2018. október 23., Gyöngyi
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Az éghajlatváltozás hatása a magyar erdőkre

A Dendroctonus ponderosae egy észak-amerikai szúfaj, egy példánya nagyjából akkora, mint egy rizsszem. Normális körülmények között hasznos szerepet tölt be a fenyőerdők ökoszisztémájában: a legyengült öreg fákat támadja meg, így gyorsabban tudnak fejlődni a fiatalabbak. Az elmúlt évtizedek egyre forróbb és szárazabb nyarai miatt azonban tömegesen elszaporodott és támadta meg a melegedés miatt kiszáradó fenyőerdőket.

A szú az utóbbi húsz évben több, mint 30 millió hektáron, Magyarország területének több mint háromszorosán pusztította el a fenyőerdőket az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Olyan egybefüggő óriásfenyveseket fertőzött meg, amelyekben ember is alig járt. A kár mértéke a Magyarországról nézve hatalmas méretek miatt rendkívülinek hat, de a klímaváltozás pusztító hatása az erdőkre globális jelenség, és már nálunk is helyrehozhatatlan károkat okozott.

Az egyik leglátványosabb magyarországi példa erre a Zala megyei bükkösök tömeges pusztulása volt a 2000-es évek első felében. A szárazság miatt legyengült fákat két robbanásszerűen szaporodó rovarfaj is megtámadta. A bükkösök gyakorlatilag lábon elszáradtak. Előbb az ágaik törtek le, majd leesett a koronájuk, végül kettétört a törzs. Egy-két év alatt 200-300 ezer fát kellett kivágni – mondta el Horváth Iván, a Pro Silva erdészeti szövetség elnöke.

Magyarország sajátos klímája miatt az egyik leginkább sérülékeny európai ország az éghajlatváltozás szempontjából.

A '80-as évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet 2 Celsius-fokkal nőtt. Az évszázad végére a nyári átlaghőmérséklet 4-5 fokkal lehet magasabb az 1971 és 2000 között mért átlaghoz képest, a nyarak valószínűleg szárazabbak lesznek, és egyre nagyobb területeket sújt majd az aszály.

A Havas-csúcs a Mátrában Fotó: Wikipédia

Míg az ember által művelt mezőgazdaság esetében egyelőre a jövő riasztó, nem pedig a jelen, addig az erdőknél már javában tart a pusztulás. Ebben az is szerepet játszik, hogy

egyetlen ökoszisztéma sincsen annyira kitéve az éghajlatváltozásnak, mint az erdők.

A fák nem képesek gyors helyváltoztatásra, az erdőket nem trágyázzák, nem öntözik, nincs növényvédelem, és a kártevők ellen sem lehet védekezni. A lucfenyőre keresztet vethetünk, Magyarországon több fafaj eltűnőben van, és harminc éven belül olyan klimatikus viszonyok lesznek, hogy az ország bizonyos részein fák egyáltalán nem tudnak megélni.

Jelenleg Magyarország területének 21 százalékát borítják erdők. Ez alacsonyabb a 42 százalékos EU-átlagnál, de jelentős előrelépés az 1945-ös 12 százalékos arányhoz képest. A három legelterjedtebb faj az akác (az erdőterületek 21 százalékát borítja), a cser (11 százalék) és a bükk (6 százalék).

A klímaváltozás áttételesen hat az erdőkre

Részben az erdőket befolyásoló környezeti tényezőket változtatja meg (például a csapadék mennyiségét, a talaj összetételét vagy a levegő páratartalmát), részben az erdő élőlényeinek összetételét. A fáknak éppen nyáron van szüksége a legtöbb vízre, és Magyarországon éppen ennek az évszaknak a csapadékosságára van a legnagyobb hatással a klímaváltozás. Az egyre gyakoribb aszályok több fafaj számára végzetesek lehetnek.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy a klímaváltozásnak akár pozitív hatásai is lehetnek hazánk növényzetére. A fáknak a levegőben lévő szén-dioxidra, vízre és a talajból származó sókra van szüksége a növekedéshez. A ‘70-80-as évektől azt figyelték meg, hogy a klímaváltozás hatására felgyorsult a fák növekedése a melegedés, valamint a levegő növekvő szén-dioxid-koncentrációjának növekedése miatt. Somogyi Zoltán, az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója szerint azonban ez a folyamat mára megfordult az egyre növekvő melegedés és szárazság miatt, ugyanis

a fotoszintézishez szükséges víz egyre korlátozottabban hozzáférhető.

Az egyre gyakoribb aszályok miatt a fák életereje gyengül, ritkul a koronájuk, ágaik száradni kezdtek, és ezáltal kártevők és betegségek célpontjai lettek. Ezzel párhuzamosan a melegedés miatt a kártevők élettere is elmozdul: olyan területeken is megjelennek, ahol korábban nem fordultak elő. Ebből kifolyólag a klímaváltozás már a szárazságtűrő fafajokat is veszélyezteti. Erre jó példa a szárazságot leginkább tűrő fajok közé tartozó feketefenyő pusztulása a Keszthelyi-hegységben.

A feketefenyő a mediterrán térségből származik, és a Balaton-felvidék mellett még a legrosszabb alföldi homokra is telepítették. A Keszthelyi-hegységet az 1930-as években ültették be feketefenyőkkel, hogy stabilizálják vele a sziklás, terméketlen felszínt. A szárazság miatt azonban a fák legyengültek, úgyhogy mióta 2013 környékén megtámadta őket egy gombafertőzés, a Keszthelyi-hegység erdeinek kétharmada elpusztult.

A fenyők jobban megsínylik a szárazságot, mint a lombos fajok, mert kevésbé hatékonyan tárolják a vizet.

Az egész országot érinti a lucfenyő pusztulása, amely lényegében teljesen el fog tűnni Magyarországról.

A lucfenyő egy rendkívül jól hasznosítható faj. Első osztályú faanyag, és karácsonyfaként is az egyik legnépszerűbb típus. Hasznossága miatt több helyen ültették Magyarországon az elmúlt száz évben, jelenleg a faállomány 1,2 százalékát adja.

A lucfenyőnek a betűző szú okozza a vesztét

Ez a szúféle eddig is lakott a fenyőkben, de most egyrészt nagyon elszaporodott, másrészt korábban gyantával tudott védekezni ellene a fenyő, de már nem képes rá, mert elkezdett száradni. – A lucfenyőre keresztet lehet vetni Magyarországon, csak mutatóban fog maradni belőle pár példány – mondta Horváth Iván. A lucfenyő Európa-szerte pusztul, és nem csak azokon a térségekben, ahol nem őshonos.

Horváth Iván szerint a szintén jó szárazságtűrő cser is veszélyben van. – A cser hiába melegkedvelő fa, a Balkánról feljövőben van egy gomba, amely a fiatal állományokat teszi tönkre. Megállíthatatlanul nyomul északra, mára a Mátra lábához is eljutott – mondta.

Somogyi Zoltán szerint súlyos károkat szenvedtek az Alföld kocsányos tölgyei is, mivel a talajvíz szintje több méterrel csökkent a belvízcsatornák kialakítása miatt.

Hajdúsámson védett kocsányos tölgyfája Fotó: MTI Fotó: Oláh Tibor

Jönnek a pusztaságok

A fatermesztés szempontjai alapján a magyar erdőket négy osztályba sorolják klímájuk szerint. A bükkös klímába a leginkább csapadékos és párás hegyes dombvidékek tartoznak. A gyertyános-tölgyes klímát szintén üde lomberdők jellemzik, de kevésbé csapadékos és párás, a hőmérséklet némileg melegebb. A cseres-kocsánytalan tölgyes klímában már sem a gyertyán, sem a bükk nem tud megélni, csak a szárazabb lomberdők.

Az erdős sztyepp jelenleg a legszárazabb erdészeti klímaosztály Magyarországon, fafajokkal nem is lehet jellemezni, mert eredetileg mezőség volt. Somogyi Zoltán szerint ugyan nagy bizonytalanságok vannak a kilátásokkal kapcsolatban, de az

biztosnak tűnik, hogy a klímaváltozás miatt az összes hazai erdő klímazónája eltolódik.

A bükkösből gyertyánostölgyes klímaosztály lesz, a gyertyánostölgyesből cseres, cseresből erdős sztyepp, az pedig egyre inkább elsivatagosodik. Az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos tanácsadója, Führer Ernő kutatása alapján ez a folyamat már javában tart. Führer Ernő kutatásai alapján az 1961-1990-es bázisidőszakhoz képest az ország bükktermesztésre ideális területeinek aránya 5,5 százalékról 2 százalékra csökkent az 1981–2010 közötti évekre. A gyertyános-tölgyes klímájú területek aránya 29 százalékról 21-re csökkent, miközben a kocsánytalan tölgyes-csereseké 47 százalékról 51-re nőtt, az erdős sztyeppé pedig 19 százalékról 25-re.

A kutatók között konszenzus van arra vonatkozóan, hogy

a magyar középhegységek emblematikus fafaja, a bükk minden bizonnyal eltűnik Magyarországról a század végére.

A bükk száz éve még az értéktelenebb fajok közé tartozott, de miután rájöttek, hogy gőzöléssel jól megmunkálhatóvá tehető, fontos bútoralapanyaggá vált. – Ráadásul kevés szebb dolog van annál, mint egy őszi bükkös – mondja Mátyás Csaba akadémikus, a Soproni Egyetem professzora, aki szerint a bükk az erdészek egyik kedvence fafaja.

A század végére eltűnhet Magyarországról a bükkfa

A bükkösök állapotromlásának egyik érdekes jele a magtermelés gyakoriságának változása. Míg korábban átlagosan 7-10 évente termeltek a bükkfák nagy mennyiségű makkot, addig mostanra ez 2-3 évente megtörténik. – A fák próbálnak reagálni a változásokra. Ha természeti katasztrófa éri őket, például tartós aszály, arra a következő évben jelentős terméssel reagálnak – mondta el Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő főmérnöke.

A Soproni Egyetem kutatói szerint 2050-re az ország területének mindössze 1 százalékán élhetnek optimális éghajlati körülmények között bükkfák. Az erdős sztyepp klímájú területek nagysága viszont több, mint a duplájára nőhet a valószínűnek tekinthető forgatókönyv szerint, és az arányuk elérheti az 55 százalékot. Emellett minden bizonnyal megjelenik egy Magyarországon eddig ismeretlen klímazóna is. – Ötven éve még négy zónával dolgoztak, de itt van a nyakunkon egy ötödik is: a sztyepp, vagyis a pusztaság. Ez azt jelenti, hogy kevés esély van arra, hogy erdő maradjon a területén – mondta Mátyás Csaba.

A klímára vonatkozó előrejelzések alapján

30 év múlva az ország területének 11 százaléka pusztaság lehet, alapvetően a Duna–Tisza köze déli és az Alföld nyugati része.

A pesszimista becslések szerint viszont az ország felét fogja pusztaság borítani. A kutatók szerint az alföldi sztyepp klímája leginkább az ukrajnai sztyeppekéhez fog hasonlítani.

A pusztaságot legelőként lehetne hasznosítani, de fákat nem lehet termeszteni rajta, legfeljebb bozótok, cserjék élhetnek meg rajta. A szárazság miatt az erdőterületek drasztikus mértékben csökkennek, ami további lökést ad a klímaváltozásnak, hiszen kevesebb szén-dioxidot tudnak lekötni a fák.

Versenyfutás az evolúcióval

Egy érdekes jelenség is közbejátszik abban, hogy a magyar erdők sérülékenyebbek az európai átlagnál. Erről Mátyás Csaba beszélt nekünk, aki évtizedek óta kutatja a klímaváltozás hatását az erdőkre. A világ vezető tudományos folyóiratában, a Nature-ben is publikált ezzel kapcsolatos cikket, amelyben felidézi, hogy Közép-Európában már a '70-'80-as években is nagymértékű erdőpusztulások voltak. Bár voltak kísérleti adatai arról, hogy a klíma változása állhat a pusztulások mögött, terepi bizonyítéka nem volt olyan helyről, ahol konkrét emberi beavatkozásra nem került sor.

A fenyegetett fenyőfajok helyettesítése miatt 1992-ben Marokkóba utazott, hogy az eredeti termőhelyén tanulmányozza az egyik lehetséges honosítható fenyőfajt, az Atlasz-cédrust. Az Atlasz-hegység ezer méter feletti platóján hihetetlen életerejű cédrusosokat talált, pár kilométerrel délebbre viszont már pusztuló fák voltak. Mátyás Csaba számára ekkor vált világossá, hogy a Szahara felől észak felé nyomuló szárazság fokozatosan pusztítja a fákat, ami bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a magyarországi erdőpusztulások hátterében is a klíma megváltozása áll.

Az Atlasz-cédrus a jövő? Fotó: Wikimédia

Szerinte azért vagyunk a Kárpát-medence fenekén kedvezőtlen helyzetben, mert a síkvidékeken jóval hamarabb érezhetővé válik a klimatikus változás, mint a hegységekben.

Felfelé átlagosan 167 méterenként 1 Celsius-fokkal csökken az átlaghőmérséklet Európában, tehát egy 1000 méter magas hegyen jellemzően 5-6 fokkal van hidegebb a tengerszinthez képest. Síkvidéken azonban 145 kilométert kell megtenni ahhoz észak fele, hogy 1 fokkal csökkenjen a hőmérséklet (tehát Baján elvileg 1 fokkal melegebb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten, mert 145 kilométerre délre fekszik tőle). – Ez azt jelenti, hogy

a hegyekben a növényeknek sokkal könnyebb genetikailag alkalmazkodniuk a hőmérséklet-változáshoz, mint síkságon

– mondta Mátyás. – Ugyanis a fák évente milliárdnyi virágporszemet (azaz pollent) termelnek, amik nagyon röpképesek. Vagyis több tucat kilométer távolságra is elfújhatja őket a szél, vagy akár 100 kilométerre is. – Bár a pollen 90 százaléka rossz irányba megy, 10 százalék bőven elég ahhoz, hogy északabbra vándoroljanak. A fák evolúciós képessége, hogy nagy távolságra el tudják küldeni a génjeiket, és ez segíti a klímához való alkalmazkodásukat – mondta Mátyás Csaba.

Viszont minél nagyobb távolságot kell áthidalniuk, annál kisebb az esélye annak, hogy a pollen genetikai hatást tudjon kifejteni. Azaz Mátyás szerint a fák genetikailag képesek arra, hogy alkalmazkodjanak a klíma változásához, de ennek vannak korlátai.

Ezért nagy jelentősége van annak, hogy milyen gyorsan változik az éghajlat. – A fák nem voltak ilyen gyors változásokra kényszerítve, ugyanakkor a betegségek és a kártevők náluk sokkal gyorsabban tudnak zónát váltani – mondta.

Horváth Iván szerint a fafajok mindig is vándoroltak.

A gond az, hogy a mostani klímaváltozás üteme gyorsabb, mint a fafajok alkalmazkodóképessége.

Szerinte nagyon kell figyelni a természetet, mert sokat lehet tanulni a folyamataiból. Azt mondta, sok helyen megfigyelhető, hogy egy fafaj kipusztulásakor már a pusztulása alatt megjelennek más fajok az aljnövényzetben, például a szárazságot jobban tűrő tölgy- és kőrisfajok.

Ezzel párhuzamosan azonban az invazív fafajok is terjeszkedhetnek. Ezek olyan nem őshonos növények, amelyeknek nincsenek természetes ellenségeik, és gyorsan szaporodnak. Azért károsak, mert kiszorítják az őshonos növényeket, és felborítják az ökoszisztémát, vagyis az egymás mellett élő élőlények bonyolult életközösségét. Az invazív fafajok közé tartozik a zöld juhar, az amerikai kőris és a bálványfa.

A Magyar Mezőgazdaság által megkérdezett kutatók szerint az egyik legfontosabb kihívás annak eldöntése lesz, hogy milyen fafajokat helyezzünk előtérbe az eddigiek helyett. Az erről való döntés a magyar erdők jövőjét évtizedekre meghatározhatja, Fazekas Sándor agrárminiszter is fontos feladatnak nevezte azoknak a fafajoknak a megtalálását, amelyek képesek biztosítani az erdők fennmaradását.

Ahogy a mezőgazdaságról szóló cikkünkben írtuk, a melegedés nem azt jelenti, hogy hirtelen nálunk eddig nem termő déli fajok jelennének meg, ugyanis

a nyári aszályok ellenére több vonásában is kontinentális marad a klímánk.

Például kemény telek továbbra is lesznek. – Számíthatunk Magyarországon eddig ismeretlen fajok megjelenésére, de a szélsőségeken sok múlik. Például a babér nem bírná a téli hideget. Nem lehet simán eltolódásról beszélni, ez egy vadonatúj helyzet lesz – mondta Horváth Iván.

A probléma súlyosságával állami szinten is tisztában vannak. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által az év elején publikált második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában az erdőket érintő kihívások között elsőként említik a klímaváltozást. Ezenkívül célként nevezik meg benne többek között az idegenhonos fajok és kártevők terjedésének csökkentését, valamint a fák kiszáradásának megakadályozását.

Neked ajánljuk
A felmelegedés drámai ingadozást okozhat a világ kukoricatermésében Vezet a marhahústermelés, de az akvakultúra is szennyezi a környezetet Ejtették New York keresetét az olajóriásokkal szemben A sarki jég fehérjét a burjánzó planktonok kékeszöldje válthatja fel Számít, mit eszel!
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
Vissza
Hírfolyam