1200 szénerőműnek megfelelő hatása lehet a klímára a rizstermelésnek
Az utóbbi időben egyre többen adják fel a húsevést környezettudatos megfontolásokból, hiszen az állatokból származik az ételek előállítása során felszabaduló üvegházhatású gázok 60 százaléka. A rizsről kevés szó esik, pedig világszinten ugyanolyan káros lehet a klímára nézve, mint 1200 átlagos méretű szénerőmű.
Egy New York-i székhelyű nonprofit szervezet, az Environmental Defense Fund szerint
hosszú távon a rizstermesztés hatásai nagyjából Németország, Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia összesített szén-dioxid-kibocsátásának felelnek meg.
Fotó: Bloomberg/Tomohiro Ohsumi
A rizs arányaiban sokkal kevesebb figyelmet kap, mint amekkorát a probléma mérete indokolna – mondta Paul Nicholson, a szingapúri Olam rizskutatásért és fenntarthatóságért felelős vezetője. Hiába szabadul fel a rizstermesztés során kétszer annyi üvegházhatású gáz, mint mondjuk a búzánál, a legtöbben mégis a húsra koncentrálnak ezen a téren.
A rizstermesztők évezredek óta vízzel árasztják el a rizsföldeket, mert az meggátolja a gyomnövények növekedését. Ugyanakkor a vízben élő mikrobák lebontják az ott található organikus anyagokat, amellyel metánt állítanak elő.
Szakértők szerint az elárasztott rizsföldek összességében a levegőbe jutó metán 12 százalékáért felelősek.
A legnagyobb rizstermesztő cégek emiatt megpróbálnak változtatni a módszereiken, és az ENSZ által felügyelt Sustainable Rice Platform is tesz ezért. Utóbbi idén adott ki iránymutatást a fenntartható rizstermeléshez, amelyben
- folyamatos elárasztás helyett bizonyos idő után kiszárítást javasolnak;
- azt tanácsolják, hogy ne égessék fel az ültetvényt az aratás után;
- továbbá az organikus trágya és a normális munkakörülmények mellett teszik le a voksukat.
Ezeknek is megvan persze a hátulütője. Az elárasztás-kiszárítás csak akkor működik, ha sekély a víz, ellenkező esetben dinitrogén-oxid szabadul fel, ami még a szén-dioxidnál is háromszázszor károsabb, és 100 évvel tovább is marad a légkörben. Az új módszer bevezetése sem egyszerű: a kisebb indiai és kínai farmokon például, ahol maguknak termelik az emberek a rizst, valószínűleg nem nagyon akarják majd az átállást, mert nagyságrendekkel több vízre van szükség hozzá.
A legegyszerűbb megoldás egyértelműen az lenne, ha az emberek elkezdenének olyan gabonaféléket fogyasztani, amelyeknek nincs ekkora ökológiai lábnyoma, például kukoricát vagy búzát.
A jelenlegi trendek ugyanakkor a növekedés felé tendálnak, ráadásul Ázsiában mély kulturális gyökerei is vannak a rizsfogyasztásnak. Vagyis a probléma megoldása nem lesz egyszerű feladat.
