2018. május 24., Eliza, Eszter
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Tengervízzel működő üvegház

A világ forró, száraz, tengerparti részein a növénytermesztés eddig megoldhatatlan volt. Egy brit színházi világítóból lett feltaláló ötlete alapján azonban van remény rá, hogy az aszállyal sújtott területeken élő emberek mégis az értékes ivóvíz pazarlása nélkül termeljék meg élelmiszereiket.

Charlie Paton ötlete akkor fogant, amikor nászúton járt Marokkóban. Egy esős buszút alatt arra lett figyelmes, hogy a járművön belül megnövekedett a páratartalom, mely lecsapódott az ablakokon, és édesvíz formájában csordogált lefelé. Ekkor gondolkodott el azon, hogy a forróság segítségével lehetne vizet „készíteni”, főleg forró, száraz éghajlatú országokban. Azonnal tudta, hogy a megoldás a tengervíz, mivel rengeteg van belőle. Ez önmagában mérgező a növények számára, és még desztillálva is rengeteg kell belőle, amit nem könnyű kivitelezni. A trükk tehát az, hogy

nem csak vizet kell biztosítani, de a növények számára megfelelő környezetet is ki kell alakítani: hűvös és nedves klímát.

Az ausztráliai óriási paradicsomtermő üvegház, mely napenergia segítségével, tengervízzel működik
Fotó: Wikimedia Commons

A technológiát először a spanyolországi Kanári-szigeteken kísérletezte ki Paton cége, a Seawater Greenhouse 1990-ben: napenergiával működtetett üvegházakban sós víz segítségével termesztettek növényeket. Normál esetben a tengervíz mérgező a növényekre nézve, pár kivételtől eltekintve, mint például a sószűrő mangrove erdők. A sós vizet elviselő növények közül azonban egyik sem alkalmas emberi fogyasztásra. 

A technológia első lépése, hogy a tengervizet először az üvegház szerkezetébe szivattyúzzák, ahol az lehűti és párásítja a forró sivatagi levegőt. Ezt a levegőt ventilátorokkal juttatják a növényekhez, majd napenergia és egy hideg, mélytengeri vízzel hűtött fal segítségével desztillálják: így lesz belőle édesvíz.

Ez a technológia viszonylag olcsó és egyszerű megoldás olyan területekre, ahol a mezőgazdaság eddig nem volt életképes.

2000-ben Paton Dr. Philip Daviesszel dolgozott együtt a birminghami Aston Egyetemről, hogy egy könnyebb, erősebb és egyszerűbb szerkezetű üvegházat készítsenek. A kísérleteket Al-Aryam szigetén folytatták Abu Dhabiban. Négy évvel később Paton és csapata a Sultan Qaboos Egyetem kutatóival együttműködve fejlesztett ki egy másik üvegházat az ománi főváros, Muszkat közelében, amely bemutatta, hogy mire képes ez a technológia extrém sivatagi éghajlaton is.

2010-ben a cég belevágott az első ipari méretű projektjébe a dél-ausztráliai Port Augusta kikötővárosa mellett. Az eredetileg közel 2000 négyzetméteres (21500 négyzetláb) létesítmény azóta 50 hektárosra nőtt az Adelaide központú, fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó Sundrop Farms felügyelete alatt. Az üvegház pedig nem kevesebb, mint 15 piacot lát el paradicsommal Ausztráliában.

Fotó: Forrás: Wikimedia commons; Fordítás: Tóth-Gál Enikő

A teljes cikk a lenti linken olvasható tovább.

Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
„Éghajlatbarát” megoldások a mezőgazdaságban 10 lépés a fenntartható élelmiszer-fogyasztás felé 1970 óta súlyosan csökkent a madarak száma Dániában 2024-től jöhet a kötelező otthoni komposztálás az Európai Unióban 2050-re 143 millióra nőhet az éghajlatváltozás miatt elvándorlók száma