2020. szeptember 28., Vencel
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A koronavírus-válság tanulságai a fenntartható fejlődés szemszögéből – Kőrösi Csaba összefoglaló tanulmánya

A Covid–19-világjárvány próbára teszi valamennyi társadalmat és gazdaságot. Gyakran halljuk, hogy hasonló súlyosságú járványveszéllyel egy évszázada, s hasonló gazdasági recesszióval kb. 90 éve nem nézett szembe a világ. A válság előtt elkezdett, de még meg nem oldott nagy kérdéseink, beleértve a fenntartható fejlődés természeti, társadalmi, gazdasági, finanszírozási és technológiai problémáit, itt maradnak, s továbbra is nekünk kell megoldást találnunk rájuk – integrált, rendszerszerű megközelítéssel.

Áder János köztársasági elnök kezdeményezésére 17 magyarországi tudós, kutató, illetve a kérdésben kiemelkedő jártassággal rendelkező vezető[1] felkérést kapott, hogy Magyarországról és szélesebb kitekintéssel, a fenntarthatóság szemszögéből nézve, fejtsék ki a gondolataikat arról, hogy a jelenlegi válságnak milyen sajátosságait látják fontosnak; miben kellene különböznie a világjárvány és az általa okozott gazdasági válság utáni működési rendünknek a korábbitól; milyen változások juthatnak érvényre rövid távon, s melyek igényelnek hosszabb időt? Az írásaikban és azt követően, az államfővel folytatott megbeszélés során a tudósok arra is kitértek, hogy Magyarország fenntartható fejlődési pályára állása szempontjából mik a legfontosabb kihívások, levonható tanulságok és megfogalmazható javaslatok.

Az alábbi összegző értékelés a tudósok megállapításait van hivatott egységes rendszerbe foglalni.

 

1. A válság természete

Shutterstock

Az antropocén kori[2] válság prototípusa jelent meg.

A Covid–19-válság kialakulása[3]: Évente körülbelül három új járvány indul el a Földön, s ezeknek legalább kétharmada indul ki az állatoktól.

Valószínű, hogy a kiváltó okok között komoly szerepet játszik az, hogy a biodiverzitás hanyatlásával gyengülnek a természetben meglévő, a járványkialakulást fékező ellenmechanizmusok.

A természetes élőhelyek szűkülésével (valamint az élénk vadállat-kereskedelemmel) intenzívebbé válnak a fizikai kontaktusok, és bővülnek a lehetőségek a természetben korábban elszigetelten felbukkanó patogének emberre való terjedésére. A haszonállatok kis számú fajának sok milliárd egyedben történő tenyésztése pedig hidat épít a természetben előforduló patogének gyors terjedéséhez és az emberre való átugrásához.  

Terjedés: A gyors terjedést a globalizációra épített életmódunk és működésünk tette lehetővé. A gyors és nagy népsűrűséget eredményező urbanizációval párhuzamosan a gyenge higiénia, a tömeges népességáramlás (4 milliárd repülőgépre vagy távolsági hajóra szállás történt 2019-ben), a globális GDP-nél gyorsabban növekvő globális kereskedelem, a földrajzi ártelemben nagyon hosszú ellátási láncok, valamint Kína központi szerepe a gyártóiparban együttesen fejtette ki a hatását.

A válság hatásmechanizmusa: Sokrétegű, fenntarthatósági válsággá nőtt rövid idő alatt – több területen láncreakciót kiváltva. Az egészségügyi válság nyomán gyorsan megszakadtak ellátási láncok, a kényszerű leállás miatt hetek alatt gazdasági visszaesés indult el, a leálló gazdasági tevékenységek nyomán robbanásszerűen alakult ki a munkaerőpiaci válság, s mind a szuverén adósságok, mind a vállalati adósságok terén 3-4-szer nagyobb ugrás történt, mint a 2008–2009-es pénzpiaci válság során.

A megszakadó ellátási láncok miatt 3-4 hét alatt 180 millióval nőtt a súlyos élelmiszer-ellátási problémával szembenézők száma, a politikai instabilitás jelei erősödtek számos (korábban nem veszélyzónának számító) országban, s felgyorsult az egyenlőtlenségek növekedése országokon belül és országok között.

Az országok közötti együttműködés több héten át hanyatlott, az együttműködés támogatására létrehozott nemzetközi szervezetek egy része pedig – a legnagyobb veszélyek megállítása szempontjából – ideiglenesen irrelevánssá vált.

A pandémia nyomán láthatóvá vált, hogy a bioszféra egészsége és természetes rezilienciája hanyatlik. Ennek hatásai rávetülnek a humán társadalom egészségére, és az visszahat a társadalom és a gazdaság működésére.

Az antropocén kori válság jellemzője, hogy egy területről indulva, a billenőpontot átlépve, több másik, szintén billenőpont közelébe ért területen is lavinaszerű hatást vált ki. A gazdasági és közösségi működés alrendszereiben, valamint a természeti szolgáltatások szélesedő körében a sokkhatásoknak való ellenálló képesség gyakran gyengébb a szükségesnél. Az antropocén kori válságot így a robbanásszerű kialakulás, a dominóhatás erősödése és az összetettség jellemzi. Emiatt a megfékezés csak több területet egyszerre kezelve lehetséges, és nagy áldozatokat követel. Mivel a létfontosságú alrendszerek ellenálló képességének megszilárdítása időt igényel, s a hosszabb távra védelmet nyújtó átalakítási folyamat lassan (vagy egyáltalán nem) halad, az alrendszereket instabilitás irányába terelő klímaváltozás pedig gyorsul, a 2020 tavaszán megélt válság ebben az értelemben egy képeslap a jövőből. Egyben alkalom arra, hogy rendszerszintű következtetéseket vonjunk le – még mielőtt a veszteségek további megugrásával kellene szembenézni. A lehetséges következő válság lehet járvány, de indulhat más, kritikus állapotba került alrendszerből is, amely szintén dominóhatást vált ki.

Gazdasági és pénzügyi értelmezésben levonható következtetések

A világjárvány nyomán kialakult gazdasági válság alapvetően eltér a 2008–2009-estől. Az utóbbi elsősorban az USA laza banki szabályozása miatt indult el, s keresleti válságként jelentkezett, míg a jelenlegi egyszerre keresleti és kínálati. (Ez jelentős hatással van arra, hogy különböző eszközök milyen eredménnyel használhatók a kezelés során.)

A világjárvány előtti termelés szervezésében a pénzügyi hatékonyság szempontjai (költségek leszorítása, profit maximalizálása) háttérbe szorították a gazdasági, ill. társadalmi működés biztonságát. Mivel a termelés környezeti és társadalmi externáliái nem vagy alig épülnek be a költségekbe, az ellátási láncok 20-25 év alatt sokszoros méretűre nőttek, és kiemelkedő jelentőségűvé vált néhány (alacsony árfekvésű és lazábban szabályozott) gyártási központ szerepe.

A nemzetközi pénzügyekben a Bretton Woods-i rendszer a létrehozása óta szándékosan nem kívánta központi kérdésként kezelni a szuverén adósságok kockázatát. A felhalmozott adósságok viszont mára meghaladták a globális GDP 100%-át. A rendszert kontrolláló, hagyományosan hitelező országok egy része is soha nem látott adósságot görget maga előtt, s egy részük már külső segítségre szorul.

A rövid finanszírozási ciklusokra tervező vállalati működés (különös tekintettel, de nem kizárólagosan a kis- és közepes vállalatok egy részére) komoly eladósodással vagy ellenséges felvásárlási veszéllyel néz szembe. A már elindult felvásárlási hullám a gazdaságok centralizálódás felé való elmozdulását, a rugalmasságuk csökkenését vetíti előre, és újabb válsághullám esetén komolyabb fenntarthatósági problémákat ígér.

Kb. 20%-kal visszaesett a világ energiafogyasztása. Az olajkereslet 30%-kal zuhant. A keresleti sokk és a kitört olajháború tartós bizonytalanságot hozott az olaj- és gázipar számára. Az olajipart már nemcsak a klímavédelmi szabályozás, hanem a tőzsdék bizalmatlansága is szorongatja.

Az olaj- és gáziparban az első negyedévben a legerősebb cégek is igen jelentős eszközleírásra kényszerültek.[4] A fejlett országokban már az utóbbi 2-3 évben megfigyelhető volt a tőke kiáramlása a széniparból. Az olajiparnál erre a legtöbb elemző a 2030–35 közötti időre várt kitermelési tetőzést követően számított, de nem kizárt, hogy mind a tetőzés, mind a jelentős tőkekiáramlás hamarabb bekövetkezik.

Az energiafogyasztás teljes volumenének csökkenése közepette némileg növekedett a kibocsátásmentes energiafajták részaránya.

Az energiafogyasztás csökkenése, a szárazföldi közlekedés visszaesése, a turizmus és a légi közlekedés teljes és az ipar részleges leállása következtében a globális ÜHG-, aeroszol- és egyéb szennyezőanyag-kibocsátás az idei évben várhatóan kb. 8%-kal fog csökkenni. Ez azonban a gazdaságok újraindításával a jelek szerint ismét növekedésnek indul, mivel a válság során egyelőre nem történt érdemi szerkezeti és technológiai átalakulás.

Politikai és geopolitikai értelemben levonható következtetések

100 év óta ez az első nagy válság, amikor nincs egy vagy két globális vezető erő, amely koordinál, szervez, támogatást és tudományos, valamint technológiai értelemben megoldást kínál.

A II. világháború után kialakított nemzetközi intézményi és jogrend, valamint az ahhoz kapcsolódó jogosítványok korábban megkezdődött erodálása felgyorsulóban van.

A tét, hogy a rendszert hagyományosan kontrolláló hatalmak pozíciói visszaerősíthetők-e, vagy hogy a feltörekvő hatalmak milyen mértékben tudják növelni a befolyásukat a világ gazdasági, technológiai és politikai trendjeinek meghatározásában.

A világjárvány fölerősítette az amerikai–kínai geopolitikai versenyfutást. A kilábalás geopolitikai tétje, hogy a másikhoz képest melyik hatalom kerül ki megerősödve. Ez egyelőre Kína térnyerését mutatja.

Lazulni (helyenként felbomlani) látszanak a globális és regionális biztonság korábbi kötelékei anélkül, hogy azokat haladéktalanul újabbak váltanák fel. (Két- és többoldalú biztonsági, fegyverzetkorlátozási és kereskedelmi megállapodások.)

A regionális konfliktusok jobb esetben megoldatlanul húzódnak tovább, rosszabb esetben kiéleződnek.

A nemzetközi együttműködésre gyakorolt néhány további hatás

A (nem háborús) válsághelyzetek kezelésére korábban kialakult nemzetközi együttműködés (és annak intézményi rendszere) leginkább a területileg jól behatárolható (természeti csapások utáni) segítségnyújtásra irányult. A gyorsan terjedő, s a világ többségét igen kis időeltéréssel érintő járvány (és következményei) esetében a válság felívelő szakaszában a nemzetközi együttműködési rendszer nem tudott hatékony megoldásokat kínálni.

A korábbi pénzügyi és gazdasági válságok kezelésére kialakult nemzetközi fórumok és intézmények eszközrendszere nem elegendő az olyan esetekre, amikor a korábban vezető szerepet betöltő országok is segítségre szorulnak, és dominószerűen terjedő, saját problémák leküzdésével vannak elfoglalva.

A válság ugyanakkor azt is megmutatta, hogy bár nem jól működnek a nemzetközi szintű válságkezelő rendszerek, a problémákat csak nemzeti és nemzetközi szinten egyszerre lehet hatékonyan megoldani.  

Léteznek közösen elfogadott, kulcsfontosságú célok, protokollok, stratégiák (Agenda2030, párizsi megállapodás, WTO-szabályok és WHO-ajánlások, G7-, G20- és OECD-célkitűzések), de a dominószerű hatás esetén a végrehajtásuk akadozik, vagy hiányzik hozzá a mechanizmus. A védekezésben így kiemelkedő szerepük van a nemzetállamoknak.  

A válság néhány társadalmi hatása

Megdőlt az a felfogás, hogy a fejlettebb országok védettek egy jelentős válsággal szemben, és a fő globális kockázatot a kevésbé fejlett országok lejtőre kerülése jelenti.

Új élményt jelent a társadalmak számára, hogy a válság nem lassan és lineáris módon épül fel, hanem exponenciális gyorsulással – adott esetben túlterhelve a védekezőrendszereket.

Új élményt jelent az is, hogy a fejlett világot közvetlenül érő fenyegetés immár nem több évtizedes távlatban sejlik fel. Az állampolgár azt érezte meg, hogy ő vagy családtagjai esetleg egy héten belül meghalhatnak.

Néhány további tanulság – különös tekintettel Magyarországra

Az élet több területét lebénító problémák ellenére mindenhol stabilan működött a bankrendszer. Zavartalan maradt az energiaellátás. A villamosenergia-fogyasztás visszaesését mind a magyar, mind az európai rendszerek jól tudták követni. A hazai internetszolgáltatás helyi jellegű kapacitásszűkösségek ellenére alapvetően elbírta a jelentősen átalakult igénybevételt. A hazai élelmiszer-ellátás a rövid idejű keresleti kiugrások ellenére sem mutatott jelentős problémákat. (A jelentős importra szoruló országok esetében ideiglenesen, de komoly gondok adódtak.)

A társadalmi szolidaritás összességében erősödött a válság ideje alatt.

Az oktatási rendszer nálunk is át tudta hidalni a kényszerű zárást. A fejlett országokban az első felmérések szerint az átállás sikeressége nagyon eltérő, de sehol sem került sor a tanév vagy a vizsgaidőszakok elvesztésére. Az online oktatási formák sok hasznosítandó tanulsággal jártak az iskolarendszer számára.

A távmunka, az internetes értekezletek és konferenciák térnyerése több pozitív tapasztalatot hozott, mint amennyi fennakadással járt.

A tudomány szerepe és értéke

Bár a járvány kitörésekor a viszonylagos eszköztelenség emlékeztetett arra, hogy a tudomány mindenhatóságába vetett hit ellenére kiszolgáltatottá válhat a társadalom, összességében minden országban megerősödött, hogy csak a tudásalapú politika lehet eredményes. A sikeres védekezések során kulcselemnek bizonyult, hogy a tudományos számítások milyen gyorsan találták meg az utat a döntéshozókhoz.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a tudományos következtetések és a politikai döntéshozatal közötti kapcsolat intézményi formája a legtöbb országban nem (vagy nem csak) az erre a célra régóta létező struktúrákat használta. Sokkal hatékonyabbnak bizonyultak a cél- és feladatorientált ad hoc formák és módszerek.

A társadalom érdeklődése és bizalma a válsággal (vagy legalább annak egészségügyi dimenziójával) kapcsolatos tudományos ismeretek és tanácsok iránt ugrásszerűen megnövekedett. Ez nemcsak az egyéni túlélési stratégiák kialakítását segíti, hanem a társadalmi kohéziót is támogatja. Bebizonyosodott, hogy ha van közös nyelv és vannak alapismeretek, szinte mindenkinél előhívható egy legalább minimális szintű normakövetés és együttműködés – függetlenül a pártszerkezet által uralt politikai megosztottságtól. Azon társadalmakban viszont, ahol a politikai vezetés alapvetően kérdőjelezte meg a válságra adott tudományos választ, ott nemcsak a járványkezelés eredményességével, hanem a társadalom gyors polarizációjával is fizetni kellett a döntésért.

A felvértezettség és rugalmasság (reziliencia) jelentősége

Az egészségügyi védekezés eszközellátottságának kezdeti gondjai, valamint a hosszú értékláncok sérülékenysége arra figyelmeztettek, hogy újragondolást igényel az a logika, amely a gazdálkodás költséghatékonyságát és a kockázatokkal szembeni felvértezettséget alternatívaként kezeli. Bizonyítást nyert, hogy az életfontosságú ágazatokban nagyobb tartalékok fenntartása ugyan költséges, de válság bekövetkezte esetén sokszorosan megtérül.

Megerősítést nyert, hogy a megelőző kockázatkezelés és a bekövetkezett baj elhárítása (célirányos beavatkozás) együttes alkalmazással ad hatékonyabb védelmet.

Megerősödött, hogy (az élő szervezetek mintájára) az ellátási láncok, technológiák, együttműködő partnerek, termékszerkezet, vásárlói kör esetében a rugalmas hálózatok (alternatívák használatának lehetősége) jelentősen csökkentik az adott ország sérülékenységét.

Megerősítést kaptunk arról, hogy egy összetett válság leküzdésében az eredmény attól függ, hogy milyen mértékben tudunk (minden érintett területre vonatkozó) rendszerszerű választ adni. Nagy különbséget mutatott az egyes országok válságkezelésének a hatékonysága, s ebben nem az volt a döntő elem, hogy hol milyen technológiai szinten állt a védekezés, hanem hogy milyen mértékben volt képes az adott ország gyorsan reagáló, a tanulságokat hamar hasznosító, rugalmas rendszerként viselkedni.

 

2. A kilábalás fontosabb szempontjai a fenntartható fejlődés tükrében

Shutterstock

„A fokozatos átalakulás vagy gyökeres és gyors fordulat” dilemmája, úgy fest, egyelőre velünk marad. A járvány eddigi tapasztalatai azonban egyértelmű figyelmeztetést jelentenek.

A természeti erőforrások használata, a klímavédelem, a gazdaság működtetése és a társadalom felkészítettsége terén (beleértve a humán és a társadalmi tőke állapotát) már jó ideje látjuk, hogy a beazonosítható kockázatok és a kitűzött célok többségéhez képest nem meggyőző a lépésváltás üteme, sőt inkább folytatódik a kockázatok növekedése. Ezért általánosságban elmondható, hogy a Covid-válság súlyos áron érkezett figyelmeztetés volt, de idővel ennél komolyabb kihívással is szembe kell néznünk.

Ezzel együtt, a fenntartható fejlődési pályára állás folyamata (beleértve a klímavédelmet is) csak úgy tud megvalósulni, ha jól felmért kiindulási pontokról s a döntések jól modellezett következményeiből indul ki.

Mi az, ami nem változott a koronavírus-válság alatt?

A válság ideje alatt nem változott meg a rendelkezésünkre álló infrastruktúra, nem alakult át érdemben a kezünkben lévő technológia, nem cserélődött le a termékszerkezet, nem változtak meg a tulajdonviszonyok, és nem cserélődött ki a népesség. Nem változott jelentősen az energia- és anyaghatékonyságunk. Az életmentő és a válságkezelést szolgáló ideiglenes szabályokon túl nem változott a gazdasági működésünk alapjait meghatározó jogrend, sem az adózás alaplogikája. Nem alakultak át gyökeresen az érvényes koncessziók, vállalatközi megállapodások, kevés kivételtől eltekintve nem kerültek törlésre korábban indított nagy beruházások, és az országok többségében ugyanazok a politikai erők vannak jelen, mint néhány hónappal ezelőtt.

Nem állt le a biodiverzitás hanyatlása – annak ellenére, hogy korábban szokatlan helyeken is felbukkantak vadon élő állatok.

Nem állt le a globális felmelegedés. Noha 8% körüli ÜHG-kibocsátás-csökkenés lehet az idén, e gázoknak a légkörben történő földúsulása most is zajlik, és a CO2-koncentráció májusban a mérések kezdete óta számított rekordszintre ért.

Nem lett kisebb a belső égésű motorral felszerelt járművek száma, s a válság alatt nem történt ugrás az épületenergia-hatékonyság vagy a mezőgazdasági termelési struktúra területén.

Nem változott meg a marketingipar, amely alapvetően a válság előtti fogyasztást és életmódot népszerűsíti.

Mi az, ami változott?

Az emberek kizökkentek a szokásos napi rutinból, s megélhetővé vált a sérülékenység. A vírus továbbra is fenyegetést jelent, így a lecsökkent szabadidős mobilitás egyelőre elfogadható a többség számára, s a kockázatkerülés továbbra is észszerű magatartási forma.

A magyar és az európai közgondolkodásban és jövőképben már a világjárvány előtt hangsúlyossá vált a klímavédelem, az élhető környezet helyreállítása és a természetközeli megoldások iránti nagyobb nyitottság.

A kilábalás érdekében olyan ösztönző csomagok készültek, ill. készülnek, amelyek ideiglenesen rendkívüli módon bővítik a kormányok és a vállalatok mozgásterét, de amelyek a kilábalás kezdeti szakasza után egyúttal rendkívüli módon meg is növelhetik a kockázatokat.     

Helyreállítás vs. pályamódosítás

Az érintett nemzetgazdaságok 5-15%-os visszaeséssel néznek szembe az idén, és a munkanélküliség közel 100 éve nem tapasztalt ütemű megugrást mutat. Ezért a kormányok és a vállalkozások elsődleges célja mindenütt a működés azonnali helyreállítása, a munkahelyek reaktiválása és a nyereségesség mielőbbi visszanyerése. Bár jól látszik a fenntarthatóságot, klímavédelmet, természetierőforrás-védelmet célzó pályamódosítás szükségessége, az újraindítást szolgáló beavatkozásokban mindenhol a helyreállítást elősegítő ráhatások vannak döntő többségben.

A kormányok, cégek, nemzetközi szervezetek válságkezelő kommunikációja ugyanakkor gyakran a pályamódosításra helyezi a fő hangsúlyt.

A világ egészére becsült újraindítási tőkeinjekciók és mentőcsomagok kb. 0,9%-a[5] szolgálja közvetlenül a működés pályamódosítását. Ettől az EU céljai térnek el jelentős mértékben, ugyanis a következő 7 éves keretköltségvetésre és a kidolgozás alatt álló mentőcsomagokra egyaránt szeretné alkalmazni, hogy a költések 25%-a „klímasemlegességi célokat” szolgáljon. Ennek pontos tartalma, valamint a ténylegesen megmozdítandó tőke nagysága még tárgyalás részét képezik, de feltételezhető, hogy A/ az EU-csatornákon keresztül áramló finanszírozás legalább 10%-a célozza meg a gazdasági pályamódosítást; B/ Ez magasabb arány lesz, mint a versenytárs USA, Kína, Japán, India esetében. (Ugyanakkor az EU-tagállamok GDP-jéhez viszonyítva a közös költségvetés és a mentőcsomagok összesen kb. 2%-ot tesznek ki. Ennek ¼ része lenne hivatva az átalakulást gyorsítani, ami csak a hasonló célú nemzeti eszközökkel összehangoltan tudja ezt a hatást kifejteni.)

Az OECD mellett működő tudományos testület számításai korábban azt mutatták, hogy a GDP 2%-ának éves ráfordítása szükséges ahhoz, hogy a fejlett országok 2050-re klímasemleges pályára tudjanak állni.

(A 2% transzformatív hányad nem tűnik rendkívül magas aránynak. A hatás kifejtéséhez ezért legalább ilyen fontos azt felmérni, hogy a hagyományos költésből mi az, amit célszerű elhagyni, mert hosszabb távon nem fenntartható irányba viszi az országokat.)

A jelenlegi mentőcsomagok a GDP 8-20%-a között mozognak, és kettős célt szolgálnak: az azonnali újraindítást, valamint a hosszabb távú pályamódosítást. Az újraindítás során a fenntarthatósági fordulatot szolgáló hányad a kezdeti 2-3 évben a klímasemlegességi fordulathoz szükséges szintet nem fogja elérni. A kérdés ezért úgy tehető fel helyesen, hogy a stabilizálás első két éve után milyen arányúra és milyen gyorsan lehet növelni az ösztönzők ezen hányadát.

A fenntarthatósági fordulatot szolgáló befektetések szolgálják az energia- és anyaghatékonyságot, technológiai lépésváltást eredményeznek, javítják a gazdaság és a társadalom versenyképességét, csökkentik a területhasználatot, már rövid távon is megerősítik az életfontosságú alrendszerek válságtűrő képességét (egészségügy, víz, energia, élelmiszer-ellátás, oktatás), gyorsítják a digitalizációt, és előmozdítják a körforgásos gazdaságra való átállást, miközben csökkentik a társadalmi egyenlőtlenséget.  

 

3. Az azonnali stabilizációs intézkedések mellett megfontolandó, néhány kiemelt lépés – magyar szemszögből[6]

Shutterstock

Tudományos szempontból szükségesnek látszik egy olyan módszertan kidolgozása, amely révén láthatóvá válna, hogy egy-egy döntés, fejlesztés miként hat egyidejűleg az ország rendelkezésére álló társadalmi, a humán, a természeti, az épített és a pénztőke állapotára. (Ennek révén válhat összehasonlíthatóvá, hogy egy-egy döntéssel, fejlesztéssel milyen értékeink mennyit gyarapodnak, ill. mennyit apadnak.) A módszertanra nem a jelenlegi tervezési rendszerek gyors leváltása érdekében lenne szükség, hanem – legalábbis egy jó ideig – a kiváltott hatások előzetes modellezése és a döntések támogatása érdekében.

A fejlődés integrált értékelési módszertanát célszerű egy rezilienciaalapú helyzetelemzéssel együtt alkalmazni.

A fejlődés mérése érdekében szükséges lenne a GDP-alapú mérés kiegészítése, s a fenntartható fejlődési index kialakítása. (A sok tekintetben hasznos GDP-index nem a fejlődést méri, sőt a hosszabb távú versenyképességet sem képes jelezni.)

Integrált nemzeti értéktárra volna szükségünk. Az ország rendelkezésére álló értékek (természeti, humán, társadalmi és gazdasági erőforrások jelenleg széttagoltan meglévő készlete) összegzett nyilvántartásának megoldása. Kiemelt figyelmet érdemel a humán tőke fejlesztése, illetve a fejlődési pályába való beszámítása.

Szükségesnek látszik a közegészségügyi biztonságot szolgáló kutatások erősítése. Még nem tudjuk, hogy a következő, antropocén kori válság melyik alrendszerből indul. Lehet akár a vírus okozta járvány egy második fejezete, de jöhet más forrásból is. Az viszont bizonyos, hogy egy összetett válság esetében a közegészség sérülékeny terület lesz.

Állami és önkormányzati szinten megfontolandó lépések

  1. Kormányzati fenntarthatósági stratégia, valamint fenntartható fejlődési kerettörvény kidolgozása az ország hasznára válna. (A szükséges lépések egyes elemeit ismerjük, de a nemzeti, regionális sajátosságokat figyelembe vevő kormányzati terv még hiányzik.)
  2. Hasonlóképpen kidolgozást igényel a körforgásos gazdaság felé való haladás útiterve.
  3. Az energetikai stabilitást, az ellátásbiztonságot és a nemzetközi beágyazottságot úgy célszerű növelni, hogy közben a hazai termelésű (alacsony ÜHG-kibocsátású) elektromos áram aránya is jelentősen növekedjen.
  4. Nemzeti és településszintű energiahatékonysági tervek kidolgozása – különös tekintettel az épületenergetikai hatékonyság javítására.
  5. Integrált és digitalizált vízgazdálkodási program kidolgozása – beleértve a mezőgazdasági hasznosítást is. A tájban történő víztározás képességének jelentős bővítése.
  6. Az erdősítési program végrehajtási útitervének kidolgozása, s a teljes erdősödöttségi célszám lehetőség szerint 30%-ra emelése.
  7. Ökológiai gazdálkodás támogatása a mezőgazdaságban.
  8. A technológiai beruházások, innovációra épülő kapacitásbővítések és a munkavállalók ennek megfelelő képzésének célzott további támogatása.
  9. Az „intelligens falu” és „intelligens város” koncepció világos megfogalmazása, a települési zöldfelületek bővítése.
  10. A nemzeti tulajdonú vállalkozások szerepének további erősítése.
  11. A hagyományos szennyező ágazatok támogatásának kivezetése és a környezet használatának csökkentésére ösztönző rendszer kialakítása.
  12. Az informatikai esélyegyenlőtlenségi hátrányok kiegyenlítése a társadalom szegmensei között.
  13. A járvány idején szerzett tapasztalatok beépítése a digitális oktatás fejlesztésébe.
  14. A fenntarthatósági ismeretek oktatásának jelentős bővítése.
  15. Egészségtudatos életmód népszerűsítése.
  16. A pályázati kiírásoknál ill. közbeszerzéseknél a környezeti fenntarthatóság, a környezeti innováció kiemelt szempontként való vizsgálata.
  17. A szabadkereskedelmi szerződések esetén a környezeti és társadalmi fenntarthatóság követelményeinek biztosítása.
  18. A nemzetközi szállítás externáliáinak beárazása az újraszabályozás alkalmával.
  19. Fenntartható közlekedésfejlesztés koncepciójának kidolgozása és megvalósítása, egyaránt figyelembe véve a klímavédelmi célkitűzéseket és a járvány során szerzett tapasztalatokat.

Vállalati szinten felmerülő kérdések

Az ellátási láncok rövidítése és a beszállítóktól, partnerektől, vásárlói körtől való kizárólagos függés diverzifikálása, a távmunka és internetes konferenciák terén szerzett tapasztalatok tartós hasznosítása, valamint a belföldi minőségi turisztikai kínálat növelése – idővel akár a tömegturizmus kínálatának rovására.

Megfontolások a válságból való kilábalást támogatni hivatott, közös európai eladósodással kapcsolatban:

  1. A közös kölcsönfelvételt meg kell különböztetni a háború utáni újjáépítési finanszírozástól. Az utóbbi esetében ugyanis abból a feltételezésből indultak ki az eladósodást vállaló államok, hogy legalább a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz újabb nagy háború. Az antropocén kori válság esetében ma az tűnik valószínűbbnek, hogy a kölcsön futamideje alatt lesz újabb megpróbáltatás, és annak következményei akár súlyosabbak is lehetnek a Covid–19-válságénál.
  2. A közös kölcsönfelvételnek ezért minél nagyobb arányban kellene szolgálnia a gazdasági irányváltást – Magyarország fejlesztése során mindenképpen.

 

Összegző megállapítások

Shuttestock

1. A világjárványból kinőtt az első, összetett tartalmú válság, ami előhírnöke a következőknek, s alkalom a felkészülés hatékonyabbá tételére.

2. A kilábalás során tett befektetéseink legalább 10%-ának a pályamódosítást kellene segítenie. Így jó esélyünk lehet a fenntarthatósági fordulatra és a nemzet versenyképességének tartós erősítésére.

3. A válságkezelésben a tudomány szerepe megnőtt, és ezt célszerű fenntartani.

4. A válság kezelésében szükség van a nemzetközi együttműködésre, miközben a kulcs a nemzeti intézkedések hatékonyságában marad.

5. Az értékláncok egy része talán rövidül, de Kína fölemelkedése nem áll meg.

(A szerző a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságának vezetője. Az összefoglaló az [1] jegyzetpontban felsorolt rangos szakértők hozzájárulásával, az Élő Bolygónk Jövőműhelyében publikált tanulmányaik alapján készült.)

Jegyzetek:

[1] A munkában részt vett dr. Aszódi Attila,  James Atkins,  dr. Bart István,  dr. Bartus Gábor,  dr. Csapó Benő,  dr. Csath Magdolna,  dr. Farkas István,  Feiler József,  dr. Grabner Péter,  dr. Gyura Gábor,  dr. Hetesi Zsolt,  dr. Huszár András,  Lukács Ákos,  dr. Páldy Anna,  dr. Pálvölgyi Tamás,  dr. Szöllősi-Nagy András, dr. Ürge-Vorsatz Diána és ifj. dr. Zlinszky János.
[2] Az utóbbi 60-70 évben az emberi tevékenység lett az a természeti tényező, amely a legnagyobb hatást gyakorolja a földi viszonyok változására. Ezért a most zajló időszakot a Föld fejlődésének egy új korszakaként értelmezzük. A változás üteme továbbra is gyorsulóban van.
[3] A jelen elemzés – tudományos bizonyítékok hiányában – nem kíván állást foglalni abban a vitában, hogy a járvány kialakulásában milyen szerepe lehetett a vuhani biotechnológiai laboratóriumban végzett kísérleteknek, illetve az esetlegesen onnan kikerült állatoknak. Az elemzésben taglalt tényezőkkel akkor is érdemben kell számolni, ha utólag a kínai laboratórium mulasztása bizonyosodna be. A kórokozók emberre való átugrása potenciáljának kutatását viszont mindenképpen folytatni szükséges.

[4] A BP 13–17 Mrd USD közötti leírásra kényszerült. Szintén nagy vagyonvesztés volt a legtöbb nagy olajvállalatnál.
[5] OECD, The Economist
[6] Az alábbi lépések nem foglalkoznak a járvány lehetséges következő hullámára való felkészülés már folyamatban lévő intézkedéseivel.

Neked ajánljuk
Itt a mini szélturbina Mohafalakkal a szálló por ellen Önjáró villanybuszalvázat fejleszt az Ikarus és az Óbudai Egyetem Keresik az év kilátóját A legkelendőbb papír is lehet zöldebb?
Tovább a forrásra: Élő Bolygónk
Vissza
Hírfolyam