2019. december 14., Szilárda
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Csak a klímaváltozásra panaszkodik a zöldségtermesztő szentesi gazda

Jurtában él és fenntartható módon gazdálkodik Szabó Csaba, a szentesi Helóta Biokert tulajdonosa és párja, Zaka Dominika. A zöldségtermesztésből száműzték a műtrágyát és a különböző vegyszereket, és nem permeteznek, hanem rábízzák a természetre a kártevők visszaszorítását. Kis mennyiségben, a minőséget szem előtt tartva termelnek, ahogy fogalmaznak: a természetre odafigyelve, a Jóistennel karöltve gazdálkodnak.

Ha Fábiánsebestyén felé az Attila úton elhagyjuk Szentes lakott területeit, akkor csak néhány száz métert kell haladnunk, és a Pick-farm buszmegállónál jobbra fordulva megtaláljuk a Helóta Biokertet.

A gazdaság a főútról alig látszik, jószerivel megbújik az előtte levő másik birtok fóliasátrainak takarásában. Alig száz métert kell csak azonban földúton megtennünk, és máris a biokert bejáratához érünk. Szabó Csaba tulajdonos és kedvese, Zaka Dominika kéz a kézben sétál elénk, de még őket is megelőzi a pár játékos vizslája, Bogyó.

A fiatal nő neve ismerős lehet olvasóinknak, hiszen három éve riportban számoltunk be Dominika történetéről, aki 2016-ban a Cserhátban, egy távoli, erdőszéli jurtában élt akkori párjával. Egyiküknek sem volt állandó munkahelye, a családi birtokot építették éveken keresztül. A pénzt csaknem teljes egészében száműzték az életükből, amire szükségük volt, ahhoz csere útján jutottak hozzá.

Ennek alapját az képezte, hogy tehenet tartottak, és így tejjel, illetve az általuk készített tejtermékekkel fizettek a szükséges árucikkekért. Autójuk sem volt, mindenhová, még bevásárolni is lóval jártak.

A pár sokszor a természet lágy ölén fogyasztja el a saját termésből készült ételeket
Fotók: magyarnemzet.hu/Havran Zoltán

A jurta azonban nem sokkal később leégett, Dominika pedig elköltözött a Cserhátból. Ezután a Bükkben, Szarvaskő külterületén folytatta a nomád életmódot, majd Csabát megismerve másfél éve költözött Szentesre.

– Tavaly nyáron az egyik üres fóliasátorban aludtunk, de idővel meggyőztem Csabát, hogy próbáljuk ki ezt a lakhatást. Mára már ő is otthonának tekinti a jurtát, amely idén készen lett, a kályhához csak a kályhacső hiányzik, télen már tudunk fűteni – bocsátja előre Dominika, aki a természetközeli életmódja során szerzett tapasztalatait eddigi két könyvében írta meg. Mosolyogva teszi hozzá, ha egyszer ideje lesz, akkor megírja a harmadik könyvet is, ennek a tartalma már összeállt a fejében.

Arról már eredeti japán és kínai teák fogyasztása közben az udvaron, pokrócra leheveredve Csaba mesél, hogy a szülei is kertészkedtek, sőt az apai nagyapja egyenesen a bolgárkertészektől szerezte a tudását. – Szentes környékére a bolgárok hozták be a zöldségkultúrát 1873-ban, az volt a titkuk, hogy ők öntözték a növényeket, előtte Magyarországon csak szárazkertészkedés volt.

A bolgárok viszont készítettek egy nagy vízkereket, és annak segítségével tudtak locsolni. Emellett egy sor növényt is ők hoztak be nagybani termesztésre, így például a paprikát, a paradicsomot és a padlizsánt. Mindezt négy bolgár katonaszökevénynek köszönhetjük, akik azért jöttek Magyarországra, mert nem akartak a hazájuk ellen harcolni a török hadseregben.

Télen több mint ezer kilométert gyalogoltak, és decemberben értek hozzánk, az akkori Károlyi-birtokra, őket egy-két éven belül még harmincan követték – mondja Csaba, aki maga is a bolgárkertészet követőjének vallja magát. Szentesen tanult, igaz, mivel a szakközépiskolában nem volt zöldséges osztály, így a dísznövénykertészeknél végzett.

Szerinte furcsa, hogy éppen Szentesen nem lehetett szakközépiskolában megszerezni a megfelelő tudást. – Persze én sem azt tanultam, ahogy most dolgozom, azt a kifejezést, hogy fenntartható gazdálkodás, nem is ismertük. A hangsúly akkor a műtrágyán és a vegyszereken volt, zöldségtermesztési órákon még a beugró kérdések is ezekből álltak. Ha nem tudtunk válaszolni, akkor már ki sem mehettünk felelni – emlékezik vissza a gazda.

Miközben Csaba a kezdetekről mesél, kiderül, hogy nemcsak Bogyó a kedvenc a ház körül, a pár a napokban befogadott egy fekete kiscicát is, amely folyamatosan egerek után kutatva vizsgálódik a fűben.

A teljes riport a magyarnemzet.hu oldalán olvasható tovább.

Neked ajánljuk
Vegyszermentes veteményesek, avagy virágokkal a kártevők ellen A biodiverzitás évét hirdették meg 2020-ra „A legszebb konyhakertek” programban Így fejlődött a vízügyek kezelése az elmúlt évtizedekben Videón Alaszka fél évszázados jégolvadása Nem csak karácsonykor kellene halat ennünk
Tovább a forrásra: magyarnemzet.hu
Vissza
Hírfolyam