Mindenütt jó, de legjobb otthon...
2020. április 3., Buda, Richárd
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Telekommunikációtól a füstölt borjúszalámiig – Visszatérés a természethez

Soós Balázs azt mondja, a telekommunikáció és a füstölt borjúszalámi készítése fényévekre van egymástól, ő mégis megtette ezt az utat. Igaz, lemondásokkal, de végre úgy töltheti az idejét, ahogyan mindig is vágyott rá – ráadásul a természet „támogatásával”. A Magyar Mezőgazdaság munkatársa, Bella Huba riportja.

Almásháza egy dombok ölelésében fekvő pici zsákfalu. Autóforgalom alig van, a jó levegő és a csend, a nyugalom rögtön feltűnik az odalátogatónak. Ez fogta meg a Kellő-farm tulajdonosát is, immár 5 esztendeje. Hogyan került a zajos városból a természet kellős közepébe, ahol szarvasmarhát és birkát tart, igazi kuriózumként pedig füstölt borjúszalámit készít?

– Életem nagy részét városias körülmények között töltöttem Várpalotán. Telekommunikációval foglalkoztam, jól ment a vállalkozásom. De hiába a sikeres üzlet, az átlagosnál magasabb életszínvonal, nem éreztem azt az életminőséget, amire vágytam. Gondolkodni kezdtem, és rájöttem, ez azért van, mert eltávolodtunk a természettől – mesélte az előzményeket, miközben a hatalmas legelőn át a birtok halastava felé sétáltunk. Hozzátette, jelenleg agrártudományokat tanuló fiával él a birtokon.

– Úgy döntöttem, hogy nem a pénz előteremtése, hanem az élet minőségének a javítása, a „visszatérés” a feladat.

Fotó: magyarmezogazdasag.hu

Megpróbáltam, de kiderült, hogy városi körülmények között nem lehet megtenni. Aztán 5 éve megszületett a cselekvési terv, és elkezdtem tanya jellegű birtokot keresni. Természetesen igazodni kellett az anyagi lehetőségeimhez, így jutottunk el Almásházára, ahol csodálatos környezetben sikerült megvásárolni egy 200 négyzetméteres istállót, és a közel 1,5 hektáros birtokot. A területet átszeli a Kellő-patak, innen a név. Ezzel megvalósult az életmódváltás beruházási része. Vittem magammal az állataimat, tizennégy kecskét, húsz-harminc baromfit.

Soós Balázs következő lépése az infrastruktúra megteremtése volt. Barterezve sikerült kiépítenie egy napelemrendszert, ami minimálisra csökkentette a rezsit.

– Büszke vagyok rá, hogy a Kellő-farmra évente egy csekk érkezik 2800 forintról, ami az áramszolgáltatás fenntartási költsége. Vezetékes víz nincs, de van friss és tiszta vizű kút, a fűtést pedig fával oldjuk meg, amit a saját erdőnkből termelünk ki.

Mindössze évi 3 köbméterről van szó. Kivágjuk, hasogatjuk, betároljuk, így többször is felmelegít – tette hozzá mosolyogva. – Ez a költségminimalizálás teszi lehetővé, hogy maradjon időnk azokra a dolgokra, amik az embert emberré teszik: az alkotásra. Azokkal a dolgokkal nem kell foglalkozni, amiket a természet alapból megad nekünk.

Soós Balázs családja és barátai azt mondták, hogy mindez egyszerűen nem működhet, és hogy beletörik majd a bicskája a változásba, ebbe a nagyszabású vállalkozásba. Szerinte az elmúlt 5 évben bebizonyosodott, hogy igenis működik a dolog.

Fotó: magyarmezogazdasag.hu

– Az életmód-változtatással kapcsola­tos terveimet tovább kellett gondolni, és meg is tettük. Említettem az alkotást. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy a „maradék” időben mivel foglalkozzunk. Nagy lökést jelentett a döntésben, hogy az élelmiszeripar jelentős része ma olyan termékeket gyárt, amiknek köze nincs a természethez. Ezért, és a terület adottságaiból kifolyólag a szarvasmarhatartás mellett tettük le a voksunkat. Kerestük a megfelelő fajtát, amire nagy nehezen, egy kis szerencsével bukkantunk rá.

Rátaláltunk a kárpáti borzderesre, ami egy kihalófélben lévő fajta. Üzemi viszonyok közé nem való, mert kis testű, kevés húst és tejet ad – nekünk viszont elegendőt a megélhetéshez.

Egészséges fajta, ridegtartásban is kiválóan megállja a helyét. Tizenegy tehénnel indítottam el a vállalkozást, most is ennyien vannak. Az üszőborjakat – amelyek háromszáz napig, a tejtermelési időszak végéig az anyjukkal maradnak, és természetes ütemben válnak le róluk – értékesítjük. A fajta fenntartása érdekében elsősorban háztáji gazdaságokba kerülnek. A bikaborjakat, amelyek körülbelül 300 kilogrammosra híz­nak, 1 év alatt feldolgozzuk. Természetesen mindez hivatalosan, vágóhídon, házi módszerekkel, kézi munkával történik.

A riport a magyarmezogazdasag.hu oldalon olvasható tovább.

Neked ajánljuk
Karantén a kertben – Mit csináljunk otthon a koronavírus-járvány idején? Ősi gyógymód: aszúval az egészségért járvány idején is? Támogassuk, segítsük a magyar gazdaság kis köreit! Újabb érdekességek derültek ki a marsi vízről Az illegális szemetelőket nem fékezi meg a járvány
Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam