2018. augusztus 20., István
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Mi lesz a termőföldjeinkkel?

A témával foglalkozó hazai és nemzetközi kutatások szerint jó okunk van aggódni termőföldjeinkért. Pedig azt, hogy egészséges élelmiszerek kerülnek-e az asztalunkra, alapvetően határozza meg a termőtalaj minősége. Hogy miért is vannak egyre növekvő veszélyben termőföldjeink, arról a Karc FM szerkesztősége készített izgalmas interjút Gyulai Ivánnal, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatójával.

Megállítható folyamatról beszélünk?

Megállítható folyamat. Voltaképpen 11 ezer éve forgatja az ember a termőtalajt, szántja és ássa. Ezalatt a 11 ezer év alatt jutott el odáig az emberiség, hogy a termőtalaj 80 százalékát elművelte. Jelenleg 1,6 milliárd hektár szántóföld van a Földön, és körülbelül még 800 millió hektárt be kellene vonni a termelésbe, hogy a folyton növekvő népesség igényét 2050-ig ki lehessen elégíteni. Tehát egy romló környezeti feltételrendszerbe kellene többet és meglehetősen jobb minőségben előállítani élelmiszert. Nagyon nehéz feladatról van szó, de voltaképpen egyik napról a másikra megállítható ez a folyamat abban az esetben, ha a talajforgatásos technológiát meg lehet változtatni. Mindennek az oka az, hogy a termőtalajt felszántjuk és felássuk, megszüntetjük azt a szerves takarófelületet a talaj felszínén, amit például minden ősszel az erdőben ott látunk. A fákról lehullik a falevél, betakarja télre az erdőt, a réten és a mezőn pedig az elsárguló fű és a lágyszárú növények takarják be a felszínt. Ezzel szemben az ember télre kitakarja, felássa, felszántja a talajt, amely így ki van téve a természet mindenféle pusztító erejének, a vízeróziónak, a széleróziónak. Csak hogy lássuk, hogy mennyire kényes folyamatról van szó: 2000 év kell a mi éghajlatunkon ahhoz, hogy tíz centiméternyi termőtalaj keletkezzen. Hogyha ezt visszafejtjük, akkor kétszáz év alatt egy centi, húsz év alatt egyetlen milliméter talaj keletkezik. Ha fölszántjuk a földet, akkor egyetlen talajművelettel annyi talajt pusztítunk el, mint amennyi 17 év alatt keletkezik.

De ha húsz év alatt egy milliméter keletkezik, ez azt is jelenti, hogy az imént elmondott folyamat megfordításához ugyanúgy tudatos emberi beavatkozás szükséges, és a természetre már nem tudjuk bízni.

Voltaképpen arra van szükség, hogy ne forgassuk, ne szántsuk fel a talajt. Erre van technológia. A világ mezőgazdasági területeinek a 7 százalékán ún. „direkt vetéses technológiát” alkalmaznak, amit „zöld mulcsos” eljárással kombinálnak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy fő termény, mondjuk búza, amit vagy ősszel vagy tavasszal direkt vetéssel elültetnek a földbe, tehát nincs klasszikus talajelőkészület. Egy direkt vetőgép, egy erre kialakított speciális berendezés megfelelő mélységbe szántás nélkül elteszi a magot a földbe, és így aztán a földnek a mennyiségi pusztulása nem történik meg. Másrészt viszont azt a szervesanyag-mennyiséget, amely keletkezik, nem égetik el, vagy nem bálázzák össze, hanem ottmarad a föld felszínén. Ezt a módszert hívjuk „mulcshagyó direkt vetésnek”.

Gyulai Iván az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány biokertjében Fotó: www.ecolinst.hu

Van a zöld mulcs is, ami azt jelenti, hogy amikor a fő terményt leszedtük, tehát például learattunk július végén, augusztus elején, akkor a tarlóra másodveteményeket, magkeverékeket, többféle növénynek a magjait ültetjük el abból a célból, hogy a különböző mélységben gyökerező növények a talajból felhozzák a táplálékot. A szervesanyag-utánpótlás pedig azt biztosítja, hogy a zöld mulcsnak, illetve a fő terménynek az ottmaradó szármaradékát az élet lebontja. Így visszatér a talajnak a megfelelő biodiverzitása. Egy hektár erdőben – amiről az előbb beszéltem, hogy őszre betakarja a falevél az erdőt, amit az élet majd szépen lebont, elkorhasztja a lehullott falevelet – tetszőleges mélységben 15-35 tonna körüli életet lehet találni. Ez csak az élő anyagra vonatkozik, nem az elhaltra. Ezzel szemben ma egy szántóföldön kb. 2-4 tonna az, ami ott megtalálható életben. És ez az élet az, ami számunkra esszenciális ahhoz, hogy például a répának ne csökkenjen 4 százalékra az ásványianyag-tartalma. A talajban élet kell hogy legyen. A talajban gyakorlatilag szinte minden olyan ásványi anyag rendelkezésre áll, ami kell a növény számára, nem kell nekünk mesterségesen bevinni. De ahhoz, hogy ez hozzáférhető, tehát oldott, ionos formában rendelkezésre álljon a növények számára, szükség van a talajlakó baktériumok munkájára is, meg azokra a gombafonalakra, amelyek segítségével jut el végül az ásványi anyag a növényekhez.

Azért az a kérdés fölmerül ezzel kapcsolatban, hogy a direkt vetés tud-e olyan terméshozamokat hozni, amelyekkel az ön által említett, egyre nagyobb ellátási igény kielégíthető?

Természetesen vannak még problémák a direkt vetéssel úgy, ahogy ma ezt a technológiát alkalmazzák. A versenyképességi feltételeknek, ha tetszik, ha nem, meg kell felelni. Az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában vannak nagy direkt vetőterületek. A direkt vetés kifejezetten talajkímélő, tehát megoldja azokat a problémákat, amelyekről beszélünk, de nem környezetkímélő, tekintettel arra, hogy rengeteg gyomirtó szert alkalmaznak. Magát a felületet gyomirtó szerekkel tartják tisztán. A zöld mulcsot, amit másodveteményként ráültetnek, sokszor gyomirtó szerekkel pusztítják el róla, nem várják meg, hogy megfagyjon, vagy magától elpusztuljon. Vannak tehát technológiai problémák, amiket még javítani kell, de összességében a mulcshagyó direkt vetés nemcsak a talaj minőségét, beltartalmát javítja ki nagyságrendekkel, hanem mennyiségileg is sokkal kedvezőbb produktumot hoz.

Azt mondják, hogy Európában tizenhétszer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy épül vagy helyreáll. Tehát 17 kilogramm termőtalaj megy tönkre, amíg 1 kilogramm újraéled?

Ez John Crawford, egy ausztrál talajtanos professzor tanulmányában áll, mi is tőle vettük ezeket az adatokat, amit úgy kell értelmezni, hogy tizenhétszer gyorsabban pusztul a termőtalaj. Ami egy év alatt keletkezik normál ütemben, mondjuk, egy forgatatlan ökoszisztémába, 17 év alatt keletkezik, és egyetlen talajművelés alkalmával elpusztul.

Ha a laikus nyelvezetére lefordítom, akkor ez sivatagosodást is jelent?

Sivatagosodást is jelent, mivel a talajnak a szerkezete folyamatosan tönkremegy, elporosodik, és a port a szél elfújja. A legnagyobb talajpusztulás mértéket Kínában lehet ma tapasztalni, ahol ötvenhétszer gyorsabb a talajnak a pusztulása, mint a megújulása, és a Góbi-sivatag ebből a tönkretett talajból táplálkozik, annak ellenére, hogy Kína mindent megtesz azért, hogy ezt egy ún. zöldfallal megállítsa. Sokkal nagyobb a romlás üteme, mintsem hogy képesek legyenek ezt kezelni.

Ha már a rohamosságot említette, a több ezer, több tízezer évre visszanyúló folyamatokat: a talajpusztulás üteme, vagy a talajkimerülés üteme gyorsul?

Bármilyen hihetetlen, de mennyiségileg is a folyamatnak a végére érünk olyan szempontból, hogy hol lehet még bevonni szántóföldi termesztésbe termőtalajokat. Gyakorlatilag most már az erdőket, a „világ tüdejét” kellene kivágni, hogy újabb területeket lehessen bevonni. Emellett annyira tönkretettük a talajszerkezetet, hogy fizikailag is elfogy a föld. A harmadik paraméter pedig ez a minőség, tehát a talajlakó éveknek a nagymértékű csökkenése. Úgy tönkretettük a talajéletet, hogy nincs, ami felszívható állapotba hozza a növény számára a tápelemeket, amit ezért mesterségesen műtrágyákkal pótlunk. A műtrágyázásnak az a következménye, hogy egyensúlytalanná válik a növénynek a fejlődése, a tősejtek elnyúlnak, és a növények támadhatóvá válnak a különböző kártevőkkel szemben.

Erre kitaláltuk a növényvédelmet, és mindenféle kemikáliákkal próbálunk a növényeknek segíteni. Viszont, ha kemikáliákkal kezeljük a növényeket, akkor mi dolgozunk helyettük, megkíméljük a növényt attól, hogy önmaga alakítsa ki a védekezését a kártevőkkel szemben. Ezért csökkennek le a beltartalmi értékek, hiszen az, hogy ők védekeznek azt jelenti, hogy például vitaminokat termelnek. Nem azért termelnek vitaminokat, meg mérgeket, meg nem tudom én miket, hogy az embernek kedvezzenek, hanem ez az ő védelmüket jelenti. Itt egy francia metakutatásra szoktunk hivatkozni, ami semmi újat nem csinált, csak végignézte a jelentős beltartalmi értékű vizsgálatokat az 50-es évektől a 2000-es évekig. A kutatás szerint abban az almában, amit a nagyanyám az ötvenes években megevett, százszor több C-vitamin volt, mint a maiban.

Akkor ennek hatása kell hogy legyen már az emberi szervezetre is.

Ennek a hatását úgy hívjuk, hogy „minőségi éhezés”. A mennyiségi éhezés, az, hogy az ember nem kap naponta megfelelő kalóriát, a földön 800 millió embert érint. Ugyanakkor a civilizált világban szinte mindenki éhezik minőségileg, vagyis nem kapja meg azokat a tápelemeket, mikroelemeket, vitaminokat – szóval mindent, ami az egészségünkhöz szükséges –, mert a beltartalmi értékek lecsökkentek, azért, mert a talajt tönkretettük, és nincs benne élővilág, és akkor mi védekezünk, és akkor nincs beltartalom, majd jött a műtrágya és a betegség. Így jutottunk el a mai áldatlan helyzetig, hogy az emberek betegek, és a gyógyszertárba járnak mikorelemekért meg egyebekért. De nem tudjuk helyettesíteni azt az összetételt, amit a természet tud adni a számunkra. Valamiből sokat szedünk be, valamiből nem – e mögött nincs pillanatnyilag tudomány. Precíziós embertáplálásnak kellene hívni, hogy a gyógyszertárból próbáljuk fedezni azokat a beltartalmi értékeket, amelyeket egyébként a táplálékból kellene. Amikor tehát eszünk, csak ballasztanyagot veszünk magunkhoz.

Neked ajánljuk
Önti a pénzt az EU az élelmiszerek marketingjére Hódít az egészséges étkezés Egészséges táplálkozás = élelmiszer-pazarlás? A hőhullámokat a tengeri élőlények is megsínylik Tovább csökkent az óriáspanda veszélyeztetettsége
Forrás: Karc FM
Vissza
Hírfolyam