2018. november 18., Jenő
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Agrárium a dzsungelben

Évekig kutatta a brazil őserdőben az egykori őslakosok mező- és erdőgazdálkodási múltját egy magyar kutatónő. Mint munkájából kiderült: az ember már a kőkorszakban is képes volt évszázadokig kimutatható hatást gyakorolni az ökoszisztémára, az indián őslakosok igenis gazdálkodtak, és az ő hajdani módszerük ma is követhető volna.

A gödöllői Szent István Egyetemről egy németországi kitérővel Angliába, majd a dzsungelbe került Gonda Regina jelenleg az Exeteri Egyetemen készül megvédeni doktori disszertációját. Munkájának legfőbb tanulsága az, hogy

az ember már kőkorszaki körülmények között is képes volt érdemi, évszázadokig kimutatható hatást gyakorolni az őt körülvevő ökoszisztémára, a gazdálkodásával jelentősen átalakítva a környezetét.

Mennyire alakították át a környezetet az erdő- és mezőgazdaságot végző dél-amerikai őslakosok a spanyolok érkezése előtt? Erre a kérdésre kereste a választ a magyar kutatónő brazíliai kutatásai során.

Fotó: jajde.hu

A hagyományos feltevés a Kolumbusz érkezése előtti dél-amerikai indiánok gazdálkodásával kapcsolatban az volt, hogy ezek a népek teljes harmóniában éltek az őserdővel, vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és a környezetre gyakorolt hatásuk elenyésző volt.

Ezt az idealizált képet a közelmúltban váltotta fel az az elmélet, amely szerint az őslakosok igenis gazdálkodtak, mi több, tarvágással és más módszerekkel jelentős erdőterületeket irtottak ki. Gonda Regina kutatásai és szerteágazó vizsgálatai szerint az igazság valahol a két feltevés között van.

Az őslakosok helyenként a maguk képére formálták az őserdőt, a folyók mentén komoly telepeket és égetéssel termőterületet hoztak létre, beljebb azonban vegyes erdő- és talajművelést folytattak, a természettel nagyobb összhangban gazdálkodtak.

A manióka és a kukorica fontos táplálék volt, és ezeket valószínűleg szinte monokultúraként termesztették a folyópartok mentén, hiszen itt könnyebben tudtak kialakítani egybefüggő termőterületeket.

A hajdani amazóniai őslakosok mai leszármazottai Fotó: wikimedia.org

Mivel Kolumbusz érkezése előtt az őslakosok nem használtak fémtárgyakat, és csak kőkori eszközökkel dolgoztak, ezért a jelek szerint a nagyobb fákat meghagyták, és a kisebb, könnyebben kivágható növényeket takarították el. Az így nyert területen többféle növényt, főleg tökféléket és kukoricát termeltek. Táplálkozásukat az őserdőre jellemző félvad és vad növényekkel egészítették ki, továbbá halászattal, illetve más vízi és erdőben elejtett állatokkal.

Sokáig ez a vegyes, az erdőt csak mérsékelten átalakító, a vadászatot, a gyűjtögetést és a mezőgazdasági termelést összeegyeztető életmód volt jellemző Amazóniában.

Több helyen használták a tüzet az esőerdő megtisztítására, valamint a talajok termőképességének fokozására. A rengeteg eső miatt meglehetősen gyenge termőképességű őserdei föld termékenységét szerves hulladékkal javították, és létrehozták az úgynevezett terra negrát, az amazóniai fekete földet. Még nem született tudományos konszenzus róla, hogy ennek a tápanyagokban gazdag talajféleségnek a létrehozása mennyire volt tudatos, de az biztos, hogy

a világ egyik legtermékenyebb talaját hozták létre a Föld egyik legkevésbé termékeny területén – ami még több száz vagy akár ezer év elteltével is ugyanolyan produktív!

Ez a markánsabb folyóparti beavatkozásokkal együtt azt jelzi, hogy az indiánok igenis hatottak az esőerdőre. A jelek szerint nemcsak az európai ember kezdte el átalakítani a környezetet, hanem ahol az ember megjelenik, ott elkezdi a saját képére formálni a viszonyokat.

A kutatónő talajmintákat elemezve következtet az egykori mezőgazdasági gyakorlatra Fotó: magyarmezogazdasag.hu

Gonda Regina szerint az őslakosok jobban ismerték és tisztelték környezetüket, mint az egy-kétszáz éve ott dolgozó erdőirtók vagy a mai brazil mezőgazdaság.

Az egykori indiánok évszázadokon át alkalmazott módszerei a mai viszonyok között is alkalmazhatók lennének,

és a mezőgazdasági termelés, az erdőgazdálkodás, valamint az esőerdő védelmének eltérő szempontjai összehangolhatóvá válhatnak általuk.

(Ennek az írásnak a hosszabb változata, és a témában további cikkek a Magyar Mezőgazdaság 2018/43 számában olvashatók.)

Neked ajánljuk
Már több ezer éve termeszt kakaót az ember Juhokkal demonstráltak Madridban Szarvasmarhákat terel a robot Szuperfalanszterek A jó példa legyen ragadós
Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam