2018. november 19., Erzsébet
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Ez áll a 13 forintos alma hátterében: Nagyon elbaltáztuk!

Kína és az USA után Lengyelország a világ harmadik legnagyobb almatermelője, idén pedig különösen nagy termést szüretelnek. Elég baj ez nekünk. Az elmúlt 14 évben minden lehetőséget elpuskáztunk az ültetvények és a feldolgozóipar korszerűsítésére, és ennek most isszuk az (alma)levét...

A traktorvásárlás támogatása egyszerű, gyors pénzkiszórást tesz lehetővé, az érdekelt gépforgalmazók is üdvözlik az ilyen jellegű pályázatokat. Könnyű pénzt jelent az ültetvények agrár-környezetgazdálkodásba vonása is: egy kicsit okszerűbb vegyszerhasználattal és több madárodúval megoldható, hogy több százezer forint extratámogatásban részesüljön a gazda – ugyanazon a korszerűtlen almaültetvényen.

Termelők, gépkereskedők és szakpolitikusok együtt tehetnek róla, hogy a 2004-es csatlakozásunk óta nem az ágazatok vertikális fejlesztésébe, a feldolgozóiparba folyt a pénz, hanem a legegyszerűbb megoldást választottuk: a pénzt arra használtuk, hogy konzerváljuk az elavult technológiát.

Ezért nem került sor kellő mértékben az ültetvények felújítására és az öntözés fejlesztésére sem. Mostanra pedig elkéstünk vele. A lengyelek az elmúlt hat évben nagyot léptek előre, de tulajdonképpen a csatlakozás óta a termelésszervezés és a feldolgozás terén a legaktívabbak. Viszonylag kis üzemméretekkel is elérték, hogy a gazdák a biztos felvevőpiacra és saját hűtőkapacitásaikra támaszkodva bátran termelnek. Mindezt úgy, hogy a munkaerő-elvándorlás ott már évtizedek óta erős, így Ukrajnából kénytelenek dolgozókat toborozni.

A FAO 2016-os adatai alapján Kína évi 44 millió tonna almával verhetetlen toptermelőnek számít a világon. A termésből 1-1,3 tonna az exportpiacokra is jut, ezzel maguk mögé utasították a korábban piacvezető USA-t. Az Egyesült Államok mindössze 4,6 millió tonnás össztermelésre képes, de 2016-ig több almát tudott megmozgatni a világpiacon, mint kereskedelmi vetélytársa. A harmadik legnagyobb termelő pedig Lengyelország, 2016-ban 3,6 millió tonnás termést tudott felmutatni, amivel Európa legnagyobb előállítójának számít. Idén pedig valóságos almaözönnel néznek szembe: 4,5 millió tonnás termés várható. A belső piacon mindössze 6-800 ezer tonna alma fogy el, további 2,8 millió tonnát pedig feldolgoznak.

Ez a mennyiség bőven felülmúlja a belső piac igényeit, így idén elvileg 2 millió tonna almának megfelelő mennyiséget kellene elhelyezniük az európai piacon.

Nagy lesz a tülekedés, mivel ennek a gyümölcsnek most jó éve volt. Magyarországon is 25 százalékkal több termést várunk a tavalyinál. Feldolgozóiparunk pedig szinte nincs, legalábbis nagyítóval kell nézni az olyan óriási szereplők mellett, mint az Austria Juice.

Almatermelés és -export Forrás: FAO és The World Factbook

Az osztrák Austria Juice 15 telephellyel rendelkezik világviszonylatban, ebből 5-5 található Lengyelországban és Magyarországon, de még Kínában is van egy gyára Hszian tartományban. A részben a kaposvári cukorgyárat is birtokló Agrana tulajdonában álló cég egyszerűen úgy gondolkodik, ahogy a tőke megkívánja: ha sok az alma, akkor nem kínál érte többet, mint amennyiért leszedni hajlandók a termelők. Mivel a túlkínálat hatására a tavaly drága alapanyagból gyártott sűrítmények ára is lezuhant, most a raktárkészletek áron aluli kisöprését is a termelőkön akarja elporolni. Egyszerűen ez látszik rentábilis megoldásnak.

Megéri leszedni? Fotó: agrarszektor.hu

A lengyeleknél ugyanez az osztrák cég ugyanennyi telephellyel van jelen, mint nálunk, de az ottani termelők a korszerű hűtőházaknak köszönhetően könnyebben taktikázhatnak. Költségeiket csökkenti, hogy éghajlati okokból az öntözésre is kevésbé szorulnak rá, mint mi, ám a munkaerőhiány már ott is feszíti a gazdálkodást: az ukrán dolgozók nyugatabbra vándorolnak. A legnagyobb probléma számukra az, hogy a megszaladt termeléssel nem tart lépést a piac. Kis túlzással Ázsiát Kína, Amerikát pedig az USA látja el almával (bár az idei kínai termés gyenge). Oroszországba az embargó miatt nem indulhat európai almaszállítmány. Marad az öreg kontinens szűk piaca, ahol az olaszokkal és a franciákkal is meg kell ütközni a vásárlókért.

Egy termelői tulajdonú hazai feldolgozónak annyi lenne az előnye, hogy nonprofit módon el tudna számolni a gazdákkal, így egy ilyen helyzetben magasabb árat tudna adni, mint a profitra dolgozó. A piaci helyzetből kiindulva ma ez sem jelentene többet 20 forintos léalmaárnál. Hiszen bármennyire is nonprofit egy cég, attól még veszteséges nem lehet. És mivel ugyanazon a sűrítménypiacon versenyez, mint a többi, a mérethatékonysági kérdéseket sem tudjuk megkerülni. Egy százszoros méretű piaci szereplővel szemben nem sok esélyünk marad"

– vallja meg őszintén dr. Apáti Ferenc, a FruitVeb alelnöke. „Persze 20 forint egészen más, mint 13, de tény, hogy ez is messze esik a termelők által remélt 25 forintos kilónkénti ártól. Amikor azonban a lét a tét, igenis számít, hogy nullszaldóval vagy veszteséggel zárjuk-e a szezont. A szakigazgatásnak minden lehetséges eszközt meg kell ragadnia, ha ezt a fuldokló ágazatot meg akarja menteni. Magyarország adottságai – öntözéssel együtt – megfelelők lennének a zöldség-gyümölcs termelés számára. Itt volnának földrajzi előnyeink, szemben a szántóföldi növénytermesztéssel, ahol Ukrajna előbb-utóbb földbe döngöl minket.”

Neked ajánljuk
Már több ezer éve termeszt kakaót az ember Még kellene a csapadék a földeknek A „régi-új” fenntartható mezőgazdaság (videó) Jön az utak új királya? 132 éves klímarekord dőlt meg Japánban
Tovább a forrásra: agrarszektor.hu
Vissza
Hírfolyam