Mao Ce-tung Ölj meg egy verebet! kampánya több tízmillió kínai ember halálát okozta
A Mao Ce-tung meghirdette Nagy Ugrás egyik első lépése a kártevőnek tekintett verebek kiirtása volt Kínában 1958-ban, amely más intézkedésekkel együtt a XX. század legsúlyosabb éhínségéhez vezetett.
Kína elmaradott agrárország, de néhány év leforgása alatt belép a fejlett ipari államok sorába: ez volt Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság kormányfőjének, majd első elnökének és diktátorának programja, amelyet 1958 januárjában hirdetett meg.
Az úgynevezett Nagy Ugrás keretében a párt mindent a vas- és acélgyártásnak rendelt alá. Erőltetett iparosításba kezdtek, milliószámra terelték az embereket a városokba, emiatt több vidéken teljesen leállt a gazdálkodás.
A Nagy Ugrás nemcsak közvetett módon, a túlhajszolt iparosítással, a mérnökök nélkül kivitelezett grandiózus öntözőberuházásokkal vezetett környezeti katasztrófához, hanem Mao úgynevezett Négy Kártevő néven meghirdetett „közegészségügyi kampányával”, mely során ki kellett irtani a verebeket, a patkányokat, a moszkitókat és a legyeket.
Nem hivatalosan az akciót Ölj meg egy verebet! kampánynak hívták. A mezei veréb azért került feketelistára, mert Mao azt állította: a verebek felcsipegetik a vetőmagot, megfosztva a dolgozó népet munkája gyümölcsétől.
A nép és a tanulóifjúság serpenyőket, fazekakat, dobokat ütögetve zavarta el a madarakat, ahonnan csak lehetett, arra kényszerítve őket, hogy kimerülve zuhanjanak a földre. A fészkeket leverték, a tojásokat összetörték, a fiókákat megölték.
A gyárak, állami intézmények és iskolák kitüntetést, jutalmakat kaptak, attól függően, hogy mennyi verebet öltek meg. Csak Santung tartományban 2,8 millió madár pusztult el.
A kampány miatt a mezei veréb alig két év alatt szinte teljesem kihalt Kínából. A következmény: elképesztő mértékben elszaporodtak a sáskák és az egyéb rovarok a földeken. A rizstermés jelentősen megcsappant.
A verébirtás következményeit súlyosbította az erőltetett erdőirtás és a túlzott rovarirtó-használat. A mezőgazdaság erőszakos átalakítását, a felelőtlen gazdálkodást és a madárirtást a Sárga-folyó 1959. júniusi áradása, és egy 1960-ban bekövetkezett szárazság tetézte.
A kínai kormány statisztikái szerint 1958 és 1961 között 15 millióan haltak meg azért, mert nem jutottak elegendő táplálékhoz. A körülbelül 70 milliós Szecsuán tartományban például 11 millióan pusztultak el.
A nem hivatalos statisztikák 20-45 millió áldozatról beszélnek.
Forrás: origo.hu
Egy délkelet-kínai város pártvezetőjének titkára, Jü Töhung így érzékeltette a katasztrófát egy 2008-ban megjelent dokumentumkötetben: „Az egyik faluban száz hullát láttam, elmentem egy másikba, és ott is százat. Senki sem törődött velük. Az emberek azt mondták, a kutyák falják fel a testeket. Nem igaz, mondtam. A kutyákat már nagyon rég megették az emberek.”
