2019. december 9., Natália
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Mennyibe kerül a függőleges mezőgazdaság?

A nagyvárosok vertikális farmjai a jelen és a közeljövő mezőgazdaságának leglátványosabb, legtrendibb jelenségei közé tartoznak. De mennyire kivitelezhetők és gazdaságosak ezek a függőleges kertek, milyen tényezők határozzák meg hatékony működésüket?

Három tényezőtől,

a víz, az energia és a munkatevékenység közben kibocsátott szén-dioxid költségeitől függhet a jövő nagyvárosi mezőgazdaságát meghatározó, úgynevezett vertikális farmok tevékenysége, élelmiszergyártásban játszott szerepe

állítja Luuk Graamans, a következő évek agrártechnológiáinak és szolgáltatásainak elméleti és gyakorlati kidolgozásában fontos szerepet játszó holland Wageningen Egyetem (WUR) kutatója.

Az agráriumban egyre nagyobb tisztelettel övezett felsőoktatási intézmény (és a Delfti Műszaki Egyetem, TU Delft) Üvegházi Kertészet Csoportjának kutatói a vertikális gazdálkodást mint új gyártórendszert vizsgálják.

A hagyományos üvegházakkal összehasonlítva a vertikális farmokon a növénytermesztéshez szükséges víz és szén-dioxid mennyisége ugyan csökkenthető, a hűtésé és a párátlanításé viszont nem Fotó: AFP

Hogyan segíthet a nagyvárosi mezőgazdaság legemblematikusabb formája a nemzeti és a nemzetközi élelmiszeriparnak?

„A kérdés sokkal összetettebb, mint első hallásra tűnik. A válasz komplex problémából indul ki, mert nemcsak a termeléstől, hanem a víz, az energia és a szén-dioxid árától is függ” – nyilatkozta Graamans, aki egy példával szemléltetett. 

„Mennyibe kerül egy fej saláta?” – tette fel a kérdést.

Ha a holland üvegházakban termesztett zöldségre gondolunk, jól ismert a válasz. Az üvegház- és a növekedési modellek felhasználásával, bizonyos mennyiségű víz-, energia- és szén-dioxid fogyasztás/generálás mellett ugyanis előrejelezhető a termelés.

Csakhogy akad egy probléma ezekkel a modellekkel – nem alkalmazhatók a vertikális farmokban végzett növénytermesztésre. A nagy sűrűségű termés előállítása és a zárt tér miatt a hőtermelést, a hűtést és a párátlanítást is figyelembe vevő új megközelítésre van szükség.

A két növénytermesztési rendszer összehasonlításánál központi kérdés, hogy mennyi energiára van szüksége egy vertikális farmnak. „Hagyományos” üvegházakkal egybevetve a szükséges víz és szén-dioxid mennyisége ugyan csökkenthető, a hűtésé és a párátlanításé viszont nem. A magas belső hőmérséklet és a természetes szellőzés hiánya miatt nagyon komoly hűtésben kell gondolkodni, a hűtés pedig további hőt generál. Csakhogy, amint arra a kutató rámutatott, ez a hő felhasználható a szomszédos városi környezetben.

„A vertikális mezőgazdaság egyik legfőbb jellemzője, hogy megvalósítható a városokban, ahol az energia más felhasználókkal megosztható. Ezek a felhasználók a farmokban generált járulékos hő fogyasztóivá válhatnak”

– állítja Graamans.

A WUR és TU Delft a költségek mellett a vertikális farmok kivitelezhetőségét is behatóan tanulmányozza öt lépésben. A két felsőoktatási intézmény közös kutatási projektje 2019 végén fejeződik be.

Neked ajánljuk
Elsőként térképezték fel a batátavírusokat hazánkban Indiana Jones módjára gyűjtötték tudósok haszonnövények vadon élő rokonainak magjait Vegyszermentes veteményesek, avagy virágokkal a kártevők ellen A növekvő hőség árát mindenki megfizeti Összefogás a klímavédelemért: évente hatvan szénerőmű kibocsátását spórolják meg a vállalatok
Tovább a forrásra: szuperfarm.hu
Vissza
Hírfolyam