2018. december 13., Luca, Otília
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Lusta kertészeknek: permakultúra

Már egy akár húsz négyzetméteres területen is létre lehet hozni egy olyan konyhakertet, mely a természettel tökéletes összhangban működik, sőt már majdnem önműködő is. Kevés energiabefektetés és sok segítség a természettől – ez a permakultúra, a hagyományos gazdálkodás még okosabban.

A kertészkedés környezetszennyező lehet?

A kertésznek is van ökológiai lábnyoma: a vegyszeres permetezés, a túl sok ivóvíz ellocsolása, és persze a kertben használatos legkülönfélébb szerszámok (illetve azok előállítása és szállítása), vagy a benzines fűnyírók által kibocsátott CO2.  De gondoljunk a messzi hegyekből származó díszkövekre vagy az egyenesen a Távol-Keletről importált kerti bútorokra – mindezeket beszámítva kertet gondozni tulajdonképpen kifejezetten környezetszennyező munka. Erre jelent megoldást a permakultúrás kertészkedés.

Honnan indult?

A permakultúra gondolata először az ausztrál Bill Mollison és kollégái fejében fogalmazódott meg az 1970-es években, és bár azóta az elv és a gyakorlat is meghódította az egész világot, a mai napig Ausztráliában a legelterjedtebb.

Bill Mollison Fotó: themercury.com.au

A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis „állandó mezőgazdaság” szavakból származik. Az emberi környezetet és az embert körülvevő és kiszolgáló mezőgazdasági rendszerek olyan elven való kialakítását jelenti, mely gyakorlatilag lemásolja a természetben található fenntartható, vagyis önmagukat fenntartó rendszereket állatok, növények és mikroorganizmusok segítségével.

A permakultúra jelenleg széles körben elfogadott főszabályait a Mollison által 1990-ben megfogalmazott alapgondolat ihlette, miszerint:

„Az egyetlen etikus döntés az, ha vállaljuk a felelősséget saját és gyermekeink létezéséért.”

Mollison azt szerette volna elérni, hogy az emberek egy rövid képzés után maguk is meg tudják tervezni saját környezetüket a permakultúra elvei alapján, ezáltal minél több önellátó település jöjjön létre.

A hosszú távú cél az, hogy a társadalom eltávolodjon, és minél kevésbé függjön az ipari rendszerektől, termeléstől és szállítástól, mivel azok szisztematikusan teszik tönkre a Föld ökorendszereit.

Az elmélet azóta világszintű mozgalommá nőtte ki magát, követői a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat és új ötleteiket folyamatosan megosztják egymással permakultúrával kapcsolatos publikációkban és internetes közösségi oldalakon, ezért sokaknak mára a permakultúra nem csupán dizájnrendszer, de már-már filozófia, sőt életmód is. A magyarországi érdeklődők sincsenek egyedül: a Magyar Permakultúra Szövetség tagjaiként például tanfolyamokon, egy-egy hétvégi kalákán lehet elsajátítani a trükköket és fortélyokat.

Mi kell egy működő permakultúrakerthez?

Termőföld – az első és legfontosabb elem, érdemes minél napsütöttebb területet keresni, és az sem hátrány, ha a talajban különféle giliszták, illetve férgek élnek, mert azok könnyen kezelhetővé, lazává dolgozzák a földet. A férgek által termelt ásványi anyagok és nyomelemek szintén hasznosak. Férgeket egyébként telepíteni is lehet, de nem nélkülözhetetlen elemei a permakultúrakertnek.

Egy csapatnyi csirke – a második legfontosabb hozzávaló, elsősorban a nitrogénben gazdag organikus trágya miatt,

mely egyébként olyan egyéb alapvető elemeket és ásványokat is tartalmaz, melyek a folyamatosan használatban lévő termőföldekből általában hamar kiürülnek. A tyúkok egyes kártevőktől is megtisztítják a kertet, onnantól kezdve, hogy hagyják őket szabadon futkosni, vagyis amint az első hajtások megerősödtek. A csirkealomnak használt szalmából kiváló minőségű organikus trágya lesz,

a tyúkok pedig amellett, hogy megszabadítanak a kártevőktől; antibiotikumoktól, szteroidoktól és egyéb különféle vegyszerektől mentes tojásokkal is megajándékoznak.

A házi szárnyasok is elengedhetetlen részét képezik a permakultúrának Fotó: commons.wikimedia.org

Víz – esszenciális eleme a permakultúrakertnek, nemcsak azért, mert segít nedvesen tartani a talajt, de vonzza a rovarokat és helyi madarakat is, akik pedig a kártevők pusztításáról gondoskodnak.

A kert egyik végébe ezért egy kisebb tavat szoktak ásni, amely, ha még egy vékony iszapréteg is van az alján, a szitakötőket és békákat is képes odavonzani. Ezt első hallásra sokan talán nem az előnyök közé sorolnák, de tudomásul kell venni, hogy ahol egy mini édenkert kialakítása a cél, ott minden élőlény szívesen látott.

Komposztálóhordó, -láda – nélkülözhetetlen, ide a csirkealom mellett az ételmaradékoktól a falevelekig az égvilágon mindent bele lehet – sőt kell – dobni, ami valaha élt, és máskülönben a szemétben landolna. Semmi, ami organikus, nem lesz többé felesleges.

Közvetlen és közvetett előnyök

Ha elkezd működni a rendszer, nincs szükség vegyszeres permetezésre, a kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el – ami szintén hatalmas előny, figyelembe véve, hogy az ipari termelésben egyre erősebb és erősebb növényvédő szereket kénytelenek használni, mert a kártevők sorra immúnissá válnak ellenük.

Létrehozásától kezdve az organikus permakultúrakert gyakorlatilag önmagát tartja fent, az embernek csak annyi a dolga, hogy trágyázzon, ültessen, locsoljon, és végül learassa a termést.

Ha viszont a kártevők túlságosan elszaporodnak, az azt jelzi, a kert egyensúlya felborult, úgyhogy meg kell próbálni visszaállítani.

A permakultúrakert lényege, hogy zárt láncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt.

A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges: mivel a természetes élő környezetet utánozza le, az organikus kert gyakorlatilag önmagát tartja fenn, magyarul nem kell gazolni, kapálni!

Az előnyök közé tartozik az is, hogy egy permakultúrakert környékén soha sem halmozódik fel felesleges szemét, hiszen mindent újra lehet, sőt kell is hasznosítani a komposztáláshoz. A végeredmény pedig a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nemcsak egészségesebb, de olcsóbb is, és még az ökolábnyomunkat sem növeli a Földön.

Mivel a termőterületet csak egyszer kell megtervezni és kivitelezni, onnantól kezdve pedig önfenntartó a rendszer, így

egyetlen permakultúra-konyhakertet több generáció is használhat anélkül, hogy esetleg terméketlenné válna.

Összefoglalva, a módszer kísértetiesen hasonlít elődeink hagyományos kertjeihez, csak sokkal okosabb.

Neked ajánljuk
A biológiai sokféleség és az emberi élet Jól állunk a természeti erőforrásokkal, de egyenetlen a mezőgazdasági termelésünk A Húsmentes hétfő globális előnyei Környezetbarát, vegyszermentes, vízzel lemosható körömlakk gyerekeknek és felnőtteknek Jármű-korszerűsítés a Magyar Postánál
Tovább a forrásra: okovaros-okoregio.hu
Vissza
Hírfolyam