A szőlőtermesztés fajtahasználata a klímaváltozás közepette
Magyarországon a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a termelők felismerték: valamit tenni kell annak érdekében, hogy a fajtahasználatunk a klímaváltozás prognosztizálható körülményei között a jövőben is megfelelő legyen a szőlőtermesztés számára.
Ezt Kocsis László, akadémiai doktor mondta Verpeléten, a Szüret 2030: Termelői aggodalmak és kutatási feladatok, válaszok címmel rendezett konferencián a Varsányi Pincészetben.
Fontos, hogy tisztában kell lenni a biológiai alapokkal, hogy azok mennyiben befolyásolják az éghajlatváltozáshoz történő adaptációkat
– hangsúlyozta a professzor.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa létrehozott egy szakmaközi bizottságot, majd előkészítő munkát végzett termelői kérdőívek alapján. Meghatározták, hogy milyen fajták borszelekcióját, nemesítését és adaptációját kellene a jövőben elvégezni, és ezáltal közép- vagy hosszú távon a fajtahasználatot alakítani.
Megválaszolandó kérdés, hogy a szaporítóanyagot, a zöld ültetvényeket miként kell rendbe tenni ahhoz, hogy a termelés a jövőben gazdaságosan folytatható legyen az éghajlatváltozás ellenére is.
A konferenciát a Magyar Borok Házával közösen szervező Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa elnöke, Farkas László kijelentette:
ha 2030-ban szüretelni akarunk, ahhoz 2025-ben szőlőt kell telepíteni. Most különösen fontossá vált annak eldöntése, hogy a telepítendő szőlő milyen fajta legyen. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást el kell kezdeni.
Az Egri borvidék rendelkezik egy kékfrankos fajtával, amely alapja a bikavérnek. Kifejezetten jó fajta, mert a megnövekedett átlaghőmérséklet hatására a savai kerekebbek lesznek, valóban vezérfajtává léphet elő – tette hozzá.
