2018. augusztus 22., Menyhért, Mirjam
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Méhek nélkül a katasztrófa felé?

Einstein állítólag azt mondta, ha kipusztulnak a méhek, négy éven belül az emberiség is eltűnik a Földről. Hogy valóban ezt állította, vagy csak neki tulajdonítják ezt a drámai jóslatot, nem tudni, de  az biztos, hogy a virágok beporzása nélkül élelmiszereink nyolcvan százaléka nem jöhetne létre.

Zümmög, csíp, és mézet csinál. Nagyjából ennyit tudunk a méhekről, pedig létünk szempontjából baromi fontosak, ugyanis beporozzák, termőképessé teszik azokat a növényeket, amelyeket az ember és a táplálékául szolgáló állatok megesznek. Finoman szólva tehát nem merül ki számunkra abban a jelentőségük, hogy mézet tehetünk reggel a teánkba.

Fotó: Pexels.com

Ami a legelképesztőbb velük kapcsolatban az az, hogy mi mindent képesek egymással megtárgyalni ezek a kicsi, általában csak negyven napig élő (magukat voltaképpen halálra dolgozó) rovarok. Pedig nincsenek kevesen, egy-egy családban körülbelül hatvanezren élnek – szavak nélkül mégis szót értenek, bámulatosan szervezett az életük. 

Akiket a virágok közt látunk repkedni, mind nőstények. Szexuálisan nem érettek, mert kicsi korukban nem kaptak sok pempőt, mint az egy szem királynő, aki a herékkel, vagyis a hímekkel hetyeg – néha hússzal is párosodik egymás után – és annyi hímcsírasejtet táraz be magának, hogy abból két-három éven át rakosgathatja a petéit a viaszból épített pompás sejtrendszerbe.

A bébik etetéséről a dolgozók gondoskodnak.

A megtermékenyített petékből csupa lányutód fejlődik. Ők felnőtt életük első felében hatszögletű sejtekből álló lépet építenek a testükben termelődő viaszból, védik a kaptárt a betolakodóktól, ovis lárva-kistesókat pátyolgatnak, pempővel, virágporral, mézzel tömik őket, takarítanak, majd körülbelül húsz naposan elhagyják a kast, és elkezdik kis „kosárkájukba” (hátsó lábukon lévő pollenzsákjukba) gyűjteni a virágport és a nektárt (cukorszirupot) a mező virágainak kelyhéből. Ha nektárforrásra bukkannak, megörülnek, gyorsan visszarepülnek a bázisra, és eltáncolják, hogy buli van. Ekkor a többi méh is kirepül.

Ha veszünk egy kiló mézet, tudjuk, hogy ekkora mennyiség előállításhoz 50-60 ezerszer kell fordulniuk. Nem csoda, hogy a repkedő dolgozók kb. két hét alatt kipurcannak. Hogy minek a méz? Mivel a hideg évszakban virágok híján táplálék nélkül maradnak az akár öt évig is élő királynővel áttelelő cimbik, a gondos munkások nektárból a gyomruk speciális nedveinek segítségével mézet készítenek, ezt visszaöklendezik a kaptárba visszatérve, majd a viaszsejtekbe pakolják téli elemózsia gyanánt. (Ahhoz, hogy a méz ne romoljon meg, állandó hőmérsékletet, 32 Celsius-fokot, és páratartalmat kell biztosítaniuk a méheknek a kaptárban, ezért van egy speckó legyezőcsoportjuk: szárnyerővel oldják meg a szellőztetést, télen meg összebújnak, ugye.) Ha valamilyen kártevő, élősködő jut a méz közelébe, akkor az őrszemek, mert ilyenek is vannak, propoliszt vagyis méhszurkot termelnek, és semlegesítik a támadót, lezárják a kaptár réseit.

Fotó: Pexels.com
 

Ha a megtermékenyített petékből csak csajok lesznek, akkor hogyan jönnek létre a herék, a pasik? Nos, úgynevezett szűznemzéssel. A mi Máriánkhoz hasonlóan a nőstény méhek (nemcsak a királynő, hanem egyik-másik dolgozó is) képesek utódokat létrehozni hímivarsejt közreműködése nélkül, de ezekből a petékből csakis fiúk fejlődhetnek. A fiú méhek szerepe az a méhtársadalomban, hogy miközben a lányok széthajtják magukat a mezőn, ők röptében párosodnak a királynővel, viszont az aktusba belehalnak, úgyhogy mégsem irigyeljük annyira a befutókat. Akik megússzák a királynőt, azokat meg télen elkergetik a kaptárból – hát, fene tudja, egyiknek se könnyű.

Na, és a már emlegetett briliáns kommunikáció, a tánc… 

A méhek mozgásos kommunikációját táncnak nevezik a méhtudorok. Sokféle tánctípus van, amellyel le tudják jelelni egymás közt, hogy merre és milyen távolságban van a táplálékforrás (a virágporból szagmintát és kóstolót is prezentálnak) a víz vagy rajzáskor az új fészek.

Van olyan tánc, amivel azt jelzik, hogy „passzolhatod a nektárt”, és van, amelyikkel azt közlik, „gyere már, kell a segítség” – új gyűjtőméheket toboroznak a fiatal belső munkások közül. A felderítők se piskóták. Ők keresnek alkalmas lakóhelyet a családnak, ha kinőtték a régit (rajzás). A felderítők képesek konzultálni, letáncolni a paramétereket egymásnak, és ha a szemle után úgy ítélik meg, a másik alkalmasabb kéglit talált, akkor hallgatnak rá, nem golyózzák ki. Addig-addig egyezkednek, amíg már csak egyetlen lehetőség marad, és a raj útnak indulhat, élén a felderítőkkel, akik feromonokkal mutatják az utat.

Fotó: Pexels.com

Sajnos ezek a csodás kis lények komoly veszélyben vannak – és nemcsak ők, hanem rajtuk kívül több ezer más, megporzó rovarfaj is, világszerte csökken a számuk. Az okok sokfélék, és sokat vitatkoznak róluk a tudósok. Valószínű, hogy a globális felmelegedés, az egyre gyakoribb aszályok, a kártevők elleni vegyszerek, a monokultúrás gazdálkodás (egyféle növény termesztése egy nagyobb területen) és a természetes élőhelyek eltűnése együtt járul hozzá a tömeges pusztuláshoz. Először Észak-Amerikában figyelték meg az azóta kaptárelhagyásnak nevezett rejtélyes jelenséget. A méhek kirepülnek, de nem keresnek új lakhelyet, a kaptár kiürül, a távozó méhek elhullanak. Kollektív öngyilkosságuk oka ismeretlen.

De feltételezik, hogy a kaptárelhagyáshoz is köze lehet a főmumus neonikotinoid növényvédőszer-családnak, amely károsítja a méhek idegrendszerét és csökkentheti szaporodóképességüket valamint különféle betegségeket is okozhat bennük.

További érdekességeket az alábbi linken lehet olvasni. Végezetül ezen a linken módunk van aláírni a petíciót a neonikotinoid növényvédőszerek betiltásáért.

Neked ajánljuk
Robot helyettesítheti a beporzáshoz hiányzó méheket Lehet erre a beporzó drónra cserélni a lepkéket és a méheket? Zengőlegyeknél mutatták ki méhek betegségeit Az adóparadicsomokból származó vagyon pokoli természetkárosításra képes A denevérek világával ismerkedhetnek a látogatók az Abaligeti-barlangnál
Tovább a forrásra: wmn.hu
Vissza
Hírfolyam