2020. július 12., Dalma, Izabella
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A helyi élelmiszer fogyasztása a világ legnagyobb részén csak távoli álom

A globalizáció az utóbbi évtizedekben forradalmasította az élelmiszer-előállítást és -fogyasztást, a gazdálkodás pedig hatékonyabbá vált. Az étrend változatosabb, és több élelmiszer áll rendelkezésre a világ különböző részein. A világ népességének nagy része viszont importált élelmiszerektől függő országokban él, amelyek a globális élelmiszer-ellátási láncok megszakadásával fokozottan sebezhetők.

„Nagy különbségek vannak a különféle ellátási területek és a helyi növényzet között. Például Európában és Észak-Amerikában a mérsékelt övi növényeket, mondjuk a búzát általában 500 kilométeres körzetben meg lehet szerezni, míg a globális átlag körülbelül 3800 kilométer” – állítja Pekka Kinnunen, az Aalto Egyetem kutatója.

A Nature Foodban közzétett cikkben megjelent, Kinnunen vezetésével készített tanulmány a növénytermesztés és a fogyasztás közötti minimális távolságot modellezte globális szinten, amely ahhoz szükséges, hogy az emberek élelmiszerhez jussanak – számolt be róla a magyarmezogazdasag.hu. Szempont volt az a forgatókönyv is, amikor a termelési láncok hatékonyabbak a csökkent élelmiszer-pazarlás és a jobb gazdálkodási módszerek miatt.

Búza, a mérsékelt öv gabonája Fotó: Shutterstock

A kutatás az emberiség számára hat kulcsfontosságú növénycsoportra terjedt ki:

  • mérsékelt övi gabonafélék (búza, árpa, rozs);
  • rizs, kukorica, trópusi gabonák (köles, cirok);
  • trópusi gyökerek (kasszava);
  • hüvelyesek.

Kimutatták, hogy a világ népességének 27 százaléka kevesebb mint 100 kilométeres körzetben hozzájuthat mérsékelt övi gabonához.

Köles, a trópusok egyik gabonája Fotó: Shutterstock

A részesedés 22 százalék volt a trópusi gabonafélék, 28 százalék a rizs és 27 százalék a hüvelyesek esetében. A kukorica és a trópusi gyökerek aránya mindössze 11-16 százalék volt. Utóbbi Kinnunen szerint azt mutatja, milyen nehéz kizárólag a helyi erőforrásokra támaszkodni.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy a gabonaféléket összességében tekintve a „helyi” élelmiszer-gazdaságok nagyobb területeket képeztek, átfogva az egész világot. Ez azt jelzi, hogy

a jelenlegi étrendünk sokszínűsége globális, összetett függőségeket teremt.

Trópusi gyökérfajta, a kasszava Fotó: Shutterstock

A kutatásban ugyancsak résztvevő Matti Kummu egyetemi docens szerint az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a helyi termelés önmagában nem képes kielégíteni az élelmiszerigényt – legalábbis a jelenlegi termelési módszerekkel és a fogyasztási szokásokkal nem.

A hatékonyan kezelt hazai termelés részarányának növelése valószínűleg csökkenti mind az élelmiszer-pazarlást, mind az üvegházhatású gázok kibocsátását. Csakhogy ez olyan új gondokhoz vezethet, mint a vízszennyezés és a vízhiány a nagyon sűrűn lakott területeken, illetve az ellátás biztonságának sérülékenysége egy rossz termés vagy nagyobb migráció esetén. Kummu arra a megállapításra jutott, hogy

a COVID-19-járvány az önellátás és a helyi élelmiszer-előállítás fontosságát hangsúlyozza,

és fontos felmérni azokat a kockázatokat is, amelyeket az importált mezőgazdasági alapanyagoktól, például állati takarmányfehérjéktől, műtrágyáktól és energiától való függőség okozhat.

Neked ajánljuk
Vészjósló jelentés: világszerte komoly visszaesés várható a hústermelésében Vészjósló jelentés: világszerte komoly visszaesés várható a hústermelésében Több baktériumfertőzést hozhat a felmelegedés Az Európai Bizottság elnökéhez fordult segítségért Áder János A kihalás szélén áll a makifélék csaknem egyharmada, az északi simabálna és a mezei hörcsög is
Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam