2020. szeptember 19., Vilhelmina
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Néhány gondolat a koronavírus-járványnak a fenntartható fejlődési fordulatra gyakorolt hatásairól

Dr. Pálvölgyi Tamás egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Környezetgazdaságtan Tanszék vezetőjének gondolatai a pandémia és a fenntarthatóság kapcsán; különös tekintettel a természetierőforrás-gazdálkodásra és az éghajlatváltozásra.

Dr. Pálvölgyi Tamás egyetemi docens, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Környezetgazdaságtan Tanszék vezetője 
Fotó: kornygazd.bme.hu

1. Miben különbözhet a pandémia és az általa okozott válság utáni működési rendünk a megelőzőhöz képest, azaz milyen tanulságokat kell levonnunk a fenntartható fejlődés érdekében?

Kérdés, hogy egyáltalán van-e esély arra, hogy különbözzön a pandémia utáni működési rendünk az azt megelőzőtől. A „revolúciós fordulatban” pesszimista vagyok: gyökeres, paradigmális változásokat általában a jelentős emberi és anyagi áldozatokkal járó katasztrofális események, természeti csapások, háborúk, forradalmak hoztak.(1)

Úgy tűnik, hogy a pandémia első hulláma, szerencsére, tömeges áldozatokkal nem járt. Ugyan a Covid–19-járvány egészségügyi és gazdasági hatásai számottevők; ám valószínűleg nem írja felül a szokásos üzletmenet általános inerciáját.(2) Fontos társadalom-lélektani kérdés, hogy miért van ilyen magasan az ingerküszöbünk. (Ady szavaival: miért kell nekünk Mohács?) Miért ekkora a hajlamunk az inerciára; a szokásos üzletmenetet miért szeretjük sokkal jobban a változásnál; még akkor is, ha tudjuk, hogy a változás a mi érdekeinket szolgálná.

Ugyanakkor a működési rend (ha ezen a társadalom és a gazdaság értékrendjén alapuló termelési, fogyasztási és irányítási [governance] berendezkedést értjük) evolúciós fordulata lehetséges. Az evolúciós fordulat szükséges lépései jól ismertek a fenntartható fejlődés tudományos elméletének és gyakorlati, szakpolitikai megvalósításának területéről(3) – „képviseljük, hirdetjük, tanítjuk” –; de a tényleges lépések eddig elég szerények (nem csak Magyarországon). Az evolúciós fordulat esélyét két kérdés vonatkozásában mérlegelhetjük:

  • Ad-e elégséges impulzust a pandémia a fenntarthatóság felé elmozdulásra?
    Véleményem szerint adhat, ha ezt a megfelelő intézményi feltételek lehetővé teszik. Elsősorban az állam, az önkormányzatok és a köztestületek(4) stratégiaalkotó (és azokat végre is hajtó) tevékenysége lehet a „karmester”; feltéve, ha kialakul a „kis fenntarthatósági lépések a reziliens társadalom felé” egymásra épülő koncepcionális keretrendszere. Bonyolult, de nem lehetetlen feladat.
  • Vajon a fenntarthatóság felé való átmenet elérhető-e lépésenként?
    Ez a kérdés ismét a tudományos ismereteken alapuló tervezés jelentőségére hívja fel a figyelmet; ennek keretében kell(ene) felvázolni az átmenet legkisebb társadalmi költségű és legnagyobb fenntarthatósági teljesítményű, időütemezett intézkedéseit. A lépések egyes elemeit ismerjük, azonban a nemzeti, regionális sajátosságokat figyelembe vevő, rugalmasan megvalósítható terv hiányzik. A pandémia talán előmozdítja egy ilyen hosszú távú, átfogó, társadalmi rezilienciaépítő terv megalkotását.
Fotó: Shutterstock

Mik azok a legfontosabb változások, amelyek rövid távon érvényre jutnak, de hatásukban tartósnak ígérkeznek?

Rövid távon érvényesülő és tartósan megmaradó változásokra ott számíthatunk, ahol az emberek és az intézmények(5) „beárazzák” a fertőzés kockázatát; azaz hajlandók megtenni bizonyos változtatásokat. Például a kézfogás, a puszi idegenek között jó darabig nem fog visszajönni; a 20 fő fölötti összejövetelektől is egy ideig tartózkodni fogunk. Valószínűleg a zárt, zsúfolt helyeken a maszkviselés és a fokozottabb higiénia is sokáig velünk marad. A fenntarthatósággal összefüggésben három területen érdemes vizsgálódni:

  • Fogyasztási szokások változása, tartós fennmaradása 
    A pandémia – a kezdeti felhalmozó pánikvásárláson kívül – érdemi hatást nem gyakorolt a fogyasztási viselkedésre. A korlátozások oldásával sajnos „ott folytatjuk, ahol eddig”; a marketing ugyanazokat az üzeneteket közvetíti, a fogyasztók ugyanazokat a termékeket fogják keresni. A pandémia nem csökkentette az árérzékenységet (sőt, a munkahelyek elvesztése a „vedd a legolcsóbbat” elvet erősíti), a hazai termékek preferálása is ellentmondásos. Egy sajátos szolgáltatási területen lehet tartós hatás: a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) szolgáltatásai (pl. az autómegosztók vagy az Uber) valószínűleg kevésbé lesznek vonzók; ennek hatása a fenntarthatóságra azonban bizonytalan.
  • Termelésmenedzsment, munkahelyek változása
    Rövid távon nem számíthatunk jelentős technológiai innovációra; láthattuk, hogy az autógyárak és a feldolgozóipar milyen hamar „visszakapcsolt” a járvány előtti termelési szerkezetre. Ugyanakkor a szolgáltatói munka világában jelentős – és valószínűleg tartósan fennmaradó – változásokra számíthatunk. A home office számos szolgáltatási ágazatban, az oktatásban és a közigazgatásban is bizonyította létjogosultságát; itt a munkavállalók és a munkaadók szándéka egybeeshet, és valószínűleg hibrid megoldások (részben távmunka, részben irodai tartózkodás) alakulhatnak ki. Ennek jelentős és kedvező hatása lehet a mobilitási igényekre, közvetve pedig – a szükségtelen irodák miatt – a területhasználatra is; így pozitív fenntarthatósági hajtóerőként tekinthető.
  • A mobilitási igények változása és ennek fennmaradása
    A kijárási korlátozás időszakában megváltoztak a mobilitási igényeink is: a home office kiiktatta az autózást és a közösségi közlekedést; teljesen leállt a nemzetközi turizmus; előtérbe került a kerékpározás és a gyalogos közlekedés. Mindezek jótékony hatásai megmutatkoztak a közlekedési eredetű légszennyező anyagok és üvegházhatású gázok kibocsátásában is; ám kérdéses, hogy a mobilitási igények és a közlekedési módok ilyetén változása meddig marad fenn. Az autós közlekedés visszarendeződését már világszerte (Budapesten is) megtapasztalhatjuk; legtovább talán a nemzetközi turizmus visszaesése maradhat fenn. Ez azonban nem egy „igényvezérelt” visszaesés, nem az emberek igénye párolgott el távoli országok meglátogatása iránt, hanem, egyelőre, szabályozási következmény. Véleményem szerint – ha a fertőzöttségi ráta nem haladja meg a jelenlegi szintet – az emberek aggályai a külföldi turizmussal szemben hamarosan elpárolognak. A távolsági turizmus iránti igényt erősítik majd a turisztikai szereplők gazdasági érdekei is. Összefoglalva, a mobilitási igények terén nem számítok tartósan fennmaradó, pozitív fenntarthatósági hajtóerőkre.
Fotó: Shutterstock

3. Mik azok a legfontosabb változások, amelyek több időt igényelnek, de elkerülhetetlenek, és aktív beavatkozást igényelnek a döntéshozók részéről?

A pandémia egyik látens kedvező hatása a tudomány és a tudósok szerepének felértékelődése. A járványstatisztikai előre becslések közlése, azok beválása megerősítette az emberekben (és a politikusokban is), hogy érdemes a tudomány embereit meghallgatni, mi több, hallgatni rájuk. A tudománynak világszerte nőtt a hitelessége az elmúlt hónapokban; ezt Magyarországon is megfigyelhetjük. Járulékos előny, hogy a politikai döntéshozatal megnyílt a kvantitatív elemzések, kockázatbecslések, modellezések előtt, emellett a tudományos intézmények (hazánkban pl. az orvostudományi egyetemek) véleményformáló szerepe is megjelent.

Azonban beavatkozást igényel(ne) a tudomány felértékelődésének kiterjesztése. Nem magától értetődő, hogy a környezetügy, a klímavédelem, vagy a biodiverzitás-védelem területének tudósai – az orvosokhoz és a járványügyi szakemberekhez hasonlatosan – egy csapásra véleményformálókká válnak. A beavatkozásokat – Magyarország esetében – két területre kellene fókuszálni:

  • A tudománypolitikának és a K+F pályázati rendszereknek kiemelten preferálniuk kellene a tudománykommunikációt; különösen a fenntarthatósági átmenetet támogató tudományterületeken.
  • A tudomány művelőinek pedig „ki kellene termelnie a tudós influencereket”; azokat a személyiségeket, akik – hasonlatosan az orvostudomány megismert „arcaihoz” – a közvélemény és a politikusok számára is hiteles módon tudják közvetíteni a környezeti és klímaproblémák tudományos hátterét.
Fotó: Shutterstock

4. A járvány tanulságait értékelve, mik azok a tények, trendek, amelyeket Magyarország fenntartható fejlődési pályára állása érdekében külön kiemelne?

Szem előtt tartva jelentős nyersanyag- és energiaimport-függőségünket, vizsgálni kellene, hogy a nyersanyag- és energiaárak, karbonkvótaköltségek trendjei várhatóan hogyan alakulnak. Elképzelhetők olyan – tartósan magas piaci árakkal jellemezhető – helyzetek, amelyek pl. a kapcsolódó stratégiák és támogatási konstrukciók gyors reagálású módosítását tehetik szükségessé.

Magyarországon különösen fontos lenne, hogy a fenntarthatóság felé való átmenet széles körű társadalmi párbeszéd keretében valósuljon meg.

A pandémiakommunikáció egyik kedvező tanulsága, hogy a média, a tudomány és a kormányzat együttműködése lehet sikeres; az emberek informáltsága, bizalma (és az ezen nyugvó szabály-követése) tartósan fennmaradhat. Ezt kellene „átmásolni” fenntartható fejlődési pályára állás kapcsán; ebben kiemelkedő szerepe lehet – a fent említett tudós influencerek mellett – a pedagógusoknak, az újságíróknak, és nem utolsósorban az ennek jelentőségét felismerő és támogató politikusoknak és gazdasági vezetőknek is.

Jegyzetek:

(1) Például 2003-ban Nyugat-Európát egy olyan hőhullám sújtotta, hogy csak Franciaországban 30 ezer fő többlethalálozáshoz vezetett; de sajnos még ez sem adott elégséges „jelzést” a lényeges éghajlatvédelmi lépésekhez és adaptációs intézkedésekhez.

(2) Néhány területen változhat a szokásos üzletmenet; pl. légi közlekedés, rendezvények, tömeget mozgató események stb., de ezek a működési rend egészére nem hatnak ki.

(3) Például karbonsemleges, körforgásos gazdaság, a környezet- és klímatudatos termelés és fogyasztás, nyílt tervezésen és a szubszidiaritáson alapuló irányítás.

(4) Például gazdasági és más ágazati kamarák, Magyar Tudományos Akadémia.

(5) Intézmények alatt ez esetben a gazdasági és közigazgatási szereplőket, a munkaadókat, tőketulajdonosokat értem.

Neked ajánljuk
„Alapvetően meg fog az összes rendszerünk változni” Teszteltük a tudásalapú politikát – és sikeresnek bizonyult! Ételünk és jövőnk: A rövid élelmiszerlánc és az agroökológiai gazdálkodás Pusztító viharok, súlyos áradások: gátat kell szabni a károsanyag-kibocsátásnak Gigantikus tetőkert épül Párizsban
Forrás: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam