a kérdésben.

Példának tekinthető az éghajlatváltozás kérdése, amely kapcsán hazánkban is volt egy rövid időszak, amikor a kormányzathoz közeli sajtó a kérdés vitatásával máig ható károkat okozott, ugyanakkor a nemzetközi tudományos közvélemény a kérdésben messze több mint egységes. Megjegyzendő, hogy a tudományos közösség működését általában jobban értik, akik a nemzetközi tudományos közösség hálózatában aktívan jelen vannak; a véleményformáló médiamunkatársak ennek híján elveszhetnek az ellentétes álláspontok között, nem ismerve fel a tudománymetria kínálta lehetőségeket és a bevett szokásrendszert a tudományos közösség publikációs tevékenységében. Ennek köszönhetően pl. itthon „meg nem értett”, „üldözött” tudóssá válhatnak olyan kutatók (illetve így mutathatják be őket a médiában – a szerk.), akik eredményeit a nemzetközi tudományos közösség nem fogadta el valósnak.

Tóth Anna osztályos orvos a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított osztályon, a fővárosi Szent János Kórházban, 2020. május 14-én Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A világos, egybehangzó kommunikáción túl a felmerülő veszélyek komolyságát illetően is közmegegyezés kialakítására van szükség, mert a területen dolgozó kutatók között abban is konszenzus van, hogy cselekvés hiányában vagy elégtelen cselekvéssel a társadalmi működés kerül veszélybe, a bevezetőben említettnél több nagyságrenddel nagyobb várható kockázatokkal.

Következményeit tekintve a válság az emberekben óvatosságot és bizonyos megszokott automatizmusokkal szembeni bizalmatlanságot szült, ilyenek pl. a társas érintkezés bizonyos területei, az utazások bizonyos formái, a személyi higiénia stb.

Ebből fakadó rövid távú kedvező következmények:

  • Az utazási hajlandóság visszaesése, a repülés mint az egyik legnagyobb kibocsátó közlekedési ágazat időszakos visszaszorulása.
  • Az egyéni közlekedés korlátozásával járó levegőminőség-javulás.

Kedvezőtlen következmények:

  • A gazdaság megfelelő ágazatainak (vendéglátás, légi közlekedés, autóipar stb.) visszaesése.
  • Az aeoroszol- és koromkibocsátás visszaesése a jelek szerint öngerjesztő visszacsatolás az éghajlatváltozás kapcsán, és van esélye, hogy negatív hatású a csapadékképződésre.
  • A legtöbb, kedvezőnek ítélt folyamat nem tartós.

Következtetésekkel óvatosan bánva, talán kialakult egy olyan viselkedésminta, mely valamivel óvatosabb hozzáállást tételez fel a társadalom részéről, ugyanakkor a teljes, mindenestül a válság előtti életformához való visszatérés sem lehetetlen.

Fotó: Shutterstock

Lépések, amelyekre szükség van a fenntarthatatlan életmód kapcsán, és amelyek nem járnak súlyos önkorlátozással, de meghozataluk jelentős hatású:

1. A Kárpát-medencén belül olyan, a táj vízszabályozására épülő vízmegtartó ökológiai és agrár-ökológiai rendszerek kialakítása, amelyeknek már van érzékelhető hatása az ország mikroklímájára.

Nem mintaberuházásokról van szó, azok léptéke már nem elegendő. A tavaszi nagyvízi hozamok tájban, ártéri erdőségekben, vizesélőhelyekben történő megtartásáról, mozaikos tájszerkezetről, mezővédő erdősávokról, kistáji vízkörforgás kialakításáról van szó minden olyan területen, amely erre már most alkalmas. Ehhez szükséges:

  • Területi kompromisszum kialakítása: ahol a jelenlegi szántóterület okszerű használatát az ár-/belvízveszély tartósan, több évben akadályozza, átalakítható kell, hogy legyen vizesélőhellyé és másfajta mezőgazdasági termelésre alkalmas tájjá (időszakos legelő, gyümölcsös stb.).
  • Területalapú támogatási rendszer átalakítás a területi kompromisszum szántóföldjein: a támogatási rendszer az egyik legnagyobb akadálya a szántók vizesélőhellyé alakításának, mert az utóbbi nem kap folytonos támogatást, ezzel egy rossz gyakorlatot tart fenn.
  • Megfelelő helyeken állami beavatkozásokkal történő területrendezés: a vizesélőhelyek kialakítása, új ártéri erdők létesítése nem mindig lehetséges területi kompromisszummal, kisajátításokra lehet szükség.
A Duna áradása miatt elöntött gemenci ártéri erdő Őcsény határában Fotó: MTI/Ujvári Sándor

2. Szén-dioxid-megkötés

A mezőgazdasági szántóföldi gyakorlat a talajok szervesanyag-tartalmát jelentősen, esetenként 50-70%-kal csökkentette az elmúlt 100 év alatt. A további csökkenés a talajok esetén a termelés ellehetetlenüléséhez vezethet. Léteznek olyan, a szántást elhagyó, a talajéletet élénkítő, a talajban a növényzet segítségével szerves szenet megkötő eljárások, amelyek e folyamat visszafordítására képesek, továbbá az antropogén CO2 légkörből történő kivonását kezdhetik meg. Ennek feltétele:

  • A tudományos közösség, a talajtani és agrár-kutatóintézetek részéről a kérdés mélyreható vizsgálata, a jelenség pontos megismerése (a tapasztalatok jelentős szénmegkötést mutatnak, azonban szakmai viták folynak ennek tartósságáról, mikéntjéről, amely viták nem mentesek a személyeskedéstől és érzelmektől).
  • Amennyiben igazolódik, hogy a szerves szén megkötésében ezek a módszerek képesek elérni a jelzett eredményeket, a támogatási rendszer és a jogszabályi környezet átalakításával, az ismeretek átadásával, tanfolyamokkal stb. a módszer terjesztését elő kell segíteni. Az előzetes becslések a teljes magyar kibocsátás
    5-15%-ának kivonását vetítik előre a szántók 15-25%-ának átállítása után, kb.
    5-10 éven keresztül, amíg a talajok telítődnek szerves szénnel. Világszinten a számok hasonlók. Ezen gyakorlat nem csak az éghajlatra gyakorol kedvező hatást, gazdaságosabb, a talajok vízháztartása is javul, így nemzetközi téren már egyre inkább használják, elsősorban az utóbb említett előnyei miatt.

3. Lokalitás

A válság során számos helyi kosárközösség, önszerveződő csoport alakult, amelyek céljai között elismerten vagy járulékosan, de megjelent a fenntarthatóság. A jövőben ezeket állami szerepvállalással, egyéb ösztönzőkkel segíteni kell. Itt van lehetőség az élelmiszer-termelésen és -forgalmazáson túl energetikai, közlekedéssel kapcsolatos és a fenntarthatóság egyéb területeit érintő közösségi összefogások serkentésére is.

Számos olyan lehetőség is felmerül, amelyek felhasználása szintén jelentős hatású lenne, ezeket azonban valószínűleg más szakértők is részletezik (energetikai fordulat: okoselosztó hálózat + atom és megújulók; közlekedési fordulat: utazások és szállítások átértékelése, villamos autózás, közösségi közlekedés; innovációk felkarolása: hulladékfeldolgozás, agrárium [szénmegkötés a talajban, kérődzők metánkibocsátás-csökkentése], erdősítés stb.).

Dr. Hetesi Zsolt fizikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen víztudományi karának docense Fotó: nke.hu
Neked ajánljuk
A hetedik csapás (1.) – Új epizóddal jelentkezett Áder János podcastja A hetedik csapás (2.) Fenntartható és szolidáris gazdaság megteremtését sürgette Ferenc pápa Az Európai Központi Banknál is érik a zöldfordulat, de ennek nem mindenki örül A világon elsőként engedélyezték mesterséges csirkehús értékesítését Szingapúrban
Tovább a forrásra: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam