2019. szeptember 19., Vilhelmina
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Nem égetnék az esőerdőt, ha nem ennénk ennyi marhahúst?

Le kell szokniuk az erdőtüzek képeit otthonról kommentálóknak a hamburgerről, ha tényleg tenni akarnak Amazóniáért? A marhahús a világ egyik legnagyobb szennyezője, Brazília a világ egyik húsgyára, az égetéses-irtásos gazdálkodással csak a saját, négy lábon járó steakjének csinál helyet a fejlett világ – van benne igazság, de a helyzet bonyolultabb. Tofufaló flexitariánusok, szevasztok: terítéken az ebéd ökológiai lábnyoma.

Amazóniát ötször akkora ütemben irtották tíz-húsz éve, mint amilyen tempóban mostanában hasítanak ki darabokat a világ egyik húsgyárává váló Brazíliában az esőerdőből, mégis most lett univerzális téma a problémából. Ebben az agrárlobbi támogatására építő, a környezetvédőkben ellenséget látó Bolsonaro politikája és a klímavédelembe beleálló nyugati politikusok, valamint a könnyen érthető ökológiai krízishelyzeteket igénylő média egyaránt benne van.

Marhatenyésztők által leégetett terület az Amazonas-medencében a brazíliai Amazonas szövetségi államban lévő Canutama közelében 2019. szeptember 2-án
Fotó: MTI/AP/Andre Penner

Így történhetett, hogy a csak az utóbbi néhány jó évhez képest több erdőtűzbe néhány napig „ég a Föld” típusú apokaliptikus víziókat látott bele mindenki, amiben hirtelen egy tudománytagadó szélsőjobbos populista lett a világ pusztulásáért felelős főgonosz.

A brazil elnök minden bizonnyal valóban tehet az erdőtüzek nagyobb számáról: a környezetvédő NGO-k elleni kirohanásai, az illetékes állami ügynökségek költségvetésének radikális megkurtítása és a földbirtokosok felhergelése megtette a hatását – ennek volt csúcspontja az augusztus 10-re a jobboldali brazil sajtóban meghirdetett „Tűz napja”, amikor kampányszerűen uszították földterület-növelő erdőirtásra a korábbi évek korlátozásait gyűlölő fazendeirókat.

A szélsőjobb és a természettel nem törődő déliek felelőssé tétele mégis eléggé egyoldalú, és nem csak azért, mert Bolsonaro azért félig joggal hivatkozik arra, hogy Európa néhány évszázaddal ezelőtt hasonló módon irtotta ki a maga őserdőit.

A brazil erdőirtások fő célja helyet csinálni újabb mezőgazdasági földterületeknek, ami kicsit messzebbről nézve a globális élelmiszeripar igényeinek kiszolgálását jelenti.

Ennek két fő vonala van:

  • a brazil szójaipar inkább az Amazóniától délre elterülő Cerranón, a szavannás övezeten tarol le mindent (erre jóval kisebb nemzetközi figyelem irányul, pedig a helyzet ott is súlyos);
  • az esőerdő szegélyén egy széles övezetben pedig a másik fő exportcikk, a marhahús miatt vesznek el minden évben újabb darabot az erdőből.

A kettő valójában ugyanaz a jelenség, a megtermelt szója 80 százalékát ugyanis takarmányként használják fel, egy áttétellel azt is hússá alakítják át.

Erdőtűz füstjében áll egy marhacsorda az Amazonas-medencében a brazíliai Pará szövetségi államban lévő Novo Progresso közelében 2019. augusztus 25-én. A brazil kormány bejelentette, hogy 44 ezer katonát és katonai repülőgépeket vet be az erdőtüzek megfékezése érdekében. A nyolc dél-amerikai ország területén fekvő, 63 millió négyzetkilométeres Amazonas-medence legnagyobb részét esőerdő borítja. Az esetek zömében emberek gyújtják fel az erdőt, hogy így nyerjenek nagyobb megművelhető legelőként használható vagy beépíthető területet
Fotó: MTI/AP/Leo Correa

Az erdőirtások nagy része így vagy úgy, de a húsipari termelési láncnak csinál helyet.

Ha húst eszünk, ahelyett, hogy közvetlenül vinnénk be a szervezetünkbe a növényi proteint, előbb azt állati proteinné alakítjuk át, ami nem túl gazdaságos művelet. Ha a szóját – mondjuk – tofu formájában közvetlenül fogyasztja el az ember, annak átlagosan 25-ször kisebb a környezetterhelése, mintha előbb átfolyatná a szarvasmarhán.

A hús a hibás?

Ezért is merül fel az amazóniai híreknél is rendszeresen, hogy a fő bűnös valójában a globális húsfogyasztás. Ennek a teljes környezetterhelését számszerűsíteni a dolog természete miatt rendkívül bonyolult, és szükségszerűen vitatható eredményekkel jár: gondoljunk bele, a kérődzők sokat emlegetett metántartalmú böfögése egy dolog, de ott van mellette a műtrágyázás, a húsfeldolgozás, szállítás, csomagolás, nem beszélve az erdőirtásokról.

Az élelmiszerlánc teljes kibocsátása a becslések szerint évente kb. 14 milliárd tonna szén-dioxid-ekvivalens (ez a mutató hozza közös nevezőre a különböző üvegházhatású gázokat), a teljes emberi eredetű üvegházhatású kibocsátás 25-30 százaléka.

Hogy az állati alapú táplálkozás jóval kevésbé kifizetődő, sokkal nagyobb a területigénye és az ökológiai lábnyoma, már abból is kiderül, hogy globálisan az állattenyésztés veszi igénybe a mezőgazdasági területek 80 százalékát, miközben a bevitt kalóriáknak csak a 20 százalékát adja. A húsra azonban akkora az igény, mint soha korábban. Nem is elsősorban a népességnövekedés miatt, hanem mert a világ jelentős része ma olyan gazdag (vagy kevésbé szegény), amilyen soha nem volt.

1961 óta globális átlagban megduplázódott az egy főre jutó húsfogyasztás. Kínában ugyanennyi idő alatt megtizenhétszereződött.

Ezzel most nagyjából annyi húst esznek, mint mi, magyarok, de még mindig csak feleannyit, mint a világ legnagyobb húsevői, az amerikaiak.

A teljes cikk az index.hu-n olvasható tovább.

Neked ajánljuk
Az ínyencek veszik a mangalicát Komoly veszélybe kerülhet a banántermelés az éghajlatváltozás miatt Párizs háztetőin elkezdtek növényeket termeszteni Norvégiában már rég rájöttek, hogyan kellene védekezni a tömegturizmus ellen Egy új innováció véget vethet a kávékapszulák rossz hírének
Tovább a forrásra: index.hu
Vissza
Hírfolyam