2018. október 15., Teréz
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A haltenyésztés jövője

A tenger gyümölcsei iránti kereslet egyre növekszik, és tovább fog emelkedni ebben az évszázadban. E kereslet kielégítését egyedül az akvakultúra révén lehet majd biztosítani. Ennek új generációs formája az ökológiai szempontokat a korábbi megoldásokhoz képest jobban figyelembe fogja venni, de egyben még több energiára lesz szükség. Ha ez a plusz energia nem lesz tiszta és olcsó, akkor az akvakultúra új technológiái nem felelnek majd meg a környezet- és klímavédelmi céloknak.

A tenger gyümölcsei iránti kereslet növekedése jó dolog, de csak egy bizonyos pontig. A haltenyésztés hatékonyabb gazdálkodási forma, mint a sertés- vagy marhatenyésztés, mivel kevesebb ráfordításra van szükség ugyanakkorra mennyiségű fehérje előállításához. Vagyis ez azt jelenti, hogy

ha a globális húsfogyasztás mértéke tovább emelkedik, akkor észszerű lenne ennek nagyobb hányadát a tengerekből fedezni.

Vörösalga-akvakultúra Tanzániában Fotó: commons.wikimedia.org

Másfelől a tenger gyümölcsei iránti növekvő kereslet jelentős ökológiai kockázatokat is rejt.

A FAO szerint a globális halállomány közel harmadát fenntarthatatlan módon halásszák le, ami azt jelenti, hogy a szabadon élő populációk nem képesek olyan gyorsan reprodukálni magukat, mint amilyen ütemben a lehalászásuk történik.

Miután a szabadon élő populációk már nem tudják fedezni a növekvő keresletet, így több halat kell tenyészteni. Emiatt az akvakultúra már jelenleg is az emberi fogyasztásra szánt haltenyésztés fő formájának számít. Hasonlóan a halászathoz, az akvakultúra is ökológiai kockázatokkal jár együtt.

Miután az akvakultúra-rendszerek gyakran tengerpartokon vagy folyók, tavak közelében épülnek ki, rombolják a természetes élőhelyeket, növelik a nitrogénszennyezést, illetve túlzott nyomás alá helyezik az etetésre szolgáló halállományt. Még ezen kihívások ellenére is az akvakultúra jelenti az egyetlen opciót a jövőbeli kereslet fedezéséhez.

A haltenyésztő telepeket környezetvédelmi szempontból a közeljövőben ténylegesen tisztábbá lehet tenni.

Néhány cég már új technológiákat vezetett be a szennyezés visszaszorítása érdekében. Más cégek pedig a takarmányhalak alkalmazását próbálják visszaszorítani növényi fehérjékkel, vagy olyan új biotechnológiákat használnak, amelyek fenntarthatóbbá teszik a takarmány előállítását. Amíg azonban ezek az akvakultúra-rendszerek tengerparti vagy édesvízi területeken vannak, továbbra is az élőhelyek, illetve az ökológiai egyensúly pusztításával járnak együtt.

Hosszú távon ezért a szakértők általában két megoldást javasolnak: a szárazföldi zárt recirkulációs rendszert és a partoktól távoli, nyílt tengeri akvakultúra-rendszerek kialakítását.

Mindkét megoldás potenciálisan csökkenteni tudja az akvakultúra káros következményeit, és fenntarthatóbbá tudja tenni a haltenyésztést.
Az első megközelítésnél a haltenyésztő telepek az óceánokból zárt recirkulációs rendszerekbe (RAS) kerülnek át, amelyekben a halakat szivattyúval, fűtési, levegőztető, illetve szűrőrendszerrel ellátott medencékben tartják. Ezeket a rendszereket úgy tervezik, hogy szinte az összes használt vizet újrahasznosítják, ami megszünteti az élővizek szennyezésének problémáját.

A másik megoldás, hogy az akva­kultúra-rendszereket a nyílt tengerre telepítik. Ezek a megmaradó takarmányt és hulladékot az érzékenyebb part menti területektől távol mossák ki. Emiatt nincs szükség szivattyúra és szűrőkre.

A teljes cikk a lenti linken olvasható végig.

Neked ajánljuk
Kertészkedés a tenger alatt (videóval) Parányi szerkezet segíthet a klímaváltozás elleni harcban Tele van műanyagszeméttel a Földközi-tenger A ruhaipar a túlfogyasztás súlyosan szennyező motorja Arcfelismeréssel védik a halak egészségét
Tovább a forrásra: vg.hu
Vissza
Hírfolyam