2018. november 20., Jolán
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Hány embert tud Kína etetni?

A kínai vízgazdálkodás mezőgazdasági és élelmiszeripari hatásait vizsgálja egy amerikai kutató. Modellje a világ más régióiban is felhasználható.

Tiziana Smith, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) posztgraduális hallgatója régóta foglalkozik vízgazdálkodással. A Harvardon környezettudományt tanult, és a szennyvíz városi régiókban történő hasznosításával foglalkozott.

Az egyetem elvégzése után Hanoiban dolgozott a Világbanknál, ahol közelről tanulmányozhatta a mezőgazdaság és az életmód kapcsolatát, azt, hogy hogyan befolyásolja az agrárium a hétköznapokat.

A források rendelkezésre állása és a mezőgazdaság globális helyzete erősen összefügg a megélhetéssel; megteremti, hogy biztonságos környezetben éljünk, és felcsillantja az igazságosabb élelmiszerrendszer lehetőségét – vallja a kutató.

Különösen az agráriumban nagyon nem mindegy, hogyan használjuk az egyre szűkülő forrásokat. Köztudott: a mezőgazdasági szektor a világ legnagyobb vízfogyasztója.

Doktorijában azt a kérdést próbálja megválaszolni Smith, hogy

hány embert tud Kína etetni?

A kérdés nemcsak azért érdekes, mert a világ legnagyobb lélekszámú országáról van szó, hanem azért is, mert

a lakosság egyre jobban él, tehát minőségibb élelmiszerekre, több húsra és zöldségre van szükségük, és ezekhez több természetes erőforrás, például víz kell.

A váltás szorosan kapcsolódik egy másik változáshoz – a korábban önfenntartó kínai mezőgazdaság a nagyobb élelmiszerimport felé mozdult el. A változás pontos mechanizmusát viszont még nem tárták fel.

„Mi az oka, hogy többet importálnak? Azért lenne így, mert valóban nincs elég erőforrásuk a szükséges élelmiszer megtermeléséhez, vagy esetleg politikai vagy gazdasági okok miatt? Próbálom megérteni, hogy erőforrásaik korlátozzák-e a termelési rendszert vagy sem” – magyarázza Smith.

Az előzetes tanulmányokból kiderült, hogy a jelenlegi megművelési mintázatok megváltoztatásával és az öntözési infrastruktúra beruházásaival nőhetne a kínai élelmiszertermelés.

Smith a vízhozzáférés és a terméshozam kapcsolatát szimuláló hidrológiai, műholdas információkon is alapuló regionális és globális adatokat feldolgozó, elődeinél finomhangoltabb modellt dolgozott ki. A kérdés megválaszolása lehetetlen anélkül, hogy pontos adatai lennének a növények vízfelhasználásáról és a közben elpárolgott vízmennyiségről.

A számítógépes modell kalibrálásához és a szimulációk lefuttatásához műholdas, éghajlati, valamint az esőt és az áramlatokat mérő eszközök által gyűjtött adatokat használt.

A sikerhez kulcsfontosságú volt, hogy hivatalos és megbízható adatokat használjon, ezért Washingtonban az MIT Tudománypolitikai Kezdeményezése keretében a NASA Földet monitorozó műholdjaihoz kért támogatást. Nem meglepő, mert ő is ezeknek a műholdaknak az adatait használja, és

modellje ugyan „csak” a kínai mezőgazdaságot vizsgálja, de a kutatás hatásai globálisak.

A válaszok a világ más részein, például a Szaharától délre eső Afrikában ugyanolyan relevánsak – egyre gyorsabb a népességnövekedés, az élelmiszerszükséglet jobban nő, mint Kínában –, és Smith bizakodik, hogy módszerét máshol is fogják használni.

Neked ajánljuk
Szarvasmarhákat terel a robot Angus, a mezőgazdarobot Már több ezer éve termeszt kakaót az ember Napsütésben a szemét is a klíma ellen fordul Zero waste bevásárlózacskó
Tovább a forrásra: szuperfarm.hu
Vissza
Hírfolyam