2018. november 13., Szilvia
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

GMO kontra génmegőrzés

A DAGENE egyesület a Duna-menti országokban őshonos állatfajták megőrzésére, fenntartásuk elősegítésére jött létre, és nemrégiben Ökoszisztémák – Termékek – Fajtafenntartás címmel rendezett konferenciát több ország neves szakembereivel. Többek között az is elhangzott, hogy az őshonos fajták jobban képesek alkalmazkodni a stresszes állapotokhoz, mint az újak, és hogy magyar kezdeményezések sora indított el európai összefogást a GMO-mentesség érdekében.

A DAGENE (Dunamenti Állatfajták Génmegőrző Nemzetközi Egyesülete) tevékenysége a baltikumi együttműködéssel immár 15 országra terjed ki, a Duna-völgyi államok mellett Svájc és Grúzia is részt vesz a fajtafenntartó munkában, kutatásokban. Az egyesület azt is vizsgálja, hogy a mai életkörülmények, a klímaváltozás milyen hatással vannak az őshonos fajtákra, azok miként találják meg helyüket a megváltozott körülmények között.

Az elmúlt évek vizsgálatai egyértelműen azt igazolják, hogy az őshonos fajták jobban képesek alkalmazkodni a stresszes állapotokhoz, mint az új fajták.

A gödöllői Haszonállat Génmegőrzési Központban a magyar tyúkfajták génjeit is őrzik  Fotó: genmegorzes.hu

„A konferencia témái – a GMO-mentesség és a genetikai erőforrásaink megőrzése – kiemelten fontos és aktuális kérdések napjainkban – hangsúlyozta Farkas Sándor, az Agrárminisztérium parlamenti államtitkára. – Miért is fontos Magyarországnak a GMO-mentesség, miért ezt az utat választottuk? Azért, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a természeti értékeinkre tekintettel lévő, fenntartható mezőgazdasági termelésben rejlik a jövő, amely jó minőségű, egészséges, biztonságos élelmiszereket állít elő.

Az európai mezőgazdaság GMO-mentessé tétele azonban nemcsak magyar ügy, hanem közös ügyünk.”

Szőke mangalica Fotó: genmegorzes.hu

Magyarország stratégiai kérdésként kezeli a mezőgazdaság GMO-mentes státuszának megőrzését, és élére állt az Európai Unióban is a GMO-mentes fehérje-önrendelkezést célzó kezdeményezéseknek és programoknak. Ennek kapcsán alakult meg 2012-ben a

Duna Szója Szövetség, amelynek célja az átfogó, a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelésre kiterjedő európai GMO-mentes fehérjepolitika. Erőfeszítései eredményeként az unió szójababtermelése folyamatosan növekszik.

Szójabab Fotó: agraragazat.hu

A 2015. évi berlini Zöld Héten a magyar fél meghirdette a „Szövetség a GMO-mentes Európáért” kezdeményezést azzal a céllal, hogy biztosítsa a genetikailag módosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító európai államok összefogását, és egy közös európai GMO-mentes övezetet kialakítását.

Szintén kiemelendő az Európai Szója Nyilatkozat, melyet magyar-német kezdeményezésre 2017. június 12-én jelentettek be. A csatlakozott tagállamoknak szilárd meggyőződése, hogy

Európának új, átfogó fehérjepolitikára van szüksége a mezőgazdaságban és az élelmiszer-előállításban.

Az új politika a hazai forrásokat jobban kihasználja, és ellensúlyozza az élelmiszerekben és állati takarmányokban felhasznált GM-szójabab nagyfokú, tengerentúli importtól való függését.

Magyarországon ugyan köztermesztésben tilos a génmódosított növények alkalmazása, de a takarmányozáson keresztül kénytelenek vagyunk génmódosított szóját használni. Ennek kiváltására az elmúlt évek folyamán több intézkedés történt.

Egyrészt folyamatos kísérletek zajlanak a szóján kívüli, megfelelő mennyiségben és minőségben termeszthető fehérjeforrások felkutatására, másrészt támogatási konstrukciók segítségével is ösztönözik a termelőket a GMO-mentes fehérjenövények termelésére.

Hazánk 2015-től új, termeléshez kötött (azaz az adott növényi kultúra előállítási területének mértékéhez igazodó, például: lóbab, édes csillagfürt, borsó vagy csicseriborsó) támogatási formát vezetett be.

Magyarország a világon elsők között ismerte fel a génmegőrzés fontosságát, és világviszonylatban is kiemelkedő szerepet tölt be a haszonállat-génmegőrzésben,

köszönhetően az állami intézményeinknek, a civil szervezeteknek és az elkötelezett gazdálkodóknak – mutatott rá az államtitkár. A cél egy olyan állami génbanki hálózat kialakítása, amelynek keretében valamennyi régi magyar, őshonosként nyilvántartott haszonállatfajta állami génmegőrzése akár génbanki állományok formájában (in vivo), akár laboratóriumi körülmények között (in vitro) biztosított.

Gyimesi racka juhok legelnek egy mezőn 2009. november 2-án a Nógrád megyei Ecseg határában. Az Erdélyben őshonos, bőséges gyapjat adó, jó tejtermelő, igénytelen fajta tartása hazájában hagyományos módon, igen zord körülmények között zajlik; az állatokat szinte egész évben a havasi legelőkön tartják, csak a téli hónapokra engedik őket pajtákba. Hazánkban a tenyésztés célja a fajta tiszta vérű fenntartása és a génmegőrzés
Fotó: MTI / H. Szabó Sándor

Az állami génbanki hálózat a normál tenyészettől elkülönített állami duplikátumként, a fajtát érő

bármilyen betegség, természeti katasztrófa esetén, vagy egyszerűen egy adott fajta feljavítására

szolgáló génállomány őrzőjeként mindig rendelkezésre áll.

2018. február 20-án megjelent az egyes génmegőrző intézmények fejlesztésének és kiemelt programjainak támogatásáról szóló kormányhatározat, mely alapján 2022-ig mintegy 12 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre a génmegőrzési célok megvalósítására.

Neked ajánljuk
A bioélelmiszerek előállításának követelményei Uniós forrásból kutatja a klímaváltozást a NAIK Minden, amit a pálmaolajról tudni kell! Hogyan állhatnánk másképp a hulladékhoz? Három tipp, amit érdemes ellesni a passzív házak építőitől
Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam